Mesterházi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mesterházi Lajos
1974-ben
1974-ben
Született Hoffstaedter Lajos
1916. március 3.[1]
Kispest
Elhunyt 1979. április 4. (63 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Mesterházi Márton
Foglalkozása
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1940)
Kitüntetései
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert
Írói pályafutása
Jellemző műfajok elbeszélés, regény, dráma
Első műve Karacs Lajos sztahanovista betonszerelő élete és munkamódszere (1950)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mesterházi Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mesterházi Lajos (eredeti neve: Hoffstaedter Lajos) (Kispest, 1916. március 3.Budapest, 1979. április 4.) Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas magyar író.

Életpályája[szerkesztés]

Hoffstaedter Lajos (1884–1945)[2] és Weinberger Lenke fia.[3] 1934-ben érettségizett Budapesten, majd Eötvös-kollégistaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább latin-francia szakon. 1938–1939 között párizsi ösztöndíjas volt. 1940-ben bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett. 1941–1944 között az Angol-Magyar Bank kereskedelmi levelezője volt. 1945–1947 között az MKP I. Kerületi szervezetének párttitkára volt. 1947–1948 között a Magyar Távirati Iroda, 1949-ben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának munkatársa volt. 1950–1954 között a Művelt Nép, 1957–1958 között pedig az Élet és Irodalom felelős szerkesztője volt. 1966–1979 között a Budapest című folyóirat főszerkesztője volt.

Házastársa Ditróy Zsófia volt, akit 1940. május 11-én Szegeden vett nőül.[4]

Mesterházi Lajos sírja Budapesten. Fiumei Úti Sírkert: 34/2-1-34. Rácz Edit alkotása.

Költészete[szerkesztés]

Műveiben az 1930-as évek kispolgári és értelmiségi rétegének életét, útkeresését ábrázolta. 1958-ban született nagy sikerű színműve, a Pesti emberek, mely a moralizáló nemzedék önvizsgálatának egyik elindítója lett. Regényeiben és novelláiban is érdeklődéssel fordult generációja különböző sorstípusai felé, a hatalom csábításának ellenállni képes, a történelem viharai között is erkölcsileg tisztán maradó embert kutatta.

Művei[szerkesztés]

  • Karacs Lajos sztahanovista betonszerelő élete és munkamódszere (1950)
  • Csodák nélkül (elbeszélés, 1951)
  • Hűség (elbeszélés, 1952)
  • Békatarisznya (útirajzok, 1953)
  • Két szerelem (1954)
  • Tanúság az ember nevében (regény, 1955)
  • Fényes szellők (regény, 1956)
  • Hazafiak iskolája (regény, 1956)
  • Pesti emberek (színmű, 1958)
  • Szép, szárnyas ajtó (elbeszélés és rádiójáték, 1958)
  • Pár lépés a határ (regény, 1958)
  • Pokoljárás (regény, 1959)
  • Másnap (dráma, 1959)
  • Üzenet (dráma, 1960)
  • A tizenegyedik parancsolat (dráma, 1961)
  • Játék (dráma és hangjáték, 1961)
  • A négylábú kutya (regény, 1961)
  • Ünneplők (1963)
  • Az ártatlanság kora (regény, 1963)
  • Egyes szám első személyben (kisregény, 1964)
  • Magnéziumláng (elbeszélés, 1965)
  • Isten, méretre (regény, 1966)
  • Férfikor (regény, 1967)
  • Derűs órák (elbeszélés, 1968)
  • Vakáció (regény, 1969)
  • Apaszív (regény, 1971)
  • A bánatos bohóc (regény, 1972)
  • A Prométheusz-rejtély (regény, 1973)
  • Hármas ugrás (kisregény, 1974)
  • Viszontlátás (szociográfiai riport, 1974)
  • Sempiternin (kisregény, 1975)
  • Szólni szólítatlan (cikkek, tanulmányok, 1975)
  • A kardnyelő és az emberek (elbeszélés, 1977)
  • Szeptemberi ízek (elbeszélés, 1982)
  • A hazafiság logikája (esszék, 1983)
  • Visszaemlékezések (1984)
  • Farsang (1943?/2013)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Magyar Népköztársasági Érdemérem (1950)
  • Szocialista Hazáért Érdemrend (1954)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1966, 1970, 1973)
  • Szocialista Hazáért (1967)
  • Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje (1976)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]