Fischer Annie

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fischer Annie
Fischer Annie 1963-ban
Fischer Annie 1963-ban
Életrajzi adatok
Született 1914. július 5.
Budapest
Elhunyt 1995. április 10. (80 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Házastársa Tóth Aladár (zenetudós)
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Hangszer zongora
Díjak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fischer Annie témájú médiaállományokat.

Fischer Annie (Budapest, 1914. július 5. – Budapest, 1995. április 10.) háromszoros Kossuth-díjas magyar zongorista, kiváló művész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Székely Arnold, majd Dohnányi Ernő növendéke volt. 10 éves korában (1924) Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése Zürichben, amelyen Mozart és Schumann egy-egy zongoraversenyét játszotta. Igen korán kezdte pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny első díját.

Felfelé ívelő karrierjét a II. világháború szakította félbe, zsidó származása miatt. Ezeket az éveket Svédországban töltötte férjével, Tóth Aladár zenetudóssal (aki 1946-tól az Operaház igazgatója volt).

Fischer Annie és Tóth Aladár sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/1-1-26.

1946-ban tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot. Különösen szívesen látott vendég volt Angliában, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban. Sajnálatos, hogy a világ nagy zongoraművészeinek sorában elfoglalt kiemelkedő pozíciója ellenére viszonylag kevés hanglemezfelvétel őrzi emlékét – ennek egyszerű oka az, hogy nem szerette a stúdiók zárt világát.

Játékában csodálatos szintézisben egyesült a férfias erő, a billentés bámulatos szépségével és frazírozás ezernyi csodájával.

Fischer Annie hivatalosan sohasem tanított, ha fiatal művészek tanácsért fordultak hozzá, szívesen hallgatta meg őket és segítette pályájuk kibontakozását. Az 19501960-as években Magyarország „utazó zenei nagykövetének” nevezték.

1961-ben debütált az USA-ban Széll György vezényletével, s habár világszerte koncertezett, alapvetően európai illetőségű művész volt. Otto Klempererrel előadta Beethoven összes zongoraversenyét a londoni Royal Festival Hallban. 1995. április 10-én halt meg Budapesten.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • [1] Mácsai János írása a Zeneakadémia honlapján
  • [2] Székely György cikke a Parlandoban
  • [3] Cikk a Mazsike honlapján