Henrik Pontoppidan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henrik Pontoppidan
Élete
Született1857. július 24.
Fredericia
Elhunyt1943. augusztus 21. (86 évesen)
Charlottenlund, Dánia
Nemzetiségdán
SzüleiDines Pontoppidan
Házastársa
  • Mette Marie Hansen (1881. december 2. – 1892, válás, Selsø Parish)
  • Antoinette Kofoed (1892. április 9. – , Frederiksberg)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza
Kitüntetéseiirodalmi Nobel-díj (1917, Karl Adolph Gjellerup, 66 911 kr)
Irodalmi díjaiIrodalmi Nobel-díj
Henrik Pontoppidan aláírása
Henrik Pontoppidan aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henrik Pontoppidan témájú médiaállományokat.

Henrik Pontoppidan (Fredericia, Dánia, 1857. július 24.Charlottenlund, Dánia, 1943. augusztus 21.) Nobel-díjas dán író, „széles társadalomábrázoló, a nagy elbeszélők, Fielding, Balzac vagy Gogol fajtájából.”[1]

Élete és munkássága[szerkesztés]

Sokgyermekes jütlandi lelkészcsaládban született. 1863-ban, hatéves korában élte át a porosz-osztrák hadsereg invázióját. Tizenhét évesen Koppenhágába ment műszaki főiskolára. Egy Svájcban tett nyári utazást követően kezdett el írni, abbahagyta mérnöki tanulmányait és 1910-ig népiskolai tanítóként dolgozott. Első könyvét 1881-ben adták ki, ugyanebben az évben nősült meg, és ezt követően az írásaiból élt. 1888-ban ez a házasság végetért, majd 1892-ben Pontoppidan másodszor is megnősült. Második házasságából két gyermeke született.

Munkásságának első szakaszát az éles társadalomkritika jellemzi. Elbeszéléseiben szakított a parasztság idealizált ábrázolásával. Fő művének három regényciklusát tartják, amelyeket a balzaci és zolai hagyományok szellemében írt. A főhős sorsán keresztül Dániát ábrázolja az iparosodás, kulturális változások és ébredő forradalmi mozgalmak korszakában. Az 1891-1895 között megjelent Det forjættede Land (Az ígéret földje) egy idealista portréja, akinek az az álma, hogy vidéki lelkész legyen, ez az álom azonban kiábránduláshoz vezet. Talán legismertebb műve a nyolckötetes, részben önéletrajzi jellegű Lykke-Per (Szerencsés Péter), amelynek hőse szakít vallásos családjával, hogy mérnök legyen. Sikerének csúcsán azonban feladja karrierjét és visszatér a hagyományos keresztény élethez. A keserű hangú De dødes Rige (A halottak országa ) pesszimista képet fest a dán társadalomról a demokrácia 1901-es látszatgyőzelme után.

Művei[szerkesztés]

  • Stækkede Vinger, 1881
  • Sandinge Menighed, 1883
  • Landsbybilleder, 1883
  • Ung Elskov : idyl, 1885
  • Mimoser : Et Familjeliv, 1886
  • Fra Hytterne : Nye Landsbybilleder, 1887
  • Isbjørnen : Et Portræt, 1887
  • Spøgelser, 1888
  • Krøniker, 1890
  • Natur : To smaa Romaner, 1890
  • Skyer : Skildringer fra Provisoriernes Dage, 1890
  • Muld : Et Tidsbillede, 1891
  • Det forjættede Land : Et Tidsbillede, 1892
  • Minder, 1893
  • Nattevagt, 1894
  • Dommens Dag : Et Tidsbillede, 1895
  • Højsang : Skildring fra Alfarvej, 1896
  • Kirkeskuden : En Fortælling, 1897
  • Lykke–Per : Hans Ungdom, 1898
  • Lykke–Per finder Skatten, 1898
  • Lykke–Per : Hans Kærlighed, 1899
  • Lykke–Per i det Fremmede, 1899
  • Lykke–Per : Hans store Værk, 1901
  • Lykke–Per og hans Kæreste. – De vilde Fugle. Et Skuespil, 1902
  • Lykke–Per : Hans Rejse til Amerika, 1903
  • Lykke–Per : Hans sidste Kamp, 1904
  • Borgmester Hoeck og Hustru : Et Dobbeltportræt, 1905
  • Asgaardsrejen : Et Skuespil, 1906
  • Hans Kvast og Melusine, 1907
  • Den kongelige Gæst, 1908
  • Torben og Jytte, 1912
  • Storeholt, 1913
  • Toldere og Syndere, 1914
  • Enslevs Død, 1915
  • Favsingholm, 1916
  • Et Kærlighedseventyr, 1918
  • En Vinterrejse : Nogle Dagbogsblade, 1920
  • Mands Himmerig, 1927
  • Drengeaar, 1933
  • Hamskifte, 1936
  • Arv og Gæld, 1938
  • Familjeliv, 1940
  • Undervejs til mig selv : Et Tilbageblik, 1943

Magyarul[szerkesztés]

  • Mártha, az ördög leánya; ford. Schöpflin Aladár; Athenaeum, Bp., 1919 (Korunk mesterei)
  • Szerencsés Péter. Regény, 1-2.; ford. Hajdu Henrik; Dick, Bp., 1928
  • Thora van Deken; ford. Hajdu Henrik; Pantheon, Bp., 1929
  • Az ígéret földje; ford. Hajdu Henrik, bev. Bóka László; Táncsics, Bp., 1961 (Táncsics könyvtár)
  • A halottak országa; ford. Hajdu Henrik; Európa, Bp., 1966

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szerb Antal: A világirodalom története, Magvető Könyvkiadó, Budapest, ISBN 963-14-1484-1, 783. oldal

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]