Mesterházi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mesterházi Lajos
Mesterházi Lajos 1974-ben
Mesterházi Lajos 1974-ben
Élete
Születési név Hoffstaedter Lajos
Született 1916. március 3.
Kispest
Elhunyt 1979. április 4. (63 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség magyar magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) elbeszélés, regény, dráma
Első műve Karacs Lajos sztahanovista betonszerelő élete és munkamódszere (1950)
Kitüntetései
Irodalmi díjai József Attila-díj (1952, 1953, 1959, 1973)
Kossuth-díj (1962)
Pro Arte-díj (1968)
SZOT-díj (1977)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mesterházi Lajos témájú médiaállományokat.

Mesterházi Lajos (eredeti neve: Hoffstaedter Lajos) (Kispest, 1916. március 3.Budapest, 1979. április 4.) magyar író.

Életpályája[szerkesztés]

1934-ben érettségizett Budapesten, majd Eötvös-kollégistaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább latin-francia szakon. 1938-1939 között Párizsi ösztöndíjas volt. 1940-ben bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett. 1941-1944 között az Angol-Magyar Bank kereskedelmi levelezője volt. 1945-1947 között az MKP I. Kerületi szervezetének párttitkára volt. 1947-1948 között a Magyar Távirati Iroda, 1949-ben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának munkatársa volt. 1950-1954 között a Művelt Nép, 1957-1958 között pedig az Élet és Irodalom felelős szerkesztője volt. 1966-1979 között a Budapest című folyóirat főszerkesztője volt.

Mesterházi Lajos sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-34. Rácz Edit alkotása.

Költészete[szerkesztés]

Műveiben az 1930-as évek kispolgári és értelmiségi rétegének életét, útkeresését ábrázolta. 1958-ban született nagy sikerű színműve, a Pesti emberek, mely a moralizáló nemzedék önvizsgálatának egyik elindítója lett. Regényeiben és novelláiban is érdeklődéssel fordult generációja különböző sorstípusai felé, a hatalom csábításának ellenállni képes, a történelem viharai között is erkölcsileg tisztán maradó embert kutatta.

Művei[szerkesztés]

  • Karacs Lajos sztahanovista betonszerelő élete és munkamódszere (1950)
  • Csodák nélkül (elbeszélés, 1951)
  • Hűség (elbeszélés, 1952)
  • Békatarisznya (útirajzok, 1953)
  • Két szerelem (1954)
  • Tanúság az ember nevében (regény, 1955)
  • Fényes szellők (regény, 1956)
  • Hazafiak iskolája (regény, 1956)
  • Pesti emberek (színmű, 1958)
  • Szép, szárnyas ajtó (elbeszélés és rádiójáték, 1958)
  • Pár lépés a határ (regény, 1958)
  • Pokoljárás (regény, 1959)
  • Másnap (dráma, 1959)
  • Üzenet (dráma, 1960)
  • A tizenegyedik parancsolat (dráma, 1961)
  • Játék (dráma és hangjáték, 1961)
  • A négylábú kutya (regény, 1961)
  • Ünneplők (1963)
  • Az ártatlanság kora (regény, 1963)
  • Egyes szám első személyben (kisregény, 1964)
  • Magnéziumláng (elbeszélés, 1965)
  • Isten, méretre (regény, 1966)
  • Férfikor (regény, 1967)
  • Derűs órák (elbeszélés, 1968)
  • Vakáció (regény, 1969)
  • Apaszív (regény, 1971)
  • A bánatos bohóc (regény, 1972)
  • A Prométheusz-rejtély (regény, 1973)
  • Hármas ugrás (kisregény, 1974)
  • Viszontlátás (szociográfiai riport, 1974)
  • Sempiternin (kisregény, 1975)
  • Szólni szólítatlan (cikkek, tanulmányok, 1975)
  • A kardnyelő és az emberek (elbeszélés, 1977)
  • Szeptemberi ízek (elbeszélés, 1982)
  • A hazafiság logikája (esszék, 1983)
  • Visszaemlékezések (1984)
  • Farsang (1943?/2013)

Díjai[szerkesztés]

  • Magyar Népköztársasági Érdemérem (1950)
  • Szocialista Hazáért Érdemrend (1954)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1966, 1970, 1973)
  • Szocialista Hazáért (1967)
  • Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
  • Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1976)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]