Egy szerelem három éjszakája (musical)
Egy szerelem három éjszakája (Egy szerelem három éjszakája) | |
musical | |
A bemutató előadás két főszereplője, Bodrogi Gyula és Margitai Ági (1961) | |
Eredeti nyelv | magyar |
Alapmű | Vas István: Elveszett otthonok |
Zene | Ránki György |
Dalszöveg | Vas István |
Szövegkönyv | Hubay Miklós |
Főbb bemutatók | 1961. január 12. (Petőfi Színház) |
Az Egy szerelem három éjszakája musical három felvonásban, utójátékkal; ebben a műfajban az első magyar alkotás. Az ősbemutató színlapja „egy nemzedék lírai requiemjeként” határozta meg a darabot. Zenéjét Ránki György szerezte. Szövegkönyvét Vas István 1957-ben megjelent Elveszett otthonok. Elbeszélés egy szerelem környezetéről c. műve nyomán Hubay Miklós írta. A dalszövegek Vas Istvántól származnak.
A mű a magyar színháztörténet egyik klasszikus értékévé vált.
A darabot a Petőfi Színház mutatta be 1961-ben. A Petőfi Színház volt az első olyan színház Magyarországon, amelyik az operetthagyományokkal szakítva a modern zenés művek bemutatóhelyévé vált. A második világháborút követően először itt adták elő – nagy sikerrel – a Koldusoperát is.
A darabból 1967-ben filmváltozat is készült.
„Az etikett, az etikett,
Mire tanít az etikett?
Hát arra, hogy bármi is adódik,
A halat késsel sose edd.
De arról megfeledkezett
Az etikett, az etikett,
Mi illendőbb az emberöléshez:
Ágyú, gáz, vagy bajonett?
Ó, ó, etikett,
Csak a halottak tudnak illemet.”
A darab születése és fogadtatása
[szerkesztés]Ungvári Tamás irodalomtörténész, dramaturg szervezte meg az alkotói gárdát. A bemutatón Petrovics Emil vezényelte a zenekart. A főszerepeket Margitai Ági, Bodrogi Gyula, Sennyei Vera, Agárdy Gábor, Miklósy György és Horváth Tivadar játszotta. A premier rendezője Szinetár Miklós volt.
A darab librettóját Radnóti Miklós sorsa ihlette.[forrás?]
Pernye András ősbemutató utáni kritikájából:
„„A témaválasztás minden becsületes embert szíven talált. A náci elnyomatást, illetve annak utolsó fázisát, a felszabadulást közvetlenül megelőző idők borzalmait viszik színre a szerzők. A mű így állítja fel az alapvető ellentmondást: milyen az élete egy becsületes emberpárnak ebben a pokolban? Becsületes maradhat-e vagy szükségképpen korrupnak kell lennie, illetve azzá kell-e válnia?
Érezhető, hogy a szerzők legigazabb személyes élményeiket vitték színre. [...] Ez a tény pozitív és negatív eredményre vezetett: a darab erényei és hibái egyaránt ugyanebből származnak.
[...] maga a konfliktus a lehető legelvontabb elvi szinten vetődik fel, anélkül, hogy a színpadi érzékletesség erejével hatná át a szereplőket. [...] a darab elsősorban epikus karakterű, úgy hat, mint valami tragikus hangulatú mese, stilizált szereplőkkel és jól megragadott, ám végeredményben stilizált konfliktussal.
[...]
Ránki György viszont melódiainvenciójának legjavát adta. [...]
Mindent összevetve, valóban új műfaj születéséről adhatunk hírt. A Szivárványvölgy[1] még nem ment lényegesen túl az operett műfaján, jóllehet a konfliktus felvetése mélyebb amannál, az Egy szerelem három éjszakája arról tanúskodik, hogy a »musical« akklimatizálódótt a speciálisan magyar viszonyokhoz. Kíváncsian várjuk a folytatást!””– Gondolatok egy új műfajról[2]
A musicalből film készült 1967-ben Révész György rendezésében.
Diszkográfia
[szerkesztés]Az ősbemutató után a 21 zeneszámból 15 került ún. „original cast”-lemezre.
- Angyal Sándor, Bende Zsolt, Boross János, Földi Ottó, Horváth Tivadar, László Margit, Miklósy György, Pagonyi János, Sennyei Vera (ének), Gábor Miklós (narrátor); a Petőfi Színház Zenekara, vezényel: Petrovics Emil (1961) Hungaroton HCD 16852
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ E. Y. Harburg és Harold Arlen musicalje.
- ↑ Eredetileg: Muzsika 1961. április, újraközlés: Pernye András: Fél évezred fényében. Írások a zenéről. Budapest, 1988. Gondolat. 179–182. l. ISBN 9632820991
Források
[szerkesztés]- FILMTÖRTÉNET online
- Gál György Sándor–Somogyi Vilmos: Operettek könyve. Az operett regényes története. 4. jav., bőv. kiad. Budapest, 1976. Zeneműkiadó. 554–557. l. ISBN 9633301378
- Miklós Tibor. Musical!. Novella Könyvkiadó, 206–208. o. (2002). ISBN 963-9442-04-6