Kóti Árpád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kóti Árpád
Kóti Árpád.jpg
Életrajzi adatok
Született 1934. november 15.
Bucsa
Elhunyt 2015. április 26.[1] (80 évesen)
Debrecen[2]
Házastársa Kóti Ildikó
Pályafutása
Aktív évek 19582015
Díjai
Kossuth-díj 2014
Jászai Mari-díj 1978
Kiváló művész 2001
Érdemes művész 1985
További díjak A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995)

az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kóti Árpád témájú médiaállományokat.

Kóti Árpád (Bucsa, 1934. november 15.Debrecen, 2015. április 26.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész.

Életút[szerkesztés]

1954-ben Kiskunfélegyházán, a Tanítóképző Testnevelési Szaktanítói tagozatán (Testnevelési Gimnázium), testnevelési-szaktanítói oklevelet szerzett.[Mj. 1]

Magyartanára, Illéssy István inspirációjára kezdett el versmondással foglalkozni. A megyei szavalóverseny megnyerése után Illéssy egyértelművé tette számára, hogy neki színésznek kell lennie. Ennek ellenére a színművészeti mellett a Testnevelési Főiskolára és a soproni erdőmérnöki karra is jelentkezett. Mindhárom helyre felvették. A színművészetit választotta, mivel azt gondolta, ott kell a legkevesebbet tanulni. Úgy lett a főiskola hallgatója, hogy előtte egyetlen színházi előadást sem látott.

A főiskolán 1958-ban végzett, de diplomáját nem vehette át.

Első szerződése szűkebb pátriája – Békés megye – alig egy éve alakult színházához kötötte. Két évadot töltött Békéscsabán, az Optimista tragédia konzul szerepében mutatkozott be a Jókai Színház közönségének. A premier időpontja: 1958. november 6..

1960-ban néhány társával együtt Egerbe szerződött. Itt az Úri muri Bolha Pista szerepében debütált.

Egy szezon után Veszprémbe költözött, a Petőfi Színházban, a Fogadósné című Goldoni-darabban ismerhette meg a közönség.

Egy évvel később már a szolnoki teátrum, a Szigligeti Színház tagja. A Tisza parti városban A tizenegyedik parancsolat című Mesterházi Lajos-drámában mutatkozott be.

Öt szezon alatt négy színházban játszott. A nagyobb feladatok reményében, 1963-tól már Debrecen a játszóhelye. 1963. szeptember 23-án láthatta először a cívis város közönsége. A Debreceni Csokonai Színházban, Lengyel György rendezte Shaw-darabot, a Szent Johannát. A címszereplő Tóth Judit, valamint a vidéki színjátszás nagyjai mellett, később országos hírnevet szerző fiatalok partnere lehetett, egy újabb epizód szerepben, La Hire kapitányt alakította.

Nyelvünk romlandósága idején Kóti Árpád Khrüszosztomosz, az aranyszájú, a tisztaszavú színész. Nem feltornásznia kell a hatás eléréséhez hanganyagát, hanem kemény kézzel tartani az égre rúgtatni kívánó szavakat, hogy a köznapi hordozással érvényesítse az ünnep áhítatát.
Molnár Gál Péter: Károli Gáspár (Aranyszájú Kóti)[3]

A cívis városban – az előző évek tapasztalatai ellenére – váratlanul lehorgonyzott. Csak néhány kivétel erősítette a szabályt. Egy félszezonban Kaposváron, vendégként négyszer Egerben[Mj. 2] és néhány nyári szabadtéri (Gyula, Zsámbék, Szentendre) szerep megformálójaként találkozhattunk nevével más társulat, alkalmi formáció színlapján.

Debrecenben is elsősorban drámai karakterszerepek alakítója. Hat év után osztották rá az első főszerepet.[4] Hasonló elosztásban kapott további címszerepeket (Ványa bácsi,[Mj. 3] Lear király,[Mj. 4], Márton partjelző fázik, Dundo Moraje, Károli Gáspár).

Munkásságát több szakmai kitüntetéssel ismerték el. Általános vélemény: Kóti Árpád a legszebben, legtermészetesebben beszélő magyar színészek egyike. Mindezek ellenére – a vidéki művészpályát választók közül is – méltatlanul ritka alkalommal állhatott kamera elé. Néhány színházi felvétel mellett nem találkozhatunk nevével a Magyar Rádió, illetve a Magyar Televízió archívumában.

2011. május 2-án a Budapesten, a Thália Színházban vendégszerepelt a Csokonai Színház társulata. A Rivalda Fesztivál keretében, a 2011-es POSZT-ra is beválogatott Revizor volt műsoron. A közönséget és a kritikát is megosztó előadásban, Kóti Árpád a szolga szerepében brillírozott. Koltai Tamás így írt az alakításról:[5]

2014. december 1-jén a nemzet színészévé választották Gera Zoltán helyére.[6]

2015. április 11-én a Debrecen díszpolgárává választották.[7]

2015. április 26-án Debrecenben 81. évében elhunyt.[8]

2015. május 8-án kísérték utolsó útjára családja, barátai, művésztársai a debreceni Nagyerdei köztemetőben.[9]

Szerepeiből[szerkesztés]

Színház[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 195.[Mj. 5] Ugyanitt kilenc színházi fotón is látható.

Pályafutása során ötvenkilenc rendezővel dolgozott. Legtöbbször Ruszt József (19), Gali László (17) valamint Lengyel György és Pinczés István (10) alkotótársa volt.[Mj. 6]

Debrecen

Film[szerkesztés]

  • Tűzoltó utca 25. (1973)
  • Talpuk alatt fütyül a szél (1976)
  • Ponyvapotting (2000)
  • A szabadságharc fővárosa (2000)
  • Liberté ‘56 (2007)
  • A rögöcsei csoda (2013)

Televízió[szerkesztés]

Kitüntetései, díjai[szerkesztés]

Egyedül Kóti Árpád, ez a mélyből és zsigerből valódi színész képes ellenállni, és papírlenyomatok helyett háromdimenziós karaktert teremteni.
– Koltai Tamás: Élet és Irodalom (2011. 05.)

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A felvételire – késve – egy atlétatrikóban és egy klottnadrágban, futva érkezett. A teljes útra nem tudott jegyet váltani, így az utolsó harminchét kilométert gyalog, illetve futva tette meg. Az elkéső fiút Tulit Péter testnevelő tanár megsajnálta, felvételi nélkül felvette, és a visszaút költségeit is vállalta.
  2. Egykori igazgatója, Gali László hívószavára 26 év után tért vissza ismét Egerbe.
  3. Debreceni évei alatt három Ványa bácsi előadás szereplője volt.
  4. A címszerepet Edmund, majd Gloster megformálása előzte meg.
  5. Kóti Árpád a 2015-ben is aktív színészek közül a legtöbb regisztrált bemutatóval rendelkező művészek egyike. Lásd: Színházi adattár
  6. 2015. április 26-i lekérdezés.
  7. 1996-ban már játszotta a szolga szerepét. A rendező Parászka Miklós volt.
  8. A Gézagyerek című darabban nyújtott alakításért, Miske Lászlóval megosztva.

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]