Romain Rolland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Romain Rolland
Fényképe (1915)
Fényképe (1915)
Élete
Született 1866. január 29.
Clamecy
Elhunyt 1944. december 30. (78 évesen)
Vézelay
Házastársa Marie Romain Rolland (1934–)
Pályafutása
Fontosabb művei Jean-Christophe
Elvarázsolt lélek (regényciklusok)
Kitüntetései
Irodalmi díjai Nobel-díj
Romain Rolland aláírása
Romain Rolland aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Romain Rolland témájú médiaállományokat.

Romain Rolland (Clamecy, 1866. január 29.Vézelay, Burgundia, 1944. december 30.) Nobel-díjas francia író.

Életpályája[szerkesztés]

Közjegyző fiaként, művelt családban látta meg a napvilágot, neveltetésére, taníttatására nagy gondot fordítottak szülei. Édesanyjának korai zenei ismereteit köszönheti. Már 11 éves korában írni kezdett szépirodalmi műveket. A család Párizsba költözött, hogy a gyermek jó középiskolába járhasson. Érettségi után bejutott az École Normale Supérieure-re, amely ma is Párizs elit egyeteme.

Irodalmat és történelmet tanult, ő volt az első, aki doktori disszertációját zenetörténetből írta, Jean-Baptiste Lully és Alessandro Scarlatti zeneszerzők életét, munkásságát dolgozta fel, ehhez volt szüksége a római ösztöndíjra (1889-1891). Rómában művészettörténeti ismereteit is gyarapította. Kapcsolatba került a német Malwida bárónővel, aki a művészeknek nagy pártfogója volt, az ő révén eljutott a Bayreuth-ba, a híres bajor városba.

Lakóháza Vézelay-ban

1892-ben érkezett haza Párizsba, középiskolákban tanított, majd ő lett a zenetörténet oktatója a Sorbonne-on 1904-től 1912-ig. Rá is, mint annyi kortársára, hatással volt a Dreyfus-ügy. Ennek kapcsán Charles Péguy francia író, költő és esszéíróval kötött barátságot.

Nem egészen tíz évnyi gyermektelen házasság után, 1901-ben elvált feleségétől. A tömegekhez közel álló színház (Le Théâtre du Peuple) terve foglalkoztatta, s közben megírta Jean-Christophe című regényciklusát, amely 1904-1912 között jelent meg, egyből nagy sikere volt, s Európa-szerte ismertté tette az írót.

Emléktábla párizsi lakásának falán (XIV. kerület, boulevard du Montparnasse 162, Montparnasse városrész)

1914-ben, amikor kitört az első világháború, Romain Rolland hangoztatta pacifista nézeteit, helytelenítette a fiatal nemzedék lemészárlását, ezen nézeteinek röpiratban is hangot adott 1915-ben, a röpirat címe: Au-dessus de la Mélée (magyarul: A dulakodás fölött). Ettől fogva Romain Rolland az európai értelmiség körében az egyik humanista szellemi vezérnek számított. Stefan Zweig „A világ lelkiismeretének” nevezte. 1915-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amelyet azonnal a Vöröskeresztnek adományozott. Romain Rolland Nobel díja volt a világon a 14. irodalmi Nobel-díj.

Másik nagy regényciklusa az Elvarázsolt lélek (L'Âme enchantée) 1922-1933 közt jelent meg, csatlakozva saját- és korábbi nagy regényfolyamokhoz, amelyekből egyre több látott napvilágot. Például Roger Martin du Gard: A Thibault család c. világhíres, Nobel-díjas regényciklusa 1922-1937 közt jelent meg.

A 20. század fordulójától a nagy befolyást gyakorló folyóiratok is egyre szaporodtak, 1923-ban Romain Rolland megindította Europe c. nemzetközi kulturális folyóiratát a francia kommunista párt égisze alatt. Levelezett Makszim Gorkijjal, többször járt a Szovjetunióban, helyeselte a forradalmat, de a forradalmi erőszakot elvetette. Nagyon sokat vitatkozott Henri Barbusse-szal.

Mindig megmaradt a polgári humanizmus (szabadság, egyenlőség, testvériség) talaján, hirdette a francia-német barátság eszményét, de szembeszállt a hitleri nácizmussal. Franciaország német megszállását vidéken vészelte át, 1938-tól haláláig Vezlay-ban élt, nem sokkal Franciaország felszabadulása után halt meg.

Leginkább drámáiban kereste a választ az agonizáló Európa politikai, történelmi, társadalmi kérdéseire. Az 1789-es francia forradalomból merítette drámai ciklusának (Le 14 Julliet/Július 14.) témáit. Legtöbbet játszott drámája a Le Jeu de l'amour et de la mort/A szerelem és a hálál játéka (1925) című, amelyben egy forradalmat igenlő tudós maga is a forradalom áldozatává válik.

Regényciklusaiban a művészsors konfliktusai kaptak fő szerepet, életrajzi (Händel, Beethoven, Tolsztoj, Michelangelo) regényeit a hőskeresés mítosza jellemezte. India humanista hagyományait Mahátma Gandhiról (1923) írt monográfiájában dolgozta fel.

A két világháború közt Romain Rolland egyike volt Európa legtiszteltebb embereinek, olvasóival óriási levelezést folytatott. Hazánkban az 1920-as években volt legnépszerűbb a magyarországi francia filológusok, köztük Benedek Marcell színvonalas ismeretterjesztői és fordítói tevékenysége által. Az 1956-os forradalom bukását követő konszolidáció idején reneszánszát élte hazánkban a Romain Rolland művek kiadása. A rendszerváltás után egy reprint (Michelangelo) kötet jelent meg.

Életművéről[szerkesztés]

„Filozófus, író, drámaíró, esszéista és egyike a huszadik század nagy misztikusainak. Mélyen benne élt korának főbb spirituális, társadalmi és politikai eseményeiben, míg kivételes írói becsületessége az emberiség iránti szeretetéből fakadt. Monumentális regényéért, a Jean Christophe-ért, – amely egy teremtő zenei géniusz felejthetetlen eposza, azé, aki tele van nemességgel, bátorsággal, költészettel, s akit az élet szeretete inspirált, – valamint az Ütközet fölülről-ért, – amely szenvedélyes felhívás Franciaországhoz és Németországhoz, hogy az első világháború során vívott harcukban tiszteljék az igazságot és a humanitást, – 1915-ben Irodalmi Nobel-díj-jal tüntették ki. Számos nagy művében feltárja mély spiritualizmusát és őszinte pacifizmusát, valamint olyan csodálatos kinyilatkozásaiban, mint a Beethoven élete, Michelangelo élete és a Mahátma Gandhi. Romain Rolland volt az aki egész életében harcolt azért, hogy előmozdítsa az emberek közötti testvériséget és a népek közötti békét. Mindezt olyan kitűnő irodalmi műveken keresztül valósította meg, amiért számtalan barátja örökké hálás. 1928-ban, miután mélyen meghatotta az Esszénus Béke Evangélium, Edmond Bordeaux Székellyel együtt megalapította a Nemzetközi Biogenikus Társaságot, hogy annak Krédója szerint „mobilizálja az Élet összes erőit, a halál erőivel szemben.””[1]

Magyarul[szerkesztés]

Colas Breugnon (1919)
  • Beethoven élete; ford. Mikes Lajos; Athenaeum, Bp., 1911 (Modern könyvtár)
  • Jean-Christophe. Regény; Athenaeum, Bp., 1919-1922
    • Az ifjú; ford. Zolnai Béla; 1919
    • Antoinette; ford. Karinthy Frigyes; 1922
    • A piaci vásár; ford. Zolnai Béla; 1922
    • A ház; ford. Gyergyai Albert; 1922
  • Jean Christophe Párisban. A piaci vásár; ford. Rózsa Géza; Kultúra, Bp., 1919 (A Kultúra regénytára)
  • Jean Christophe Párisban. Antoinette; ford. Rózsa Géza; Kultúra, Bp., 1919 (A Kultúra regénytára)
  • Jean Christophe Párisban. Egy párisi ház; ford. Rózsa Géza; Kultúra, Bp., 1919 (A Kultúra regénytára)
  • A farkasok. Forradalmi dráma; ford. Teleki Jenő; Thalia, Bp., 1919
  • Jean-Christophe. Regény; Athenaeum, Bp., 1919-1924
    • 1. A hajnal; ford. Zolnai Béla; 1919
    • 2. A virradat; ford. Aranyossy Pál; 1919
    • 3. Az ifjú; ford. Zolnai Béla; 1919
    • 4. A lázadás; Zolnai Béla; 1920
    • 5. A piaci vásár; ford. Zolnai Béla; 1922
    • 6. Antoinette; ford. Karinthy Frigyes; 1923
    • 7. A ház; ford. Gyergyai Albert; 1924
    • 8. Az út vége I. A barátnők; ford. Zolnai Béla; 1923
    • 9. Az út vége II. Az égő csipkebokor; ford. Kosáryné Réz Lola; 1924
    • 10. Az út vége III. Az új nap; ford. Kosáryné Réz Lola; 1924
  • Colas Breugnon; ford. Komor Zoltán; Dante, Bp., 1920 (Halhatatlan könyvek)
  • Danton. Forradalmi dráma; ford. Sebestyén Károly; Athenaeum, Bp., 1920
  • Az égő csipkebokor. Az eredeti teljes szöveg és hű magyar fordítása; ford. Király György; Lantos, Bp., 1921 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár)
  • Michelangelo élete; ford. Éber László; Révai, Bp., 1920 (Mesterművek. Révai)[2]
  • Beethoven élete; ford. Cserna Andor; Rózsavölgyi, Bp., 1920
  • Eljő majd az idő. Dráma; ford. Papp Dezső; Athenaeum, Bp., 1921 (Színházi könyvtár)
  • Páris zenéje. Tanulmány; ford. Fodor Gyula; Athenaeum, Bp., 1922 (Modern könyvtár)
  • Viharvirág; ford. Laczkó Géza; Kultúra, Bp., 1922
  • Tolsztoj gróf élete; ford. Benedek Marcell; Kultúra, Bp., 1922 (Kultúra Könyvtár)
  • Clerambault. Egy szabad lelkiismeret története a háború alatt; ford. Benedek Marcell; Minerva, Wien–Leipzig, 1923
  • Zenei miniatűrök; ford. Bendek Marcell; Dante, Bp., 1924 (Műveltség)
  • Mahátmá Gandhi; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1924 (Halhatatlan könyvek)
  • Haendel; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1925 (Halhatatlan könyvek)
  • A szerelem és a halál játéka; ford. Kállay Miklós; Genius, Bp., 1925
  • Zenei miniatűrök. 2. sorozat; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1927 (Műveltség)
  • Liluli; ford. Hugai Ferenc; Hugai-Iskola, Gyöngyös, 1927
  • Beethoven. A nagy teremtő korszakok. Az Eroica-tól az Appassionata-ig; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1929
  • Goethe és Beethoven; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1931 (A modern regény klasszikusai)
  • Az elvarázsolt lélek, 1-2.; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1924-1929 (Halhatatlan könyvek)
    • 1. Anette és Szilvia; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1924 (Halhatatlan könyvek)
    • 2. A nyár; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1925 (Halhatatlan könyvek)
    • 3. Anya és fiú; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1929 (Halhatatlan könyvek)
  • Az elvarázsolt lélek, 1-2.; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1933 (Halhatatlan könyvek)
  • A vajúdás; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1934 (Halhatatlan könyvek)
  • Berlioz; ford. Lakatos László; Kultúra, Bp., 1935 (Kultúra Könyvtár)
  • A hírnök. Egy világ halála; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1938 (Halhatatlan könyvek)
  • Colas Breugnon. Regény; ford. Jankovich Ferenc; Révai, Bp., 1950
  • Colas Breugnon. Regény; ford. Jankovich Ferenc, bev. Dobossy László; 2., átdolg. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1954
  • Jean Christophe gyermekévei; ford., átdolg. Réti Laura, bev. Benedek Marcell; Móra, Bp., 1957
  • Július 14. Színmű; ford., utószó Benedek Marcell; Európa, Bp., 1957 (Világirodalmi kiskönyvtár)
  • Ludwig van Beethoven; ford. Cserna Andor, jegyz., átdolg., kieg. Bartha Dénes; Bibliotheca, Bp., 1958 (Kis zenei könyvtár)
  • Jean-Baptiste Lully; ford. Benedek Marcell, bev. Szabolcsi Bence; Gondolat, Bp., 1959 (Kis zenei könyvtár)
  • Zenei utazások a múlt birodalmában; ford. Benedek Marcell; Zeneműkiadó, Bp., 1960
  • Napló a háborús évekből 1914-1919. Válogatás; vál., ford. Benedek Marcell, bev., jegyz. Dobossy László; Gondolat, Bp., 1960 (Auróra)
  • Eljő majd az idő. Dráma; ford., utószó Bajomi Lázár Endre; Európa, Bp., 1960 (Világirodalmi kiskönyvtár)
  • A nép színháza; ford., bev., jegyz. Sz. Szántó Judit; Színháztudományi Intézet, Bp., 1961 (Korszerű színház)
  • Pierre és Luce; ford. Rónay György, utószó Szávai Nándor; Magyar Helikon, Bp., 1961
  • Zenei miniatűrök, 1-2.; ford. Benedek Marcell; Gondolat, Bp., 1961
    • Hajdani muzsikusok
    • Jelenkori muzsikusok
  • Jean-Christophe; ford. Benedek András; Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, Bratislava, 1962 (Helikon klasszikusok)
  • Romain Rolland levelei Czeke Mariannehoz a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában; szerk. Sáfrán Györgyi, ford. Benedek András nyomán Lakatosné Poltzer Ágota, bev., franciára ford. R. Szilágyi Éva, sajtó alá rend. Lakatos András; MTA Könyvtár, Bp., 1966 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei)
  • Robespierre. Dráma; ford. Dániel Anna; Magyar Helikon–Európa Bp., 1966
  • Lully, Gluck, Grétry; ford. Benedek Marcell, Lully-tanulmány előszó Szabolcsi Bence, Lully-tanulmány függelék Eösze László, Gluck-, Grétry-tanulmány függelék Takács Ágnes; Gondolat, Bp., 1981 (Zenei kiskönyvtár)
  • Haendel; ford. Benedek Marcell; Budapest, 1910

Drámái (válogatás)[szerkesztés]

  • Szent Lajos
  • Eljő majd az idő
  • A farkasok
  • A szerelem és a halál játéka (1925)
  • Danton
  • Robespierre

Levelezése[szerkesztés]

  • Romain Rolland levelei Czeke Marianne-hoz a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában / [közli] Sáfrán Györgyi ; [Benedek András fordításának ... felhasználásával magyarra ford. Lakatosné Poltzer Ágota] ; [a bevezetést franciára ford. R. Szilágyi Éva] ; [sajtó alá rend. Lakatos András]. Budapest : MTA Kvt., 1966, 195 p. : ill. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei 48.) Várkonyi D. Hildebrandnak és V. Erőss Piroskának dedikálta Sáfrán Györgyi.

Források[szerkesztés]

  1. Edmond Bordeaux Székely professzor magyarul megjelent könyveinek ajánlójából idézve
  2. Reprint kiadása 1998-ban jelent meg
  • Dobossy László: A francia irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1963. Romain Rolland lásd 257-258. p.
  • Világirodalmi kisenciklopédia. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1984. Romain Rolland lásd 283-284. p.
  • Romain Rolland (MEK)

További információk[szerkesztés]