Lolita (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lolita
Az első kiadás
Az első kiadás
Szerző Vladimir Nabokov
Eredeti cím Лолита
Ország Franciaország, Oroszország
Nyelv angol
Téma Orosz irodalom
Műfaj regény
Kiadás
Kiadó
  • Olympia Press
  • G. P. Putnam's Sons
  • Weidenfeld & Nicolson
  • Fawcett Publications
Kiadás dátuma 1955
Magyar kiadás dátuma 1987, Árkádia
Fordító Békés Pál
Média típusa könyv
Oldalak száma 350
ISBN ISBN 963-30-7092-9

A Lolita (1955) Vladimir Nabokov regénye. Magyarul először az Európa Könyvkiadónál jelent meg a mű, Békés Pál fordításában, 1987-ben.

A történetet Humbert Humbert (álnév, puszta játék a betűkkel, mely később is sokszor visszatér a cselekményben) beszéli el, aki a börtönben írja meg visszaemlékezéseit.

A könyv nehéz olvasmány, elsősorban különleges, sok olvasottságot és előképzettséget feltételező humora miatt, másodsorban vontatott, lassan hömpölygő cselekménykezelése folytán, amelyekért a gyakorlatlanabb olvasó nem fogja egykönnyen méltányolni.

Ahogy egyik kritikusa írta: „Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer”. Semmiképp nem pornográf alkotás, aki ilyen jelenetekért veszi kézbe, csalódni fog. Bár szexuális tartalma merész, de nem törekszik az ösztönök direkt felkorbácsolására; az emberi lélek, a művészi kifejezés és a nyelv (az író által ismert összes nyelv) végső határait kutatja.

Két film is készült belőle: 1962-ben Stanley Kubrick, illetve 1997-ben Adrian Lyne rendezésében.

Cselekmény[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

A negyvenes éveiben járó, rendkívül jóképű és intelligens férfi főhős (Humbert Humbert) ifjúságától kezdve vonzódik az épp csak bimbózó (10-12 éves) leányokhoz. Véletlenül találkozik álmai „nimfácskájával”, Dolores Haze-zel, és hogy a közelébe férkőzzön, feleségül veszi az anyját, Charlotte-ot. Bár állandó jelleggel azon ábrándozik, hogyan iktathatná ki az anyát, és el is tervez egy „tökéletes” gyilkosságot, az asszony végül mégis egy baleset áldozata lesz. A férfi magához veszi a kislányt, és elindulnak egy céltalan, hónapokig tartó, egyik autós szállodától a másikig tartó útra. A gyerek önszántából, testi fenyegetés nélkül lesz a szeretője, de kapcsolatuk mégsem több a kölcsönös rabságnál. A férfi mind a törvénytől, mind Lolita elvesztésétől retteg. Érdekesség, hogy a lány gondolataiba egész a könyv kétharmadáig nem tekinthetünk bele, akkor is csupán egy elkapott beszélgetés foszlánya, ami megüti Humbert fülét: Lolita egy barátnőjével cseveg olyan dolgokról, amiket sosem említett a mostohaapjának, aki egészen addig a percig jóformán bele sem gondolt, hogy Lolitának „lelke van”.

Útjukat egy idegen kíséri, akiről azon kívül, hogy mágnesként vonzza Lolita, semmit nem tudunk. A két férfi között egy rejtett, elsősorban szellemi párbaj indul meg, amelynek egyes pontjain kérdéses, hogy nem csupán a főhős egyre inkább megrendülő idegzetének, féltékenységi paranoiájának játéka-e az egész.

A lány végül Humbert minden elővigyázatossága ellenére megszökik, és évekre eltűnik nevelőapja életéből. Mikor újra felbukkan, már maga is gyermeket vár. Ezeken az oldalakon mutatkozik meg mostohaapja tulajdonképpeni szerelme – ha beszélhetünk erről –, ami nem omlik össze „felnőttként” látva Lolitát.

Dialog-go-hand.svg Itt a vége a cselekmény részletezésének!

A név[szerkesztés]

Lolita, életem fénye, ágyékom tüze. Bűnöm, szívem. Lo-li-ta: nyelvem hegye, amint három szökelléssel lefelé tart a szájpadláson, hogy aztán végül a fogaknak ütközzék. Lo. Li. Ta.

A Lolita spanyol keresztnév, a Dolores kicsinyített, becéző változata. A lányt a regényben becézik még ezen kívül a Dolly, Lola, Lo, és L nevekkel.

Utóhatása[szerkesztés]

A regény után terjedt el a koraérett, kirívó szexuális vonzerővel bíró serdülőlányok „Lolitaként”, illetve „nimfácskaként” becézése.

A regényt musical formában, 1971-ben mutatták be "Lolita, My Love" címmel, a zenét John Barry szerezte, a szöveget Alan Jay Lerner írta.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]