Erskine Caldwell

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erskine Caldwell
1975-ben
1975-ben
SzületettErskine Preston Caldwell
1903. december 17.
Moreland(wd), Georgia,  USA
Elhunyt1987. április 11. (83 évesen)
Paradise Valley(wd) Arizona
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
HázastársaMargaret Bourke-White (1939–1942)
Gyermekeihárom gyermek
Foglalkozása
IskoláiErskine College
Halál okatermészetes halál
SírhelyeOregon
A Wikimédia Commons tartalmaz Erskine Caldwell témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Erskine Preston Caldwell (Moreland, 1903. december 17. – Paradise Valley, 1987. április 11.) amerikai regény- és novellaíró.[1][2] A szegénységről, a rasszizmusról és a szociális problémákról szülőhazájában, az Egyesült Államokban írt írásai, például a Tobacco Road (1932) és a God's Little Acre (1933) című regényei kivívták a kritikusok elismerését.

A Tobacco Road és a God's Little Acre összesen 10 millió[3], illetve 14 millió példányos eladásával[4] minden idők legkelendőbb amerikai regényei közé tartozik, az előbbit pedig egy 1933-as színművé alakították át, ami azóta is meghaladta a Broadway rekordot az egymást követő előadások terén.

Korai évek[szerkesztés]

Caldwell 1903. december 17-én született White Oak(wd) kisvárosában, Coweta megyében, Georgia államban. Ő volt az egyetlen gyermeke Ira Sylvester Caldwell református presbiteriánus egyházi lelkésznek és feleségének, Caroline Preston (született: Bell) Caldwell iskolai tanárnőnek. Caldwell tiszteletes szolgálata megkövetelte, hogy a család gyakran költözzön olyan helyekre, mint Florida, Virginia, Tennessee, Dél-Karolina és Észak-Karolina. Amikor 15 éves volt, családja a Georgia állambeli Wrensben(wd) telepedett le.[5] Édesanyja, Caroline Virginiából származott. Felmenői közé tartozott az angol nemesség, amely nagy földadományokkal rendelkezett Virginia keleti részén. Angol ősei és skót-ír ősei egyaránt harcoltak az amerikai forradalomban. Ira Caldwell ősei skót-írek voltak, és a forradalom előtt is Amerikában éltek, és harcoltak benne.[6]

Caldwell anyja, egykori tanárnő, otthon tanította fiát.[7] Caldwell 14 éves volt, amikor először járt iskolába.[7]

Caldwell járt, de nem végzett az Erskine College-ban, egy presbiteriánus iskolában a közeli Dél-Karolinában.[7]

Karrier[szerkesztés]

Abbahagyta az Erskine College-beli tanulmányait, hogy aláírjon egy Közép-Amerikába fegyvereket szállító hajó fedélzetén.[7] Caldwell a Konföderáció Egyesült Leányaitól[8] kapott ösztöndíjjal lépett be a Virginiai Egyetemre, de csak egy évre iratkozott be.[7] Caldwell ezután futballista volt, testőrként dolgozott, és "rossz" ingatlanokat adott el.[7]

Újabb két főiskolai beiratkozás után Caldwell az Atlanta Journalhoz ment, 1925-ben, egy év után otthagyta, majd Maine-be költözött, öt évig maradt, és elkészített egy történetet, amely elnyerte a Yale Review-díjat fikcióért, és két regényt a georgiai szegényekről.[7]

Első publikált művei a The Bastard (1929) és a Poor Fool (1930) voltak, de a leghíresebb művek a Tobacco Road (1932) és a God's Little Acre (1933) című regényei. Első könyvét, a The Bastard-t betiltották, és másolatait lefoglalták a hatóságok. A God's Little Acre megjelenésével a New York-i Társaság a Bűn Elnyomásáért jogi lépéseket kezdeményezett ellene, a The Bastard miatt. Caldwellt letartóztatták egy könyvdedikáláskor, de a bíróságon felmentették.[9]

1941-ben Caldwell a Szovjetunióból tudósított a Life magazinnak(wd), a CBS rádiónak és a PM újságnak(wd).[10] Körülbelül öt évig írt filmforgatókönyveket. Cikkeket írt Mexikóból és Csehszlovákiából az Észak-Amerikai Újságszövetség (North American Newspaper Alliance(wd)) számára.[10]

Magánélete[szerkesztés]

Az 1930-as évekig Caldwell és első felesége, Helen könyvesboltot vezettek Maine-ben. Válásukat követően Caldwell feleségül vette Margaret Bourke-White(wd)[11] fotóst, és három fotódokumentumfilmben dolgozott vele: You Have Seen Their Faces (1937), North of the Danube (1939) és Say, Is This The USA (1941).[12] A második világháború alatt Caldwell vízumot kapott a Szovjetuniótól, amely lehetővé tette számára, hogy Ukrajnába utazzon, és külföldi tudósítóként dolgozzon, dokumentálva az ottani háborús erőfeszítéseket.[13][10]

Miután visszatért a második világháborúból, Caldwell Connecticutban, majd Arizonában telepedett le harmadik feleségével, June Johnsonnal (J.C. Martin). 1957-ben Caldwell feleségül vette Virginia Moffett Fletcher Caldwell Hibbs-t, aki illusztrációkat készített egy közelmúltbeli könyvéhez,[10] a San Francisco-i Twin Peaks-be(wd) költözött,[14] később pedig az arizonai Paradise Valley-be(wd) költözött 1977-ben.[10] A San Francisco Bay Area-i lakhelyéről egyszer ezt mondta: "San Francisco-n kívül élek. Ez nem pontosan az Egyesült Államok."[15] Élete utolsó húsz évében az volt a rutinja, hogy évről évre hat hónapig járja a világot, vigyen magával füzeteket, amelyekbe feljegyezheti az ötleteit. E jegyzetfüzetek közül sokat nem adtak ki, de megtekinthetők egy neki szentelt múzeumban a georgiai Moreland(wd) város főterén, ahová az otthonát, ahol született, áthelyezték és az emlékének szentelték.

Caldwell, aki erősen dohányzott, emfizéma(wd) és tüdőrák szövődményei miatt halt meg 1987. április 11-én az arizonai Paradise Valleyben. Az Oregon állambeli Ashland Scenic Hills Memorial Parkban temették el. Bár soha nem élt ott, mostohafia és negyedik felesége, Virginia Moffett Fletcher Caldwell Hibbs[16][17] igen, és azt kívánta, hogy a családja közelében temessék el.[18] Virginia 2017 decemberében halt meg, 98 évesen.

Caldwell unokája, Adam Hunter Caldwell az Academy of Art University képzőművészeti oktatója.[19]

Politika[szerkesztés]

Politikai szimpátiája a munkásosztállyal volt, gazdálkodókkal és közmunkásokkal szerzett tapasztalatait felhasználva életüket és küzdelmeiket bemutató történeteket írt. Életének későbbi szakaszában nyilvános szemináriumokat tartott a déli bérlő-részestermesztők[20] tipikus körülményeiről.[5]

A kormányból való kiábrándultság arra késztette Caldwellt, hogy megírjon egy 1933-ban megjelent "Sylvia" című novellát. Ebben a történetben egy újságírónőt egy titkos bíróság előtt kémkedés vádjával bíróság elé állítják, majd egy osztag kivégzi.

Művei[szerkesztés]

Caldwell 25 regényt, 150 novellát, tizenkét szépirodalmi gyűjteményt, két önéletrajzot és két fiatal olvasóknak szóló könyvet írt.[21] Szerkesztette a befolyásos American Folkways(wd) sorozatot is, amely egy 28 kötetes könyvsorozat az Egyesült Államok különböző régióiról.[22]

  • The Bastard (1929)
  • Poor Fool (1930)
  • American Earth, short stories (1931)
    • later released as A Swell Looking Girl
  • Tobacco Road(wd) (1932)
  • We Are the Living(wd), short stories (1933)
  • God's Little Acre(wd) (1933)
  • Tenant Farmers, essay (1935)
  • Some American People, essay (1935)
  • Journeyman (1935)
  • Kneel to the Rising Sun(wd), short stories (1935)
  • The Sacrilege of Alan Kent (1936)
    • originally from American Earth
  • You Have Seen Their Faces(wd)
  • Southways, short stories (1938)
  • North of the Danube
    • (with Margaret Bourke-White[11], 1939)
  • Trouble in July (1940)
  • The First Autumn (1940)[24][25]
  • Say Is This the USA
  • Moscow Under Fire, foreign correspondence (1942)
  • Russia at War, foreign correspondence (1942)
  • All-Out on the Road to Smolensk, foreign correspondence (1942)
  • All Night Long (1942)
    • subtitled A Novel of Guerrilla Warfare in Russia
  • Georgia Boy (1943), linked stories
  • Tragic Ground (1944)
  • A House in the Uplands (1946)
  • The Sure Hand of God (1947)
  • This Very Earth (1948)
  • Place Called Estherville(wd) (1949)
  • Episode in Palmetto (1950)
  • The Humorous Side of Erskine Caldwell,
  • Call It Experience, autobiography (1951)
  • The Courting of Susie Brown, short stories (1952)
  • A Lamp for Nightfall (1952)
  • The Complete Stories of Erskine Caldwell (1953)
  • Love and Money (1954)
  • Gretta (1955)
  • Gulf Coast Stories, short stories (1956)
  • Certain Women, short stories (1957)
  • Claudelle Inglish(wd) (1958)
  • Molly Cottontail, children's book (1958)
  • When You Think of Me, short stories (1959)
  • Jenny by Nature (1961)
  • Men and Women, short stories (1961)
  • Close to Home (1962)
  • The Last Night of Summer (1963)
  • Around About America, travel writing (1964)
  • In Search of Bisco, travel writing (1965)
  • The Deer at Our House, children's book (1966)
  • Writing in America, essay (1967)
  • In the Shadow of the Steeple,
    • second autobiography (1967)[26]
  • Miss Mama Aimee (1967)
  • Summertime Island (1968)
  • Deep South, travel writing (1968)
  • The Weather Shelter (1969)
  • The Earnshaw Neighborhood (1971)
  • Annette (1973)
  • Afternoons in Mid America, essays (1976)
  • With All My Might,
    • third autobiography (1987)[7]
  • Erskine Caldwell: Selected Letters, 1929–1955,
    • edited by Robert L. McDonald (1999)

Magyarul[szerkesztés]

  • Tobacco Road – Dohányföldek – Nova Irodalmi Intézet, Budapest, 1948 · Fordította: Bányász György
  • Embervadászat – Athenaeum, Budapest, 1949 · Fordította: Bányász György
  • Könyörgés a kelő naphoz (Kneel to the rising Sun; Stories) – Európa, Budapest, 1960 · · Fordította: Vámosi Pál
  • Isten földecskéje' (God’s Little Acre) – Európa, Budapest, 1974 · ISBN 963070420X · Fordította: Ruttkay Kálmán · Illusztrálta: Kass János · (Századunk mesterei sorozat)
  • Tobacco Road – A semmi közepén – Cartaphilus, Budapest, 2007 · ISBN 9789637448997 · Fordította: ifj. Kőrös László

Elismerés[szerkesztés]

1984 decemberében Caldwellt beiktatták az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémiára(wd).[27]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Obituary The New York Times, April 13, 1987.
  2. ↑ Obituary Variety, April 15, 1987.
  3. ↑ Tobacco Road and God's Little Acre. New Georgia Encyclopedia . (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  4. ↑ Erskine Caldwell Biography. Id.mind.net, 1987. április 11. [2009. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  5. ↑ a b Erskine Caldwell. New Georgia Encyclopedia. [2012. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  6. ↑ The People's Writer: Erskine Caldwell and the South By Wayne Mixon pages 5–6
  7. ↑ a b c d e f g h „Erskine Caldwell Dead at 83”, AP NEWS, 1987. április 12. (Hozzáférés: 2022. október 1.) (angol nyelvű) 
  8. ↑ A United Daughters of the Confederacy egy amerikai neo-konföderációs örökletes egyesület a konföderációs polgárháborús katonák női leszármazottai számára, akik részt vesznek ezen ősök emlékének ápolásában.
  9. ↑ „Sumner Defeated in Fight on a Book: Magistrate Greenspan Finds Novel by Erskine Caldwell Is Not Obscene”, The New York Times, 1933. május 24., 19. oldal 
  10. ↑ a b c d e „Wanting to learn more about his dad leads Erskine Caldwell's son to write a book of his own”, Arizona Daily Star (Hozzáférés: 2022. október 1.) (angol nyelvű) 
  11. ↑ a b c d Margaret Bourke-White (1904. június 14. – 1971. augusztus 27.) amerikai fotós és dokumentumfilmes.
  12. ↑ Erskine Caldwell, Margaret Bourke-White, and the Popular Front: Photojournalism in Russia By Jay E. Caldwell pages xi and 268
  13. ↑ Erskine Caldwell, Margaret Bourke-White, and the Popular Front: Photojournalism in Russia By Jay E. Caldwell pages 15-21
  14. ↑ „Erskine Caldwell at Work: A Conversation With Carvel Collins”, The Atlantic, 1958. július 1. (Hozzáférés: 2022. október 1.) (angol nyelvű) 
  15. ↑ „I write for myself,' says Erskine Caldwell”, Stars and Stripes, 1963. október 23. (Hozzáférés: 2022. október 1.) (angol nyelvű) 
  16. ↑ "He loved the South but painted its evils in words", nytimes.com, December 17, 2003.
  17. ↑ Profile Archiválva 2015. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben., times-herald.com; accessed June 28, 2015.
  18. ↑ Novelist Erskine Caldwell's Ashes Rest in Ashland, Ore.. Jefferson Public Radio. [2013. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 14.)
  19. ↑ Adam Caldwell. Hieronymus Objects . (Hozzáférés: 2022. október 1.)
  20. ↑ A részarányos termesztés a mezőgazdasági földterületekre vonatkozó jogi konstrukció, amelyben a földtulajdonos engedélyezi a bérlőnek, hogy a földet a földterületen megtermelt termény egy részének fejében használja.
  21. ↑ Biography. John Wade. [2011. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 29.)
  22. ↑ Firsts Magazine, v.8, n.5 (May 1988).
  23. ↑ Dohányföld (film)
  24. ↑ "Jackpot," Gallery Proofs with Corrections: "The First Autumn" - "The Growing Season", 1940. Dartmouth Library Archives & Manuscripts . Dartmouth College. (Hozzáférés: 2022. október 1.)
  25. ↑ The stories of Erskine Caldwell (angol nyelven). District of Columbia Public Library . [2022. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 1.)
  26. ↑ Caldwell, Erskine (Preston). Encyclopedia.com . (Hozzáférés: 2022. október 2.)
  27. ↑ „Erskine Caldwell The Final Chapter”, Washington Post , 1987. március 1. (Hozzáférés: 2022. október 1.) 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Erskine Caldwell című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom[szerkesztés]

  • Günter Golle: Sprache und Stil bei Erskine Caldwell. Jena 1961. (németül)
  • Scott MacDonald (Hrsg.): Critical Essays on Erskine Caldwell, 1981.
  • Sylvia Jenkins Cook: Erskine Caldwell and the Fiction of Poverty: The Flesh and the Spirit. Louisiana State University Press: Baton Rouge 1991.
  • Harvey L. Klevar: Erskine Caldwell: A Biography. University of Tennessee Press: Knoxville 1993.
  • Chris Vials: Whose Dixie? Erskine Caldwell's Challenge to Gone with the Wind and Dialectical Realism. In: Criticism 48:1, 2006.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Erskine_Caldwell&oldid=26585433”