HMHS Britannic

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
HMHS Britannic
HMHS Britannic.jpg
Hajótípus óceánjáró, majd kórházhajó
Üzemeltető Az Egyesült Királyság állami hajóinak zászlaja White Star Line
Hajóosztály Olympic osztály
Illetőségi kikötő Flag of the United Kingdom.svg Liverpool, Egyesült Királyság
Pályafutása
Építő Harland és Wolff (Belfast, Észak-Írország)
Építés kezdete 1911. november 30.
Vízre bocsátás 1914. február 26.
Szolgálatba állítás 1915. december 23. (kórházhajóként)
Sorsa 1916. november 21-én reggel 8:12-kor aknára futott a Kea-csatornánál, és elsüllyedt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 53 000 t
Hossz 269,1 m
Szélesség 28,6 m
Merülés 10,5 m
Összsúly 48 158 t t
Hajtómű 29 gőzkazán, két négyhengeres gőzgép a két külső hajócsavarhoz(16 000LE), egy alacsony nyomású gőzturbina a középső hajócsavarhoz(18 000LE).
Három bronz hajócsavar, két háromágú szélső és egy négyágú középső.
Teljesítmény 50 000 LE
Sebesség

utazósebesség:

végsebesség:


Legénység
  • 860 fő

kórházhajóként:

  • 675 fő + 489 egészségügyi személyzet + 3300 sebesült
Férőhelyek száma

3439 fő

  1. 790 fő az első osztályon
  2. 836 fő a másodosztályon
  3. 953 fő a harmadosztályon

A HMHS Britannic a White Star Line társaság harmadik Olympic osztályú hajója volt. Két testvérhajója, az RMS Olympic és az RMS Titanic után Belfastban építették meg és 1914-ben bocsátották vízre. Egyes feljegyzések szerint neve Gigantic lett volna, de a Titanic katasztrófája után más nevet adtak neki, bár a White Star Line tagadta és legendának minősítette az ezzel kapcsolatos pletykákat. 1916. november 21-én elsüllyedt. A kutatók máig vitatkoznak rajta, hogy torpedótalálat, vagy aknára futás nyomán süllyedt-e el.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Britannic az óceánjárók fénykorában készült, amikor a nagy társaságok egy terv alapján több hajót is építettek, a White Star Line is azt tervezte, hogy a három luxushajóval hetente indít menetrend szerinti járatokat Southampton és New York között.

A Titanic katasztrófája utáni módosítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Titanic katasztrófáját követően a Britannic terveiben jelentős változásokat hajtottak végre a biztonság érdekében. A vízzáró rekeszfalakat a B fedélzetig építették és 46 mentőcsónakot kapott köztük 4 motorosat. Továbbá úgy alakították ki, hogy 7 elárasztott rekesszel a felszínen maradjon. Mivel hosszabb volt, mint a Titanic, így 16 helyett, 17 vízzáró rekesszel látták el. A hajóba nagyobb teljesítményű gőzturbinát szereltek be a 21 csomós (39 km/h) utazósebesség stabilan tartásához. A turbina összteljesítménye 18,000 LE volt, szemben az Olympic és a Titanic 16,000 LE-s turbinájával. A Britannic 53 ezer tonna vízkiszorítású, 269,1 méter hosszú hajó volt, maximális sebessége 23 csomó (42,6 km/h). Az utolsó, és egyben legnagyobb különbség a Britannic és a másik két hajó között az volt, hogy a hajótest burkolatát képező acéllemezeket nem egy, hanem két szegecs-sorral rögzítették egymáshoz, mert a hajógyár gyanakodott, hogy a Titanic az elégtelen szegecsteherbírás miatt süllyedt el. Emiatt kicsit nehezebb is volt, pontosan 48 158 t.

Az építés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Britannic gőzturbinája összeszerelés alatt.

A Britannic építését 1911. november 30-án kezdték el, 13 hónappal az Olympic vízrebocsátása után. A Titanic katasztrófája utáni módosítások miatt csak 1914. február 26-án tudták vízrebocsátani. A hajó felszerelését később kezdték el. A Britannic ugyanazon a helyen épült, ahol az Olympic. Ezzel a hajógyár időt és pénzt spórolt. 1914. augusztusában, mielőtt a Britannic megtehette volna első transzatlanti kereskedelmi útját Southampton és New York között, kitört az első világháború. Az Admiralitás minden hajógyárnak megparancsolta, hogy csak a rendelkezésre álló alapanyagokból építkezhetnek. A hajókat vagy felfegyverzett kereskedelmi cirkálónak vagy pedig csapatszállítóknak alakították át. Használatukat megfizették a hajótársaságoknak, de a veszély, hogy elveszíthetik a hajókat nagy volt. Azonban a nagy óceánjárókat mégsem használták katonai célokra, mert a kisebb hajókat sokkal könnyebben tudták kezelni. A White Star kivonta a forgalomból az Olympic-ot, amíg a veszély el nem múlt. Az Olympic 1914. november 3-án tért vissza Belfast-ba, és eközben a Britannic építése nagyon lassan folyt. 1915-ben azonban minden megváltozott.


A háború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1915-ben egyre nagyobb szükség lett a nagy hajókra a katonai célokra. A katonáknak a Földközi-tenger keleti részére kellett eljutniuk. 1915 májusában, a Britannic építése a végéhez közeledett. Ellenőrizték a motorjait, és a hibákat kijavították. Ugyanebben a hónapban elsüllyedt a Lusitania, megtorpedózta az U-20-as német tengeralattjáró, és több mint 1200 emberélet veszett oda. 1915 november 13-án, az első világháború alatt lefoglalta az Admiralitás kórházhajónak. A hajótest oldalát fehér színűre festették, zöld csíkkal az oldalán. Erre került rá három darab vörös kereszt. A HMHS Britannic (His Majesty's Hospital Ship – őfelsége kórházhajója) névre keresztelték át, s azt a feladatot kapta, hogy a Földközi-tenger vidékéről hazaszállítsa a sebesült frontkatonákat. A Britannicot az RMS Mauretaniával és az RMS Aquitaniával együtt Gallipolinál, a sebesültek hazaszállítására vetették be, Charles A. Bartlett kapitány parancsnoksága alatt. 1915. december 12-én a próbaút után elhagyta Belfastot, a célállomása Liverpool volt. Két héttel később, 1915. december 23-án hagyta el Liverpool-t kórházhajóként, és elindult a görög Mudros szigete felé. 1915. december 28-án érkezett meg Nápolyba, ahol szenet vett fel, majd 1 nappal később továbbindult. December 31-én érkezett meg Murdrosba és felvette a 3,300 sebesült katonát. 1916. január 4-én indult vissza Southamptonba. 3 sikeres út után, 1916. május 8-án érkezett meg Belfastba, hogy visszaalakítsák személyszállító hajóvá. 1916. június 6-án hivatalosan is visszakerült a White Star-hoz, viszont nem sokáig tartott ez az állapot. 1916. augusztus 28-án az Admiralitás ismét lefoglalta a Britannicot kórházhajónak. Szeptember 24-én hagyta el Southamptont, Mudros felé.

Az utolsó út[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajó öt sikeres út után 1916. november 12-én futott ki Southampton kikötőjéből a Földközi-tenger felé. November 17-én érkezett meg Nápolyba, ahol szenet és ivóvizet vett fel az út hátralevő részére. A viharos időjárás miatt veszteglésre kényszerültek, így az idő legkisebb javulását észlelve a kapitány az indulás mellett döntött. A Britannic már a görög Lemnosz szigete felé haladt, amikor 1916. november 21-én, kedd reggel 8 óra 12 perckor hatalmas robbanás rázta meg a hajót.

Az orvosok és a nővérek azonnal észlelték a rendkívüli eseményt, a hajó hátsó részén lévők viszont azt hitték, hogy csak egy kisebb hajóval ütköztek össze. A robbanás következtében a biztonsági rendszer jelentős károkat szenvedett, a tengervíz hamarosan betört a hajótestbe. Bár a kapitány azonnal elrendelte a betörő víz ellen védő ajtók lezárását, ezek annyira megrongálódtak, hogy nem tudták ellátni feladatukat.

A süllyedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A víz elérte a kazánházat, a Britannic pedig süllyedési szintjét. Szerencsére pár válaszfal épen maradt, így a víz nem tört – volna – be a további kazánházakba, mivel azonban az alsóbb szinteken nyitva maradtak a hajóablakok, a víz ezeken keresztül mégis elöntötte a kazánházakat. Amikor immár hat hajórekesz állt víz alatt, bizonyossá vált, hogy a hajó a nem marad víz felszínén. A Britannic hiába volt erősebbnek és biztonságosabbnak építve, mint a Titanic, alig tíz perccel a robbanás után olyan állapotban volt, mint a Titanic egy órával a jégheggyel való ütközést követően. Bartlett kapitány még egy kétségbeesett kísérletet tett, hogy a közelben fekvő Kea sziget partjaira vezesse a hajót, de a legénység már megkezdte a mentőcsónakok előkészítését és vízre bocsátását.

A süllyedő Britannic

Az utasokat sikerült kimenteni. A katasztrófa 30 áldozata közül a legtöbb akkor halt meg, amikor az óceánjáró tatja kiemelkedett a vízből, és két rosszul leengedett mentőcsónakot bedarált a még forgó hajócsavar. A még a parancsnoki hídon tartózkodó Bartlett csak ekkor adott utasítást a hajó gépeinek leállítására, majd 8 óra 35 perckor kiadta a parancsot a hajó elhagyására. Ő maga 9 órakor egyszerűen lesétált a parancsnoki hídról, amelyet akkor ért el a víz. A HMHS Britannic a robbanás után 55 perccel jobb oldalára dőlt és elsüllyedt az Égei-tengeren. Az 1038 túlélő segítségére helyi halászok siettek, később pedig megérkezett a katasztrófa helyszínére a HMS Scourge és a HMS Heroic is. A Britannic a legnagyobb hajó, mely elsüllyedt az első világháborúban.

A száz méter mélyen nyugvó hajót 1975-ben Jacques-Yves Cousteau találta meg, s azóta számos kutatást végeztek rajta. A tervek szerint 2009-től a Britannic lesz a világ első víz alatti múzeuma. A roncs tulajdonosa Simon Mills angol történész.

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000-ben Brian Trenchard-Smith James Cameron Titanicjának ihletése alatt készített egy másik romantikus filmdrámát a Britannicról, amelyet egy hasonló tragikus szerelem foglal keretbe. A filmben a főbb szerepeket Edward Atterton, Amanda Ryan és John Rhys-Davies játszották. A film a tragédia okaként fikciót alkalmaz, egy beépített német ügynök detonátorokat helyez el a hajó aljában, mert az fegyvereket szállít az Egyiptomban harcoló brit és szövetséges csapatoknak.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a HMHS Britannic című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.