Grand Hotel (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grand Hotel
(Grand Hotel)
1932-es amerikai film

Rendező Edmund Goulding
Producer Irving Thalberg
Vezető producer Irving Thalberg
AlapműVicki Baum:Menschen im Hotel (regény)
Műfaj
Forgatókönyvíró William A. Drake
Balázs Béla
Főszerepben Greta Garbo
John Barrymore
Joan Crawford
Wallace Beery
Lionel Barrymore
Zene William Axt
Charles Maxwell
Operatőr William H. Daniels
Vágó Blanche Sewell
Jelmeztervező Adrian
Díszlettervező Cedric Gibbons
Gyártás
Gyártó Metro-Goldwyn-Mayer
Ország USA
Nyelv angol
Játékidő 112 perc
Költségvetés 700,000 $
Forgalmazás
Forgalmazó Metro-Goldwyn-Mayer
BemutatóUSA 1932. szeptember 11.
HUN 1992. február 2. (MTV 2)
Bevétel 1,359,000 $
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Grand Hotel témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Grand Hotel egy 1932-es amerikai filmdráma Edmund Goulding rendezésében. A mai napig az egyetlen olyan produkció, amely Oscar-díjat nyert a legjobb film kategóriában anélkül, hogy más kategóriában is nevezte volna az Amerikai Filmakadémia.

2007-ben az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a Nemzeti Filmarchívumba. Továbbá az Amerikai Filmintézet 100 év... 100 mozis idézet rangsorán Greta Garbo a Grand Hotelben elhangzott "Egyedül akarok lenni." szavait a 30. helyre rangsorolta.

Történet[szerkesztés]

A berlini Grand Hotel lakói között található Otternschlag doktor (Lewis Stone), egy megnyomorodott első világháborús veterán, aki megjegyzi a film elején: "Emberek jönnek és mennek. Soha semmi nem történik." Továbbá a hotel vendége Felix von Geigern báró (John Barrymore), aki elherdálta a vagyonát, és most kártyajátékból és alkalmi ékszertolvajlásból él. A báró összebarátkozik Otto Kringeleinnal (Lionel Barrymore), egy szelíd könyvelővel, aki rájött, hogy haldoklik, ezért úgy döntött, hogy utolsó napjait luxus körülmények között fogja leélni. Kriegelein korábbi munkaadója, a gyárigazgató Preysing (Wallace Beery) is a hotelben van, egy fontos üzlet miatt, és felfogadja a gyorsíró Flaemmchent (Joan Crawford) asszisztensnek. Flaemmchen vágya, hogy színésznő legyen, és megmutat egy magazinban megjelent fotósorozatot magáról a főnökének, amivel azt fejezi ki, hogy hajlandó többet is tenni gépelésnél, ha Preysing segít jövőbeli karrierjében.

Szintén a hotel vendége az orosz balerina Grusinskaya (Greta Garbo) is, akinek megfeneklett a karrierje. Váratlanul visszatér a színházból, amikor a felfedezi a bárót a szobájában, amint ellopni készül az ékszereit, majd mondja neki: "Egyedül akarok lenni." Ennek ellenére a báró marad, és beszélgetni kezdenek. Grusinskaya vonzónak találja a férfit.

Másnap reggel a bűnbánó báró visszatér az ékszerekkel. Grusinskaya kísérőnek hívja Bécsbe, amit a férfi elfogad.

A báró csatlakozik Kringelein és Flaemmchen délutáni teájához, ahol a fiatal nő hízelegve rábeszéli a betegeskedő férfit, hogy táncoljon vele. Preysing félbeszakítja őket, és ráparancsol a nőre, hogy vele táncoljon. A durva viselkedése felbosszantja Kringeleint – aki tudtában van volt főnöke piszkos ügyeivel – és elmondja mit gondol róla. Meglepődve a szokatlan vakmerőségen, Preysing megütni készül Kringeleint, amikor a báró közbelép, és kártyázni hívja a férfit. Kringelein elfogadja, megnyer mindent, majd lerészegedik. Amikor elejti a pénztárcáját, a báró gyorsan felveszi, és észrevétlenül becsúsztatja a zakója zsebébe. Később amikor Kringelein megszállottan keresni kezdi a tárcáját, a báró – akinek kétségbeesetten szüksége van pénzre, de megszerette a beteg férfit – úgy tesz, mint aki hirtelen megtalálja a pénztárcát, és visszaadja azt.

Egy kétségbeejtő vállalategyesülés miatt Preysingnek Londonba kell utaznia, és arra kéri Flaemmchent, hogy tartson vele. Később mikor ketten a nő szobájában vannak, ami a sajátjára nyílik, felfedezi a báró árnyékát kutakodni a dolgai között. Amint belép dulakodni kezdenek, Preysing koponyán sújtja a bárót a telefonnal, aki életét veszti. Flaemmchent a szobába lép, majd amit lát, elmondja Kringeleinnak, aki szembesíti Preysinget. A gyárigazgató önvédelemre hivatkozik, de Kringelein kihívja a rendőrséget, és letartóztatják.

Grusinskaya abban a reményben érkezik az állomásra a bécsi vonat elé, hogy a báró várni fog rá ott, de a halott férfi soha nem érkezik meg. Eközben Kringelein felajánlja, hogy gondoskodik Flaemmchenről, aki azt javasolja, hogy utazzanak Párizsba gyógymódot találni a betegségére. Amikor elhagyják a hotelt Otternschlag doktor megjegyzi még egyszer: "Grand Hotel. Emberek jönnek és mennek. Soha semmi nem történik."

Szereposztás[szerkesztés]

Színész Karakter Magyar hang
Greta Garbo Grusinskaya, a táncos Kovács Nóra
John Barrymore Felix von Gaigern báró Bács Ferenc
Joan Crawford Flaemmchen, a gépírónő Orosz Helga
Wallace Beery Preysing igazgató Szélyes Imre
Lionel Barrymore Otto Kringelein Dobránszky Zoltán
Lewis Stone Otternschlag doktor Horváth Sándor
Jean Hersholt Senf, a portás Pataki Imre
Tully Marshall Gerstenkorn n. a.
Robert McWade Meierheim
Purnell Pratt Zinnowitz
Ferdinand Gottschalk Pimenov
Rafaela Ottiano Suzette
Morgan Wallace Chauffeur
Frank Conroy Rohna
Murray Kinnell Schweimann
Edwin Maxwell Dr. Waitz

A film háttere[szerkesztés]

A producer Irving Thalberg 13 ezer dollárért vette meg Vicki Baum osztrák írónő Menschen in Hotel (magyarul: Emberek a hotelben) című regényének jogait, majd megbízta William A. Drake-et, hogy adaptálja a művet színpadra. A premier 1930. november 13-án volt a Broadwayen, és még további 459 alkalommal játszották. A sikeren felbuzdulva Thalberg ugyancsak Drake-et és Balázs Bélát kérte fel a készülő film forgatókönyvének megírására, továbbá adott 700 ezer dollárt a produkció finanszírozására. Bár egy kis vita kialakult az orosz Grusinskayát alakító Greta Garbo erős svéd akcentusa miatt.

Garbo és Crawford erősen rivalizált egymással, és a film egyik jelenetében sem láthatók együtt.

Kritikai fogadtatás[szerkesztés]

Alfred Rushford Greason a Varietyben írta: "Talán nem teljesen elégedettek azok a színházbajáró emberek, akiket lenyűgözött az ügyes színdarab és visszafogott színészi játék, de a nagyközönség, akiknek a film készült, el lesz ragadtatva." Majd hozzáteszi: "Ahogy kibontakozik a dráma, egy cseppet sem veszít a későbbiekben a lüktetéséből, annak ellenére, hogy a film közel két órás."

Évekkel később a Channel 4-on hangzik el: "Valószínűleg ez az első igazán sok cselekményszálas film a mozik történetében, több különböző sztori és karakter szövi át, akár egy faliszőnyegen, amik végül egy egész filmmé állnak össze."

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Grand_Hotel (film) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]