Jacques-Yves Cousteau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jacques-Yves Cousteau
Cousteau1972 (cropped).jpg
Született 1910. június 11.[1][2][3][4][5][6][7]
Saint-André-de-Cubzac
Elhunyt 1997. június 26. (87 évesen)[2][8][3][4][5][6][7]
Párizs
Állampolgársága francia
Házastársa
  • Simone Melchior (1937. július 12. – 1990. december 2.)
  • Francine Triplet (1991. június 28. – 1997. június 25.)
Gyermekei
  • Philippe Cousteau
  • Jean-Michel Cousteau
SzüleiDaniel Cousteau
Foglalkozása
  • zoológus
  • felfedező
  • filmkészítő
  • feltaláló
  • fotográfus
  • conservationist
  • oceanographer
  • író
  • feltaláló
  • forgatókönyvíró
  • Officer of the French Navy
  • tengerbiológus
  • frogman
  • mérnök
Iskolái
  • École Navale
  • Collège Stanislas de Paris
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka
  • Croix de guerre 1939–1945
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje
  • Ordre des Arts et des Lettres
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • Benjamin Franklin Medal
  • Oscar-díj a legjobb élőszereplős rövidfilmnek
  • Academy Award for Best Documentary Feature
  • Genesis Award
  • National Inventor Hall of Fame
  • Founder’s Medal (1963)
  • Howard N. Potts Medal (1970)
  • BAFTA Akadémiai tagság (1975)
  • Sierra Club John Muir Award (1976)
  • Honorary Companion of the Order of Australia (1990. január 26.)
  • Catalonia International Prize (1991)[9]
Halál okaszívinfarktus

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques-Yves Cousteau témájú médiaállományokat.
Cousteau a Calypso fedélzetén
Cousteau „repülő csészealja” vízre ereszkedik
Calypso útban felújításra

Jacques-Yves Cousteau, vagyis Cousteau kapitány (Saint-André-de-Cubzac 1910. június 11.Párizs 1997. június 25.) közismert francia tengerkutató, felfedező, természettudós és filmkészítő, aki életét a tengeri felfedezéseknek szentelte.

Katonai tanulmányainak befejezése után Toulonban megszervezte a haditengerészet víz alatti tanulmányokkal foglalkozó kutatócsoportját. A katonai célú fejlesztések eredményeként nevéhez kötődik a könnyűbúvár-légzőkészülék kifejlesztése. Leszerelése után egy korábbi aknaszedő hajót átalakított oceanográfiai kutatóhajóvá, amelyet Calypso néven ismert meg a világ.

Népszerűségét természetfilmjeinek széles körű ismertsége okozta, és tudományos munkásságának elismeréséül a Francia Akadémia tagjává fogadta. Franciaországban le commandant Cousteau-nak, (Cousteau parancsnoknak) nevezik, de a világ más területein inkább Jacques Cousteau-ként vagy Cousteau kapitány-ként emlegetik.

Fiatalsága[szerkesztés]

Jacques-Yves Cousteau 1910. június 11-én született Saint-André-de-Cubzacban, Franciaországban. Hamar megtanult úszni és sok időt töltött a tengerparton. Gyermekkorától két nagy szenvedélye volt a tenger és a repülés. Miután a repüléssel kapcsolatos reményei egy későbbi súlyos autóbaleset következtében köddé váltak így a búvárkodás megszállottjává vált. A hagyományos iskolarendszer nem foglalta le túlzottan és nem volt jó tanuló sem. Belekeveredett iskolai botrányokba, melyek miatt ki is zárták, mivel egy alkalommal betörte az iskola 17 ablakát.[10]

Családja[szerkesztés]

Szülei Daniel Cousteau ügyvéd és Elisabeth Cousteau. Egy testvére volt: bátyja, Pierre-Antoine Cousteau. 1937. július 12-én feleségül vette Simone Melchiort, és egy évre rá megszületett első fia, Jean-Michel Cousteau. Második gyermeke, Philippe 1940-ben született. 1967-ben született meg az első unokája, Fabien Cousteau, Jean-Michel gyermeke. 1979. június 28-án, amikor a Calypso egy expedíción járt Portugália felé, második fia, Philippe, egy PBY Catalina fedélzetén, hidroplán-balesetben hunyt el.[11] Philippe felesége ekkor már terhes volt fiával, ifjabb Philippe Cousteau-val, aki 1980-ban született meg. 1990. december 1-jén felesége, Simone meghalt rákbetegségben. 1991 júniusában Cousteau Párizsban feleségül vette Francine Triplet-t, akitől korábban született egy leánya, Diane 1980-ban és egy fia, Pierre-Yves 1982-ben.

Munkássága[szerkesztés]

Katonai szolgálatban[szerkesztés]

Húszéves korában belépett a hadseregbe, és miután elvégezte a Tengerészeti Akadémiát (École Navale), a francia haditengerészetnél a víz alatti kutatásokkal foglalkozott. A haditengerészet Víz Alatti Tanulmányi és Kutatócsoportját szervezte meg Toulonban, a Condorcet francia csatahajón szolgált, amikor végrehajtotta első víz alatti kutatásait. Ezt többek között Philippe Tailliez barátjának köszönhette, mivel ő 1936-ban Cousteaunak olyan víz alatti szemüveget adott kölcsön, amilyet a gyöngyhalászok használtak.[12] Ez volt a modern búvárszemüveg elődje és ezáltal vált lehetővé számára a víz alatti tartózkodás. A vízben történő tartózkodásához az a sajnálatos esemény is közrejátszott, hogy 1936 szeptemberében majdnem végzetes autószerencsétlenség áldozata lett. A balesetben hét helyen eltörtek a csontjai, a tüdeje átfúródott, a jobb keze megbénult, és a gyógyulásához vezető rehabilitációjához rendszeresen kellett úsznia.[12]

Később egyre tapasztaltabb lett e téren és hasznossá vált a tengerészet számára, valamint későbbi hírnevét is itt kezdte megalapozni. Cousteau a francia haditengerészet információs szolgálatának tagjaként kiküldetéseket teljesített, és így jutott el 1935 és 1938 között Sanghajba és 1939-ben a Szovjetunióba. Az 1940-es fegyverszünet után az ő és a felesége családja is költözni kényszerült, és Megève-be helyezték át otthonukat. Itt lett barátja az ott élő Ichac családnak. Cousteau és Marcel Ichac két különböző szellemiség, de mindkettőjük meg akarta mutatni az elérhetetlen helyeket. Cousteau a víz alatti élet, és Ichac a hegycsúcsok szerelmese volt. Közösen készítették el 1943-ban a Hajótörés (Épaves) című filmet. A második világháború évei kiemelkedő fejezetét jelentették a búvármerülések történetének. Az 1940-es években Cousteau kapitány nagy hírnevet szerzett a búvár-légzőkészülék fejlesztésével és tesztelésével. Az ő berendezése volt a mai napig is használt nyitott rendszerű búvárfelszerelés elődje.[13]

Saját magán végzett oxigénmérgezéses és nitrogénnarkózisos kísérleteivel igyekezett meghatározni a biztonságos merülés határát is. Emile Gagnan mérnök segítségével egy sűrített levegőjű búvárkészüléket tervezett, amellyel merülési rekordot állított fel.[10] A „vízi tüdő” néven is ismert készülékkel Cousteau 60 méter mélyre merült le anélkül, hogy bármilyen káros utóhatást tapasztalt volna.[13] Első víz alatti felvételei is ekkor készültek 1943-ban. Részt vett a második világháborúban, mint a hadiflotta tisztje hadnagyi rendfokozatban, de közben mindig talált időt arra, hogy a tenger iránti szeretetének hódoljon. 1949-ben Cousteau leszerelt a francia haditengerészettől.

A tenger szolgálatában[szerkesztés]

1950-ben megalapította a Francia Oceanográfiai Mozgalmat (FOC), és megszerzett egy hajót, Thomas Loel Guinness mecénás segítségével, melynek a neve Calypso volt. Az eredetileg aknaszedő hajót 1942-ben építették az USA-ban és jelentős átalakítását követően vált felszerelt óceánkutató hajóvá.[14]

További élete a tengeri kutatásokról szólt. Fő érdeklődési területei nemcsak a tudomány számára voltak jelentősek, hanem felkeltették a nagyközönség érdeklődését is. Munkássága eredményeképpen Auguste Piccard mellett a víz alatti merülés és búvárkodás újkori atyjaként tartják számon.[15]

Denise néven „merülő csészealjat" fejlesztett ki Jean Mollard fejlesztőmérnökkel közösen. Ez volt az első víz alatti jármű, amelyet kifejezetten a tudományos kutatás céljára létesítettek. 1959-től kezdték meg a merüléseket 350 méteres mélységig és a berendezés négy vagy öt óra tartózkodást tett lehetővé. 1965-ben, a technológiát tovább fejlesztették és két új búvár csészealjat bocsátottak vízre találó tengeri bolhák néven. Ezek a berendezések már 500 méteres mélységig tették lehetővé a tenger kutatását.[16]

1957-ben Cousteaut megválasztották a Monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatójává és 1988-ig megtartotta ezt a tisztséget.[10] Amerikai televíziós cégekkel (ABC, Métromédia, NBC) kötött megállapodás értelmében elkészítették a Cousteau Kapitány Víz Alatti Odisszeája sorozatot. 1973-ban a két fiával és Frederick Hymannal, megalapította a Cousteau Társaságot, mely az óceáni életet védelmében tevékenykedik. Hyman volt az első elnöke a később több mint 300 000 tagot számláló szervezetnek.

1976-ban feltárta a HMHS Britannic roncsait. 1977-ben Peter Scott-tal együtt, megkapta az ENSZ Környezetvédelmi díjat. 1980-ban, Cousteau Kanadába utazott, hogy megcsináljon két filmet a Szent Lőrinc- folyón és a Nagy-tavaknál a Cries from the Deep és a St.Lawrence: Stairway to the Sea. A filmek sikert arattak és kiemelkedő nézettséget értek el.[17] 1985-ben, megkapja Ronald Reagantől az Elnöki Szabadság Érdemrendet. 1988. november 24-én beválasztották a Francia Akadémia tagjai sorába. 1991 novemberében Cousteau interjút adott az UNESCO-nak, amelyben kijelentette, hogy támogatja az emberi népességszabályozást és a népesség csökkentését.

Magyar vonatkozású esemény vele kapcsolatban, hogy 1991-ben ökológiai expedíció keretében végighajózta a Dunát az élővilágát kutatva.[10] 1992-ben, meghívták Rio de Janeiróba, az Egyesült Nemzetek nemzetközi konferenciájára melyet a környezetről és fejlődésről szerveztek, és innentől Cousteau rendszeres tanácsadója lett az ENSZ-nek és a Világbanknak. 1996-ban beperelte saját fiát, mert az szabadidő központot akart alapítani a Fidzsi-szigeteken, melynek Cousteau lett volna a neve. 1996. január 11-én Calypso elsüllyedt a szingapúri kikötőben egy úszó csónakházzal történt ütközés miatt. Cousteau a Calypsót kiemeltette és hazavontatta Franciaországba, de 1997-ben bekövetkezett halála miatt már többé nem szállhatott vízre vele.

Könyvek és filmek[szerkesztés]

Számos könyvet írt, mint például a Csend világa (1953)[18] és a Jacques Cousteau Óceánjának Világa. Róla is készült négy könyv James Dugan-Undersea: Cousteau kapitány története (1957), Roger King-Jacques Cousteau és a tenger alatti világ (2000), John Bankston-Jacques-Yves Cousteau: Az ő története a tengerben (2002) és Kathleen Olmstead-Jacques Cousteau: Élet a tengerben (2008). Dokumentumfilmek készítésében is sikeres volt. A Calypso fedélzetén több mint 100 filmet készített. A Csend világáról (Le monde du silence) készített filmet három évvel azután forgatta, hogy a könyv megíródott és sikerét jelzi, hogy Arany Pálma díjat kapott. Viszont a Le Monde sans soleil a sötétség birodalmáról előbb film készült (1964) majd csak azután a könyv (1965). A sikeres könyveknek és a népszerű filmeknek köszönhette, hogy nemzetközileg elismert tengerkutató lett és filmkészítőként is számon tartják.

Emlékezete[szerkesztés]

87 évesen párizsi otthonában szívroham következtében halt meg. Június 30-án búcsúztatták, a párizsi Notre-Dame katedrálisban. Jacques Chirac elnök és számos közéleti személyiség jelenlétében. A gyászmisét Jean-Marie Lustiger bíboros, Párizs érseke celebrálta. Július 3-án a családi parcellában helyezték végső nyugalomra a markáns arcélű kapitányt Saint-André-de-Cubzac temetőjében. Ő volt életében Franciaország egyik legnépszerűbb embere. Temetésén azt mondták búcsúztatásakor, hogy „megtért a csend világába.”

1990-ben, 80. születésnapján megjelent Jean-Michel Jarre albuma, az En attendant Cousteau (Cousteau-ra várva), melyet Cousteau tiszteletére készítettek.

2009 novemberében a Mexikóhoz tartozó, a Kaliforniai-öbölben található, közel 400 éve Cerralvónak nevezett szigetet sokak tiltakozása ellenére Jacques Cousteau-szigetre nevezték át.[19]

Művei magyarul[szerkesztés]

  • Jacques-Yves Cousteau–Frédéric Dumas: A csend világa; ford. Fenyő György; Gondolat, Bp., 1958
  • Jacques-Yves Cousteau–Philippe Diolé: Vízi barátaink; ford. Nagy Géza; Gondolat, Bp., 1980 (Világjárók)
  • Jacques-Yves Cousteau–Philippe Diolé: Kincskeresés a tenger mélyén; ford. Farkas Ildikó, Nagy Géza, Pignitzky Beáta; Gondolat, Bp., 1983 (Világjárók)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Comité des travaux historiques et scientifiques, 2017. október 9., 121631, Jacques-Yves COUSTEAU
  6. a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  9. http://web.gencat.cat/ca/generalitat/premis/pic/
  10. a b c d Cousteau: a tengerek védelmében. csakjóhirek.hu, 2007. október 3. [2012. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  11. Ranter, Harro: ASN Aircraft accident Consolidated PBY-6A Catalina N101CS Alverca. aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2017. április 9.)
  12. a b Násfay Béla: A hetedik földrész kapitánya. sulinet.hu, 1997. augusztus 1. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  13. a b Vámosi Zoltán: A búvárkodás története. origo.hu, 2004. június 8. (Hozzáférés: 2010. január 30.)[halott link]
  14. Billing Boats Calypso Research Vessel B560. Cornwall Model Boats. (Hozzáférés: 2010. február 2.)
  15. Muhi B. Béla: Mélytengeri merülés hatvan éve. Magyar szó.com, 2008. november 15. (Hozzáférés: 2010. február 3.)
  16. Diving soucer (angol nyelvű). Cousteau custodians of the sea since 1943. (Hozzáférés: 2010. február 3.)
  17. Albert Ohayon: When Cousteau Came to Canada (angol nyelvű). Documentary, Animation and Film Culture – NFB.ca, 2009. október 23. (Hozzáférés: 2010. február 2.)
  18. Rendező: Louis Malle
  19. Miguel León-Portilla: ¿Borrar la historia? El caso de la isla Cerralvo (spanyol nyelven). La Jornada UNAM, 2009. november 24. (Hozzáférés: 2017. október 6.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques-Yves Cousteau című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]