Gázlámpa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gázzal való közvilágítás a modern Európában 1807-ben jelent meg. Először Angliában működtettek városi gázzal lámpákat.

Gázlámpa Budapesten a Gázművek székháza előtt
Lakásvilágító gázlámpa
Gázlámpa Bilbaóban

1856. december 24-én, szenteste gyulladtak ki az első gázlámpák Budapesten.

A szén száraz desztillációjával előállított gáz technológiáját Archibald Cochrane szabadalmaztatta. William Murdock 1792-ben először hozott forgalomba gázpalackokat és 1799-ben felszerelte az első gyári világítóberendezést is. Fredric Albert Winsor rájött arra, hogy vezetékeken jusson el a gáz tetszőleges helyekre.

1806-ban született meg Londonban a National Light and Heat Company (Nemzeti Fény- és Hőtársaság), és 1807-ben Pall Mallon kigyúltak az első utcai gázlámpák. A gázvilágítás rövidesen elterjedt Európa nagyvárosaiban. Párizsban először a passzázsokat világították ki.

Gróf Széchenyi István 1815-ben Londonban látta meg a gázvilágítást. Azt tervezte, hogy Nagycenken ő is bevezeti, aztán végül csak 1840-ben mutatta be.

Pesten és Budán először 1816-ban világítottak gázzal. Az első lámpát Tehel Lajos, a Nemzeti Múzeum természettárának őre az akkori múzeumépület homlokzata előtt gyújtotta be. Ezt a lámpát - amely sokáig az egyetlen volt Pesten - házilag készített légszesszel hozták működésbe.

Először 1838. március 9-én világították ki gázlámpákkal a pesti Nemzeti Színházat, de a közönséget a premier megdöbbentette, mert "világító ereje a pislogáson túl nem terjedt, bűze azonban elhatott Óbudáig".

A Triesti Általános Osztrák Gáztársulat 1855-ben a Lóvásár (ma Köztársaság) téren megépítette első gázgyárát, a Légszeszgyárat. Az első gázlámpák 1856 végén gyulladtak ki a Belső Kerepesi (Rákóczi) úton és a Bel- és Lipótváros utcáiban és középületeiben. A közterületeken 838 lámpát szereltek fel.

Budapest 1873-as egyesítésekor Pesten 40 ezer, Budán 6500 gázlámpa volt, ebből 1669, illetve 501 az utcán működött.

A lámpagyújtogatók egy hosszú póznával felszerelkezve jelentek meg a kijelölt gyülekezőhelyen, itt a városháza tornyában az őr megadta az indulásra a jelet, majd mindegyikük a körzete felé vette útját. Póznájuk végén kis rézkampó volt, mellyel kinyithatták a gázvezeték kallantyúját, s az ugyancsak a pózna végén lévő borszeszlángba itatott kanóccal lángra lobbantották a kiáramló gázt.

Szerepel egy ilyen lámpagyújtogató például a Kis hercegben is.

Működő gázlámpák vannak ma is a Budai Várban, a Margitszigeten, a Lukács fürdő előtt és a Gázművek Köztársaság téri múzeuma udvarán.

„Szegény ember gazdag városban”

Estve lőn s az ég boltozatjáról
A nap sugárai mind letűntenek,
Mégsem sötétek városunk utczái
Hullámzik szint' a tarka néptömeg.
Ezernyi lámpák égnek bűvös fényben:
Kérjük ezért reánk is gondolni
Világosságot buzgón kik terjesztünk,
S most boldog újévet kívánunk mi.

Forrás: Békés István: Szegény ember gazdag városban, Kossuth Kiadó 1973.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]