Oceanográfiai Múzeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oceanográfiai Múzeum
A múzeum épülete
A múzeum épülete
Hely  Monaco, Monte-Carlo
Hasznosítása
Felhasználási terület Múzeum
Elhelyezkedése
Oceanográfiai Múzeum (Monaco)
Oceanográfiai Múzeum
Oceanográfiai Múzeum
Pozíció Monaco térképén
é. sz. 43° 43′ 51″, k. h. 7° 25′ 31″Koordináták: é. sz. 43° 43′ 51″, k. h. 7° 25′ 31″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oceanográfiai Múzeum témájú médiaállományokat.
A múzeum épülete a sziklán
A kiállítás részlete

Az Oceanográfiai Múzeum egy tengerkutatási múzeum Monacóban, a Monacói Sziklán, 85 m-el a tenger felett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A múzeum 1910 és 1921 között épült, építését I. Albert herceg rendelte el. I. Albert herceget mindig vonzotta a tenger, különösen az akkoriban új tudományágnak számított oceanográfia megismerése és jeles tudósokkal vette körül magát. 1855-ben indult el első önálló kutatóútjára, kis hajójával a Hirondelle-lel. Kezdetben főleg a Golf-áramlat sajátosságait vizsgálta, de mélytengeri kutatásokat is folytatott. Később azonban új vízi járművével már az Azori-szigetekre is eljutott. Ott 6000 méter mélységből hozott fel mintákat a tenger vizéből, és a tengerfenék talajából is. Jól felszerelt laboratóriumaiban pedig gondos vizsgálatokat folytatott munkatársaival, miután számos parányi élőlényt és más tengeri állatot is talált. Az időközben trónra lépett herceg az általa elért tudományos eredmények bemutatására terveztette és építette meg ezt a múzeumot. A kiemelkedő kutatómunkájának elismeréseként 1909-ben megkapta az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának aranyérmét, miközben már tagja volt a Brit Királyi Földrajzi Társaságnak is.

Az épület különlegessége, hogy az alsó emeletei közvetlenül a tengerparton találhatók, a két fő szint viszont a sziklaoldal fölé magasodik. A múzeum alapkövét még 1899-ben helyezték el és tizenegy évvel később avatták fel a kész épületet. Mielőtt a múzeumot átadták, a tudós herceg 1906-ban létrehozta a ma is működő Oceanográfiai Intézetet, amely azóta is fontos szerepet tölt be a nemzetközi tengertani kutatásokban. Ennek része lett azután a már említett reprezentatív gyűjtemény, amelyet naponta több ezer érdeklődő turista látogat meg.[1]

Kiállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A monumentális múzeumi épület főbejáratán keresztül tágas előcsarnok fogadja a vendéget, ahol I. Albert szobormása látható, amint hajójának az I. Hirondelle-nek a a parancsnoki hídján áll.[2] A földszinten balra található a cápa simogató akvárium, mögötte a kijárattal és üzlettel. Jobbra a nagy, reprezentatív tanácsterem található.

Az alagsor -2 szintjén kaptak helyet az akváriumok, amelyek a Földközi-tenger és a trópusi vizek élővilágát mutatják be. Halak, tengericsillagok, csikóhalak, teknősök, medúzák, rákok, ráják, cápák, tengerisünök, tengeriuborkák, angolnák, murénák, és sok más állat látható itt.

A -1 szinten bálnák csontvázai, kitömött állatok, búvárfelszerelések és a néhai monacói herceg kutatóhajóinak modelljei és berendezései láthatók. A II. Hirondelle - amely már gőzenergiával működött - laboratóriumának az eredeti formája csodálható meg a kiállításon. A közelben pedig a mennyezeten függő állapotban egy hatalmas tintahal foglal helyet, amely egyike a legszebb itteni trófeáknak. A legnagyobb számú gyűjtemény azonban a tízezer különböző kagylót bemutató tárlat. A kiállított tengeri élőlények mellett érdekességnek számít az a grönlandi kajak, melyben egy eszkimó hasonmása foglal helyet. Erre az emeletre került Albert herceg tengertani gyűjteményének egy része is. A csarnokban néhány kutatóeszközt, mélytengeri gömböt, úgynevezett batiszkáfot állítottak ki, aminek külön érdekessége, hogy a világhírű francia Cousteau kapitány készítette, aki 1957-től 1988-ig vezette az intézetet és a világ szinte valamennyi tengerét bejárta vele.[3][4] De megtekinthető az a különleges, háromoldalú merítőháló, amely a herceg találmánya volt és több mint 6000 méter mélységig használtak, sikerrel. Maga az eljárást egyébként csaknem fél évszázadon át a mélytengeri kutatás világcsúcsának tartották.

Az 1. emeleten tanács és oktatási célú termek sorakoznak.

A 2. emeleten, egyben a legfelső szintről panoráma nyílik Monacóra és az olasz tengerpartra, valamint itt található a múzeum étterme is.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Százéves Cousteau kapitány óceánmúzeuma
  2. Százéves Cousteau kapitány óceánmúzeuma
  3. www.incwell.com
  4. szerk.: Mourad, Bariaa, P.-Fromm, Gérald A. and Carpine, Christian: Art de la nacre, coquillages sacrés : Internal rapport de recherche sur la provenance et l'authenticité d'une collection du Musée Océanographique. Monaco: Musée Océanographique (1992) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oceanográfiai Múzeum témájú médiaállományokat.