Salman Rushdie
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Salman Rushdie | |
2006 októberében | |
Élete | |
Született | 1947. június 19. (77 éves) Bombay, Brit India |
Nemzetiség | brit |
Szülei | Anis Ahmed Rushdie |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | mágikus realizmus |
Első műve | Grímusz (1975) |
Fontosabb művei | A sátáni versek (1989) |
Kitüntetései |
|
Salman Rushdie weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Salman Rushdie témájú médiaállományokat. |
Sir Ahmed Salman Rushdie (Bombay, 1947. június 19. –) indiai származású brit író.
Családi háttere és ifjúkora
[szerkesztés]Indiában, Bombayben született, egy sikeres muszlim üzletember fiaként. Tanulmányait szülővárosában, majd az angliai Rugbyban és Cambridge-ben, a King’s College-ban végezte, ahol történelemből szerzett diplomát 1968-ban. Tanulmányainak elvégzése után családjával Pakisztánban élt, majd visszatért Angliába és egy reklámügynökség szövegírójaként dolgozott.[1][2]
Magánélete
[szerkesztés]Rushdie ötször nősült. Először Clarissa Luard irodalmi ügynökkel 1976–1987. Később Marianne Wiggins íróval és Elizabeth West könyvszerkesztővel. Két fia született 1979-ben és 1997-ben. 2004 és 2007 között Padma Lakshmi televíziós műsorvezető és divatmodell házastársa volt. 2021-ben feleségül vette Rachel Eliza Griffiths amerikai költőt és regényírót.
New Yorkban él, ahol gyakran vesz részt nyilvános eseményeken és aktív a közösségi médiákban, beleértve a Twittert is.
Munkássága
[szerkesztés]Első művei
[szerkesztés]Írói karrierje az 1975-ben kiadott Grímusz című regénnyel kezdődött. Következő regénye, az 1981-ben megjelent Az éjfél gyermekei nemzetközi ismertséget szerzett Rushdie-nak, és számos elismerés mellett elnyerte a Man Booker-díjat, sőt 1993-ban a legjobbnak választották a díj első 25 évének nyertesei közül. 1983-ban egy rövid regénye, a Szégyen jelent meg, melyben a pakisztáni politikai zűrzavart ábrázolja. A könyv elnyerte a Prix du Meilleur Livre Etranger díjat.[1][2]
A sátáni versek körüli vita
[szerkesztés]A sátáni versek című regényét 1988 nyarán adták ki, és azonnal felháborodást váltott ki az iszlám világban Mohamed próféta „tiszteletlen” ábrázolása miatt. Nagy-britanniai muszlim vezetők istenkáromlónak nevezték a könyvet, majd Indiában és Pakisztánban a könyv elleni tüntetések törtek ki.[1][2]
1989. február 14-én Homeini ajatollah, Irán vezetője fatvával kiközösítést hirdetett Rushdie ellen istenkáromlás miatt. Ezenkívül Homeini „hitehagyottnak” bélyegezte Rushdiet, mivel a regényéből azt szűrte le, hogy nem hisz többé az iszlám vallásban. Homeini minden hívő muszlimot felszólított Rushdie kivégzésére és emellett a regény kiadóinak kivégzésére is. Február 24-én hárommillió dollár vérdíjat tűzött ki[forrás?] az akkor már britek által finanszírozott rejtekhelyen élő író fejére.[1][2]
A berkeley-i Kaliforniai Egyetem könyvesboltjait, amelyek a regényt árulták, bombatámadás érte.[3] A muszlim közösségek világszerte nagygyűléseket tartottak és könyveket égettek. Rushdie japán fordítóját, Igarasi Hitosit Tokióban halálra késelték, olasz fordítóját, Ettore Capriolot megverték és megszúrták Milánóban.[4] A norvég kiadó, William Nygaard súlyosan megsebesült, amikor oslói háza előtt meglőtték.[5] A törökországi Sivas egyik hoteljét felgyújtották, mert a török fordító, Aziz Nesin épp ott szállt meg. A támadásban 37 személy lelte halálát.[6]
Az ügy nyomán híres emberek léptek fel az iszlám védelmében, akik nem akarták elítélni a fatva hagyományát. Yusuf Islam (Cat Stevens) például 1989-ben egy brit tévéműsorban kifejtette, hogy ő nincs a halálbüntetés ellen. Azt mondta, hogy ahelyett, hogy a tüntetéseken az író képét égetik el, jobb lenne, ha ez ténylegesen megtörténne; és hogy szívesen felhívná Homeini ajatollahot, hogy elmondja neki, pontosan hol ez az ember.[7] (Később némileg visszakozott, mert a közönség kedvezőtlenül fogadta a nyilatkozatot, és lemezeladásai erősen visszaestek.)
2022-es gyilkossági kísérlet
[szerkesztés]2022. augusztus 12-én Rushdie egy amerikai irodalmi fesztiválon vett részt New York államban, a Chautauqua Intézetben, amikor egy bizonyos Hadi Matar nevű[8] férfi késsel megtámadta, és legalább tízszer-tizenötször megszúrta. Az írót mentőhelikopter vitte kórházba, a merénylőt pedig még a helyszínen elfogták. A támadás oka egyelőre még nem pontosan ismert.[9]
Az írót lélegeztetőgépen tartották, aki a szúrások következtében máj-, ideg- és szemsérüléseket is szenvedett. Súlyos sérülései ellenére orvosai szerint jó esélyei vannak Rushdie-nak a felépülésre.[10] Az író állapota két nappal a támadás után már olyannyira javult, hogy levették a lélegeztetőgépről és már képes volt beszélni is.[8]
A támadó, Matar ellen (aki Rushdie beszélgetőpartnerét is megszúrta) gyilkossági kísérletért emeltek vádat, viszont a férfi ártatlannak vallja magát.[8] Az első vizsgálatok szerint Matar a síita iráni szélsőségesek szimpatizánsa, ami akár motivációja is lehetett a merényletnek.[8]
Ügynöke, Andrew Wylie az El País angol nyelvű kiadásának október 22-i interjújában azt közölte, hogy Rushdie a merénylet következtében elvesztette a fél szemét, és a karjában átvágott idegek miatt az egyik kezét sem tudja használni.[11][12]
Művei
[szerkesztés]Eredeti cím | Magyar nyelven |
---|---|
Grimus (1975) | Grímusz; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2002 (Ulpius klasszikusok) |
Midnight's Children (1980) | Az éjfél gyermekei; ford. Falvay Mihály, utószó Barkóczi András; Európa, Bp., 1987 |
Shame (1983) | Szégyen; ford. Falvay Mihály; Európa, Bp., 1989 |
The Jaguar Smile: A Nicaraguan Journey (1987) | |
The Satanic Verses (1989) | Sátáni versek; Konzorcium, Bp., 2004 A sátáni versek; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2014 |
Haroun and the Sea of Stories (1990) | Hárún és a mesék tengere; ford. Falvay Mihály; Európa, Bp., 1992 |
Imaginary Homelands: Essays and Criticism 1981–1991 (1992) | |
East, West (1994) | Kelet, Nyugat; ford. Falvay Mihály, Greskovits Endre; Európa, Bp., 1996 |
The Moor's Last Sigh (1995) | A mór utolsó sóhaja; ford. Greskovits Endre; Európa, Bp., 1997 |
The Ground Beneath Her Feet (1999) | Talpa alatt a föld; ford. Greskovits Endre; Európa, Bp., 1999 |
Fury (2001) | Fúriadüh; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2003 (Ulpius klasszikusok) |
Step Across This Line: Collected Nonfiction 1992–2002 (2002) | |
The East is Blue (2004) | |
Shalimar the Clown (2005) | Sálímár bohóc; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2007 |
The Enchantress of Florence (2008) | A firenzei varázslónő; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2008 |
Luka and the Fire of Life (2010) | Luka és az élet tüze; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2013 |
Joseph Anton (2012) | Joseph Anton. Memoár; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2012 |
Two Years Eight Months and Twenty-Eight Nights 2015 | Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2015 |
The Golden House (2017) | A Golden-ház; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2018 |
Quichotte (2019) | Quichotte; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2020 |
Victory City (2023) | Diadalváros; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2024 |
Knife: Meditations After an Attempted Murder (2024) | Kés. Elmélkedések egy gyilkossági kísérlet után; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2024 |
Filmek
[szerkesztés]- 2007 – Then She Found Me (Amikor minden változik): színész
- 2001 – Bridget Jones naplója: vendégszereplő
- 1992 – Peter's Friends (Szilveszteri durranások): archív felvételen
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d British Council
- ↑ a b c d Encyclopaedia Britannica
- ↑ NYT, 1989.03.01.
- ↑ NYT, 1991.07.13.
- ↑ Guardian, 2016.10.19.
- ↑ Hürriyet, 2008-07-02
- ↑ NYT, 1989.05.23.
- ↑ a b c d Levették a lélegeztetőgépről, és újra tud beszélni Salman Rushdie (magyar nyelven). telex, 2022. augusztus 14. (Hozzáférés: 2024. március 31.)
- ↑ Lélegeztetőgépen tartják a nyakon szúrt Salman Rushdie-t (magyar nyelven). telex, 2022. augusztus 12. (Hozzáférés: 2024. március 31.)
- ↑ Virág, Varga Csenge: A szemét is elveszítheti a megkéselt író, lélegeztetőgépen van (magyar nyelven). index.hu, 2022. augusztus 13. (Hozzáférés: 2024. március 31.)
- ↑ Andrew Wylie, ‘The Jackal’ of books: ‘Amazon is like ISIS; it takes no prisoners’ (El País; hozzáférés: 2022. október 23.)
- ↑ Fél szemére megvakult és nem tudja használni az egyik kezét az augusztusban megkéselt Salman Rushdie (telex.hu; hozzáférés: 2022. október 23.)
Források
[szerkesztés]- ↑ British Council: Salman Rushdie. British Council. (Hozzáférés: 2016. október 17.)
- ↑ Encyclopaedia Britannica: Sir Salman Rushdie, Encyclopaedia Britannica. Encyclopaedia Britannica Inc.. Hozzáférés ideje: 2016. október 17.
- ↑ NYT, 1989.03.01.: 2 Bookstores in Berkeley Are Firebombed; Rushdie Tie Is Explored. The New York Times, 1989. március 1. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ NYT, 1991.07.13.: Steven R. Weisman: Japanese Translator of Rushdie Book Found Slain. The New York Times, 1991. július 13. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ Guardian, 2016.10.19.: Benedicte Page: Norwegian publishers offer reward to solve William Nygaard case. The Guardian, 2010. november 26. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ Hürriyet, 2008-07-02: Turkey commemorates 15th anniversary of Sivas massacre. Hürriyet, 2008. július 2. (Hozzáférés: 2016. október 18.)
- ↑ NYT, 1989.05.23.: Craig R. Whitney: Cat Stevens Gives Support To Call for Death of Rushdie. The New York Times, 1989. május 23. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
További információk
[szerkesztés]- Regénykritikák és írásainak részletei a terebess.hu-n
- New York Times special feature on Rushdie, 1999
- A good collection of links plus short descriptions of his novels
- The Rushdie death threat affair Archiválva 2009. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Rushdie timeline
- Györke Ágnes: Rushdie posztmodern nemzetei: Az éjfél gyermekei, a Szégyen és a Sátáni versek; Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2012 (Orbis litterarum)
- Sándor Bea: "Privilégium és átok". Salman Rushdie, Angela Carter és a kultúrakritika; Anonymus, Bp., 2009 (Belépő)