Fischer Annie

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fischer Annie
Fischer Annie 1963-ban
Fischer Annie 1963-ban
Életrajzi adatok
Született 1914. július 5.
Budapest
Elhunyt 1995. április 10. (80 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Házastársa Tóth Aladár
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Hangszer zongora
Díjak
Tevékenység
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fischer Annie témájú médiaállományokat.

Fischer Annie (Budapest, 1914. július 5. – Budapest, 1995. április 10.) háromszoros Kossuth-díjas magyar zongoraművész, a XX. század egyik legnagyobb zongoraművésze.

Élete[szerkesztés]

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Székely Arnold, majd Dohnányi Ernő növendéke volt. 10 éves korában (1924) Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése Zürichben, amelyen Mozart és Schumann egy-egy zongoraversenyét játszotta. Igen korán kezdte pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny első díját.

Felfelé ívelő karrierjét a II. világháború szakította félbe, zsidó származása miatt. Ezeket az éveket 1941-től Svédországban töltötte férjével, Tóth Aladár zenetudóssal (aki 1946-tól az Operaház igazgatója lett).[1]

1946-ban tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot. Különösen szívesen látott vendég volt Angliában, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban. Sajnálatos, hogy a világ nagy zongoraművészeinek sorában elfoglalt kiemelkedő pozíciója ellenére viszonylag kevés hanglemezfelvétel őrzi emlékét – ennek egyszerű oka az, hogy nem szerette a stúdiók zárt világát.[2]

Játékában csodálatos szintézisben egyesült a férfias erő, a billentés bámulatos szépségével és frazírozás ezernyi csodájával.

Fischer Annie hivatalosan sohasem tanított, ha fiatal művészek tanácsért fordultak hozzá, szívesen hallgatta meg őket és segítette pályájuk kibontakozását. Az 19501960-as években Magyarország „utazó zenei nagykövetének” nevezték.

1961-ben debütált az USA-ban Mozart Esz-dúr zongoraversenyével (K. 482) Széll György vezénylete mellett a Carnegie Hallban,[3] s habár világszerte koncertezett, alapvetően európai illetőségű művész volt, játékát kora legnagyobbjaihoz hasonlították.[4] Otto Klempererrel előadta Beethoven összes zongoraversenyét a londoni Royal Festival Hallban.

Fischer Annie és Tóth Aladár sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/1-1-26.

A '80-as évektől megritkultak hangversenyei, Budapesten szinte egyáltalán nem lépett fel, de külföldön még vállalkozott egy-egy fellépésre.

Fischer Annie 1995. április 10-én hunyt el szülővárosában, Budapesten.

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mácsai János: Fischer Annie. Zeneakadémia
  2. Allan Kozinn: Annie Fischer, Pianist, Was 81; Noted for Insight and Musicality. New York Times, 1995. április 13.
  3. Allan Kozinn: Annie Fischer, Pianist, Was 81; Noted for Insight and Musicality. New York Times, 1995. április 13.
  4. John Rockwell: RECITAL: ANNIE FISCHER. New York Times, 1986. március 2.

Külső hivatkozások[szerkesztés]