Tengericsillagok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tengericsillagok
Ochre sea star on beach, Olympic National Park USA.jpg
Protoreaster linckii
Protoreaster linckii
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomya)
Törzs: Tüskésbőrűek (Echinodermata)
Osztály: Tengericsillagok (Asteroidea)
Rendek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tengericsillagok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tengericsillagok témájú médiaállományokat és Tengericsillagok témájú kategóriát.

1=gyomorkapu, 2=belek, 3=végbélmirigy, 4=sugárcsatorna, 5=nyomást szabályozó szerv, 6=gyomorkapu vezetéke, 7=vakbélszerű kitüremkedés, 8=szív felőli gyomor, 9=ivarmirigy, 10=ambulakrális lábacska, 11=ampulla
Pisaster giganteus
Reef0208.jpg
Manningstar 600.jpg
Astropecten lorioli - A fajok Jura

A tengericsillagok (Asteroidea) a tüskésbőrűek (Echinodermata) törzsének egyik osztálya mintegy 1500 fajjal. A kígyókarúakkal (Ophiuroidea) ellentétben karjaik (a testükhöz kapcsolódó nyúlványok) nem különülnek el törzsüktől. A karok száma sokféle lehet. Mint az összes tüskésbőrűre, jellemző rájuk a vízedényrendszer, amely az állat aljzaton történő mozgását szolgálja. Mivel újszájúak, az embrió fejlődése során legelőször kialakuló testnyílásból, az ősszájból fejlődik ki később az állat végbélnyílása, amely néhány fajnál elcsökevényesedik. Jellemző rájuk az ötös álsugaras szimmetria, azaz kívülről sugaras szimmetriát mutat, de lárvaalakja és belső szervei is kétoldali szimmetriájúak.

Előfordulásuk[szerkesztés]

A világ minden óceánjában megtalálhatóak, az árapályzónától a 6000 méteres mélységig, a trópusokon és a sarkvidékeken is.[1] Egyes fajaik az árapály zóna kulcsfajai.

Megjelenésük[szerkesztés]

A tengericsillagok korong alakú testéhez karnak nevezett nyúlványok csatlakoznak.[2] Az ősi fajaik ötkarúak, de vannak fajok akár ötven karral is, sőt kar nélküliek is léteznek.[3] A leggyakoribb az öt kar, de gyakoriak a hétágúak is. A Solasteridae család fajainak tíz-tizenöt karja van, az antarktiszi Labidiaster annulatusnak lehet ötven is. Néhány ötkarú fajnak vannak rendellenes fejlődésű, hatkarú egyedei. Színük sokféle lehet.[1]

A tengericsillagoknak nincsen szívük, összetett csatornarendszerükben kering a csillók által hajtott vér.[1] Karjaik testük többi részétől nem különülnek el. Gyomruk kifordítható. Párzószervük karjaikban van. Szájnyílásuk lefelé, végbélnyílásuk fölfelé irányul.[3]

Átmérőjük általában 45-50 centiméter körül mozog, ebből karuk 20-25 centimétert is elérhet. Felső oldalát tüskék borítják. A karok alsó oldalán hidrosztatikusan működtetett tapodólábak, csőlábak találhatóak, végükön szívókoronggal. Az állat helyváltoztatásra, a zsákmány felnyitására és oxigénfelvételre használja őket. Izmos szívó-tapadó lábaikban folyadék van, a változó nyomás hatására megnyúlnak vagy visszahúzódnak.[1][4]

Ambulakrális lábacskák[szerkesztés]

Mint az összes tüskésbőrűre, rájuk is jellemző a vízedényrendszer. Ebbe a rendszerbe az állat vizet szív be, és ambulakláris lábacskáiba préseli a mozgásra. Amikor ismét kiszivattyúzza a vizet, a lábacskák összemennek, és ennek segítségével képes a tengericsillag az aljzaton mozogni. Ezek a lábacskák négy sorban helyezkednek el, külső rétegük mozgékony izomrostokból és szilárd támasztószövetekből épül fel.[1]

Az ambulakrális lábacskák alaphelyzetükben folyadékkal teli hengerek. Ha a folyadék nyomása megváltozik, mozognak vagy megmerevedne.[5]

Érzékelés[szerkesztés]

Nincsen fejlett szemük, de rendelkeznek fényérzékelő recehártyákkal, amelyek bár képet képtelenek alkotni, meg tudják állapítani az érkező fény irányát, ezzel segítve az állatnak a tájékozódásban.[1]

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Ragadozók: főként korallokkal, kagylókkal és csigákkal táplálkoznak. A Fromia, Gomophia, Linckia, Nardoa nemzetségbe növény- és törmelékevő fajok is tartoznak.[6]

Az állat gyomrából a karok számával megegyező vakbélszerű képződmény ágazik ki, amelyek csaknem a karok végéig hatolnak. A megemésztett táplálék ezekben az erősen csipkézett szervekben szívódik fel. Néhány kisebb szájnyílású fajnak a szájon át kitűrhető a gyomra. Az emészthetetlen anyagokat ezek a fajok ugyanitt távolítják el, a felső oldal közepén található végbélnyílás sokkal kisebb, elcsökevényesedett vagy akár hiányzik.[1]

Szaporodásuk[szerkesztés]

Váltivarúak, de a hím és a nőstény között nincsen szemmel látható különbség. Egyéves korukban válnak ivaréretté, tavasszal szaporodnak. A karokban összesen öt pár ivarmirigy található, ezekben termelődnek a petesejtek, és a hímivarsejtek, amelyeket csírasejtnek nevezünk. Külső megtermékenyítésűek, egy párzás alkalmával a nőstény 2,5 millió petét bocsát ki.

Egyes fajok képesek ivartalanul szaporodni. Egyik karuk leválik, és teljes mértékben regenerálódik, kifejlődik négy újabb kar és a testkorong. Kezdetben még az eredeti kar hosszabb, ezt üstökös csillagnak nevezzük. Egyes fajoknál öncsonkítást tapasztaltak, mások megengedik a ragadozóknak, hogy leszakítsák az egyik karjukat.

A tengericsillagok és az ember[szerkesztés]

Néhányan terráriumban tartják a tengericsillagokat, elsősorban, a növény- és törmelékevőket, mivel a ragadozók elfogyasztják a dekoratív korallokat.[6]

Rendszerezésük[szerkesztés]

Az osztályt nyolc rendre és egy rendbe nem sorolt, kihalt osztályra (Palaeasteridae) osztják.[7] A nyolc rend:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g tengeri csillag. (Hozzáférés: 2016. október 12.)
  2. Brehm: Brehm: Az állatok világa / HARMADIK OSZTÁLY: TENGERI CSILLAGOK (ASTEROIDEA). (Hozzáférés: 2016. október 13.)
  3. ^ a b Udo, Jacob. Természettudományi kisenciklopédia. Gondolat 
  4. Élet a Földön, Hungarian translation: Szilágyi Tibor, Budapest: Novotrade Rt (1988. november 16.). ISBN 963-02-5153-1 
  5. Természettudományi enciklopédia. Kossuth Kiadó (2008. november 16.). ISBN 978-963-09-5659-8 
  6. ^ a b Tengeri csillagok. (Hozzáférés: 2016. október 12.)
  7. Wikispecies: Asteroidea

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]