1974-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 27. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1974. május 9. és 24. között került megrendezésre, René Clair francia filmrendező elnökletével. A versenyben 26 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 14 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 9 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 28 nagyjátékfilm és 8 kisfilm vetítésére került sor.

Végigtekintve az 1974-ben vetített filmek rendezőinek pazar névsorán – Altman, Bresson, Clair, Fassbinder, Fellini, Pasolini, Resnais, Russell, Saura, Tati – nem lehetett panasz a színvonalra, azonban a legünnepeltebb rendező amerikai volt: Francis Ford Coppola, Steven Spielberg és Martin Scorsese, filmjében egy ifjú tehetséggel: egy bizonyos Robert De Niro-val…

A Magánbeszélgetés fődíján felül elismerésben részesült Pasolini: Az Ezeregyéjszaka virágai (zsűri külön nagydíja), Saura: Angélica, az unokatestvér (zsűri díja), Spielberg: Sugarlandi hajtóvadászat (legjobb forgatókönyv), Russell: Mahler (technikai nagydíj), valamint Fassbinder: A félelem megeszi a lelket (kritikusok díja) című alkotása. Bresson versenyen kívül vetített filmdrámája, a Lancelot, a Tó lovagja, ugyancsak FIPRESCI-díjat kapott, a rendező azonban – abbéli dühében, hogy filmjét nem a versenyprogramba hívták meg – megtagadta a díj átvételét.[1]

Korlátozott lehetőségei folytán a fesztivál nem hívhatott meg minden nagy sikerű filmet az év terméséből. Így kimaradt a válogatásból az Oscar-díjas A Keresztapa II., de díjnyertes lett a másik Coppola-film, a Magánbeszélgetés. Tévedés is előfordult: a válogató bizottság „elment” a 70-es évek egyik legjobb filmje, Polański Kínai negyede mellett, és olyan sikerfilmek is kimaradtak, mint Irwin Allen-John Guillermin párostól a Pokoli torony, vagy a francia Bertrand Blier Herék, avagy a tojástánc című vígjátéka, sztárjelöltekkel a főszerepekben: Miou-Miou, Gérard Depardieu és Patrick Dewaere.

A Rendezők Kéthete filmjei közül kiemelkedett Dusan Makavejev Sweet Movie, Jacques Rivette Céline és Julie csónakázik, és Martin Scorsese Aljas utcák című alkotásai.

A nagyjátékfilmek versenyében a magyar filmművészetet Örkény István azonos című kisregényéből készített Makk Károly-alkotás, a Macskajáték képviselte, a rövidfilmek között pedig Vajda Béla rajzfilmje, a Jócselekedetek került vetítésre. További magyar vonatkozása a fesztiválnak, hogy a kanadai színekben induló, magyar származású rajzfilmes, Peter Foldes Éhség című animációs filmje elnyerte a zsűri díját. Zsigmond Vilmos fotografálta a Sugarlandi hajtóvadászat képeit, Badal János pedig Jacques Tati Parádé című filmjének volt operatőre. Balázsovits Lajos egy olasz film, Liliana Cavani által rendezett Milarepa férfi főszerepében volt látható.

Zsűri[szerkesztés]

Hivatalos válogatás[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés]

Rövidfilmek versenye[szerkesztés]

  • Akvarium – rendező: Zdenka Doitcheva
  • Another Saturday Night – rendező: Steven B. Poster; Mik Derks
  • Carnet trouvé chez les fourmis – rendező: Georges Senechal
  • La faim (Éhség) – rendező: Peter Foldes
  • I stala sie swiatlosc – rendező: Jerzy Kalina
  • Jócselekedetek – rendező: Vajda Béla
  • Leonarduv denik – rendező: Jan Svankmajer
  • O sidarta – rendező: Michel Jakar
  • Osztrov (Sziget) – rendező: Fjodor Hitruk, Eduard Nazarov és Vlagyimir Zuikov
  • Tanata – rendező: Luis Mamerto López-Tapia

Párhuzamos szekciók[szerkesztés]

Kritikusok Hete[szerkesztés]

  • A Bigger Splash – rendező: Jack Hazan
  • Der Tod des Flohzirkusdirektors – rendező: Thomas Koerfer
  • El espíritu de la colmena (A méhkas szelleme)[2] – rendező: Víctor Erice
  • Hearts and Minds – rendező: Peter Davis
  • I.F.Stone’s Weekly – rendező: Jerry Bruck jr
  • La paloma – rendező: Daniel Schmid
  • La tierra prometida – rendező: Miguel Littin
  • Na wylot – rendező: Grzegorz Krolikiewicz
  • Saat el Fahrir Dakkat, Barra ya Isti Mar – rendező: Heiny Srour

Rendezők Kéthete[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

  • A Noite do Espantalho – rendező: Sérgio Ricardo
  • A Rainha Diaba – rendező: Antonio Carlos da Fontoura
  • Céline et Julie vont en bateau (Céline és Julie csónakázik)[2] – rendező: Jacques Rivette
  • Contra la razon y por la fuerza – rendező: Carlos Ortiz Tejeda
  • Das Manifest – rendező: Antonis Lepeniotis
  • Die Auslieferung – rendező: Peter von Gunten
  • Dincolo de nisipuri (Dincolo de nisipuri) – rendező: Radu Gabrea
  • Erica Minor – rendező: Bertrand Van Effenterre
  • Gelegenheitsarbeit Einer Sklavin (Egy rabszolganő alkalmi munkái) – rendező: Alexander Kluge
  • Hay Que Matar Al General – rendező: Enrique Urteaga
  • Il pleut toujours où c'est mouillé – rendező: Jean-Daniel Simon
  • Il saprofita – rendező: Sergio Nasca
  • La coupe à dix francs – rendező: Philippe Condroyer
  • La expropriacion – rendező: Raul Ruiz
  • La vérité sur l’imaginaire passion d’un inconnu – rendező: Marcel Hanoun
  • Lars-Ole, 5C – rendező: Nils Malmros
  • Last Grave At Dimbaza – rendező: Nana Mahamo
  • Les dernières fiançailles – rendező: Jean Pierre Lefebvre
  • Let Mrtve Ptice – rendező: Zivojin Pavlovic
  • L'invenzione di Morel – rendező: Emidio Greco
  • Mean Streets (Aljas utcák) – rendező: Martin Scorsese
  • Padatik – rendező: Mrinal Sen
  • Processo per direttisima – rendező: Lucio De Caro
  • Sweet Movie – rendező: Dusan Makavejev
  • The Migrants – rendező: Tom Gries
  • Uira – rendező: Gustavo Dahl
  • Vai Travalhar Vagabundo – rendező: Hugo Carvana
  • Zsil pevcsij drozd (Élt egyszer egy énekesrigó) – rendező: Otar Joszeliani

Rövidfilmek[szerkesztés]

  • Au nom de Jésus – rendező: Gérard Loubeau és José Rodrigues dos Santos
  • Brainwash – rendező: Ronald Bijlsma
  • Film sur Hans Bellmeer – rendező: Catherine Binet
  • L'agression – rendező: Frank Cassenti
  • Liberté-Jean – rendező: Jean-Michel Carré
  • Stillborn – rendező: Ladd McPartland
  • Une puce sur un No Man’s Land – rendező: Marie-France Molle
  • Winda – rendező: Jerzy Kucia

Díjak[szerkesztés]

A legjobb színész: Jack Nicholson

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

Rövidfilmek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Combat című napilap 1974. május 28-i száma leközölte, hogy Bresson kizárólag az Arany Pálmát akarta elnyerni, mivel – a gyártás és a forgatás nehézségeire utalva – előzőleg kijelentette: „Nem presztízst akarok, pénzt alkarok, mert csak a pálmával jár pénz.” Egyébként a Lancelot, a Tó lovagja messze túllépte az eredeti költségvetést. (Lásd: Robert Bresson Biography (angol nyelven). Madman Entertainment. [2017. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 30.), valamint Keith Reader Bresson-életrajza.)
  2. ↑ a b c d e f Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1974-es_cannes-i_filmfesztivál&oldid=27031528”