Jurij Nyikolajevics Ozerov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jurij Nyikolajevics Ozerov
A Sztálingrád forgatásán (1987). Balról jobbra: Jurij Ozerov rendező, Oleg Urjumcev, Fjodor Bondarcsuk, Tigran Keosayan színészek
A Sztálingrád forgatásán (1987). Balról jobbra: Jurij Ozerov rendező, Oleg Urjumcev, Fjodor Bondarcsuk, Tigran Keosayan színészek
Született
  • Jurij Nyikolajevics Ozerov
  • Юрий Николаевич Озеров

1921. január 26.[1][2][3][4]
Moszkva[5][1]
Elhunyt

Moszkva[6]
Állampolgársága
Nemzetiségeorosz
HázastársaRaisza Alekszandrovna Szuhomlina
Diljara Kerimovna Ozerova
Gyermekeikét gyermek:
Vlagyimir Szuhomlin (1945)
Nyikolaj Ozerov (1958)
Szüleiid. Nyikolaj Nyikolajevics Ozerov
Nagyezsda Ivanovna Szaharova
Foglalkozása
Iskolái
  • Oroszországi Színművészeti Egyetem (1939–)
  • Geraszimov Filmművészeti Intézet (–1951)
KitüntetéseiLenin-rend (1971, 1981)
SírhelyeVVegyenszkoje temető
Rendezői pályafutása
Aktív évek1949–2001
Híres rendezéseiFelszabadítás (1967–1971)
Műfajokháborús filmek, dokumentumfilmek, sportfilmek
Tevékenységfilmrendező, forgatókönyvíró, katonatiszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Nyikolajevics Ozerov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jurij Nyikolajevics Ozerov (oroszul: Юрий Николаевич Озеров) (Moszkva, 1921. január 26. – Moszkva, 2001. október 16.), szovjet–orosz katonatiszt, Lenin-renddel kétszeresen kitüntetett filmrendező, forgatókönyvíró, dokumentumfilmes, nagyszabású történelmi, háborús filmeposzok és nemzetközi sporteseményekről szóló dokumentatív filmek készítője, számos állami díj kitüntetettje. Magyarországon legismertebb műve a nagy honvédő háborúról szóló, Felszabadítás című ötrészes mozifilm-sorozat.

Élete[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Jurij Ozerov 1921-ben született Moszkvában. Apja id. Nyikolaj Nyikolajevics Ozerov (1887–1953) operaénekes volt, Nyikolaj Sztyepanovics Ozerov ortodox pap fia. 1937-ben megkapta az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (OSzSzSzSzK) érdemes művésze kitüntetést.[7][8]

Anyja Nagyezsda Ivanovna Szaharova (1897–1980) volt, Ivan Szergejevics Szaharov vasúttársasági orvosnak és Alekszandra Nyikolajevna Levickajának leánya volt, a nagyszülők a Moszkva melletti Zagorjanszkij település első alapító lakói közé tartoztak.[8]

Jurij egyik dédapja, anyai nagyanyjának édesapja Nyikolaj Pavlovics Levickij volt, a kiterjedt lengyel–orosz Levickij (Lewicki)(wd) arisztokrata családból, valóságos állami tanácsos,[9] pénzügyi kamarai elnök, Mihail Lermontov (1814–1841) költő jóbarátja. A Rjazanyi kormányzóságban(wd), Szpasz-Utyesenyije községben templomot építtetett, itt szolgált papként Nyikolaj Sztyepanovics Ozerov, Jurij Ozerov apai nagyapja.[8][10]

Egyik apai ükapja Mihail Alekszandrovics Vinogradov(wd) (1809–1888) volt, egyházi zeneszerző, az ortodox egyház szenior papja (protohiereus).(wd)[7]

Jurij testvéröccse, Nyikolaj Ozerov(wd) (1922–1997) teniszjátékos, a Szovjetunió 24-szeres teniszbajnoka, sportkommentátor. 1973-ban megkapta az OSzSzSzK érdemes művésze kitüntetést.

Pályája[szerkesztés]

A középiskola után, 1939 szeptemberében a Lunacsarszkij Állami Színművészeti Intézetben kezdett tanulni, de néhány hét múlva, a lengyelországi hadjárat idején katonai behívót kapott. Katonai megfigyelőnek és jelzőnek képezték ki. 1941-ben, a Barbarossa hadművelet megindulásakor alhadnagyi rangot viselt. 1944-re elvégezte a moszkvai Frunze Katonai Akadémiát(wd). Őrnagyi rangban, zászlóaljparancsnoki beosztásban katonáival, a 3. belorusz front kötelékében részt vett a Lengyelország és Ukrajna elfoglalásával járó hadjáratokban, részt vett Königsberg ostromában (1945 április 6–9.), majd Berlin ostromában (április 16. – május 8.)[11] Egy 2001-es interjúban elmondta, hogy a berlini harc mély benyomást tett rá, és megfogadta: ha túléli a háborút, elbeszéli „a háborút megvívó Nagy Hadsereg történetét.”[12]

A német kapituláció után a megszállt Berlinben teljesített szolgálatot. 1945 októberében hazabocsátották. Leszerelése után folytatta és befejezte tanulmányait a Lunacsarszkij Intézetben. 1947–1951 között a moszkvai Geraszimov Filmművészeti Intézetben(wd), köznapi nevén „VGIK Filmfőiskolán” tanult filmrendezői szakon. Évfolyamtársai közül többen is a háború utáni szovjet filmművészet jelentős rendezői és forgatókönyv-írói lettek (Aleksandr Alov, Marlen Hucijev, Szergej Paradzsanov és mások). 1947-ben belépett a Kommunista Pártba. Tanulmányai mellett 1949-től a Moszfilm Stúdió segédrendezőjeként kezdett dolgozni. 1950-ben, még hallgatóként készítette első vizsgafilmjét, mely Alekszandr Puskin életéről szólt. 1951-ben lediplomázott.[13]

Első önálló dokumentumfilmjével, a V Nyikitszkom botanyicseszkom szadu (magyarul: „A nyikitai botanikuskertben”) című alkotással 1953-ban debütált. A filmet a Krímben forgatta, Európa legrégebbi, 1812-es alapítású botanikus kertjéről(wd), amelyet 1824-es igazgatójáról, Nicolai Anders von Hartwiss (1793-1860) litván botanikusról neveztek el. 1953-ban Szergej Gurov társrendezővel készítette a Bátrak arénája filmet a Szovjetunió ifjú cirkuszművészeiről, amelyben Oleg Popov is szerepelt. 1954-ben a moszkvai Moszkvai Nagyszínház gálakoncertjétől készített dokumentumfilmet.[14]

1955-ben elkészítette első játékfilmjét, A fiút, egy fiatalkorú bűnelkövető életéről. 1957-ben Kocsubej címmel történelmi filmet forgatott Ivan Kocsubej(wd) kozák parancsnokról, az orosz polgárháború kivégzett hőséről. Ugyanebben az évben egy nemzetközi albán–román–szovjet koprodukció, a Furtuna társrendezője volt, a második világháború albániai ellenállóiról, Naim Frashëri(wd) albán színész főszereplésével. 1962-ben csehszlovák–szovjet koprodukcióban Jaroslav Hašek életéről készített filmet, A prágai tréfacsináló címmel, Josef Abrhám főszereplésével.[14]

Filmes munkája mellett Ozerov őrnagyi rangban aktív tagja volt a KGB VII. ügyosztályának, amely a titkos megfigyelésekért volt felelős. Technikai tisztként személyesen közreműködött Oleg Penykovszkij(wd) KGB-ezredes lakásának lehallgatásában, aki a brit és amerikai titkosszolgálatoknak információkat árult el a szovjet stratégiai rakétarendszerek hadrendjéről. Penykovszkijt 1963-ban halálra ítélték és kivégezték.[15]

1965-ben Ozerovot kitüntették az „Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (OSzSzSzK) Érdemes Művésze” címmel. Az 1960-as évek második felében megbízást kapott, hogy készítsen nagyszabású háborús filmeposzt a második világháború keleti frontjának eseményeiről, a szovjet hivatalos narratívát követve, kiemelve a szovjet hadsereg háborús szerepét. A rendezéssel a frontokat megjárt Ozerovot bízták meg, aki személyesen is sérelmezte, hogy a korabeli monumentális brit-amerikai háborús filmek – így az 1962-es A leghosszabb nap is – mellőzték vagy lekicsinyelték a Szovjetunió háborús erőfeszítéseit. [16] Ozerov (társszerzőként) megírta a Felszabadítás című ötrészes filmeposz forgatókönyvét. A forgatás négy éven át zajlott (1967–1971 között), a politikai vezetés ellenőrzése mellett. A nevesített szerepeket szovjet, lengyel, NDK-s, olasz és román színészek játszották. A csatajelenetekben 150 harckocsi és több ezer szovjet katona vett részt. A film készítéséért Ozerov 1971-ben megkapta a Lenin-rendet és a NDK Népek Barátsága Csillagát, és 1972-ben a Tbiliszi Össz-szövetségi Filmfesztivál Nagydíját.[11]

1972-ben a Bavaria Stúdiók és a Wolper Productions nyolcrészes dokumentumfilmet készített a müncheni olimpiáról, nyolc különböző nemzetiségű és stílusú filmrendezővel. Az első részt („A kezdetek”) Ozerov rendezte. A többi hét részt Milos Forman, Icsikava Kon, Claude Lelouch, Arthur Penn, Michael Pfleghar, John Schlesinger és Mai Zetterling.[17] Az egyéni látásmódokat tükröző filmet a mainstream kritikusok lehúzták, mert a rendezők a hangsúlyt a sporteseményekre és nem a terrorcselekményre helyezték. 1973-ban Orlov filmjét a legjobb dokumentumfilmnek járó Golden Globe-díjra jelölték. 1974-ben megkapta az OSzSzSzK érdemes művésze kitüntetést.[13]

1977-ben politikai megrendelésre tíz óra össz-hosszúságú tévésorozatot forgatott A szabadság katonái címmel, amelyből egy rövidebb, kb. háromórás mozifilm-változat is készült. A film kapcsolódik a Felszabadulás sorozat filmjeihez. A második világháború keleti frontjának kulcsfontosságú fordulatait mutatja be, középpontba állítva a későbbi Varsói Szerződés kommunista állami vezetőinek (köztük Leonyid Brezsnyevnek) a világháborúban nyújtott valódi vagy költött érdemeit. Ozerov még abban az évben megkapta a Szovjet Nép érdemes művésze címet.[14] Őt delegálták az 1977-es cannes-i filmfesztivál zsürijébe[18] és az 1977-es Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál zsürijébe is.[19]

1979-ben a moszkvai olimpia agit-prop vezetőjévé nevezték ki. Több dokumentumfilmet rendezett az olimpiáról és a sport ügyéről (A sport balladája, Búcsú az Olimpiától, Az Olimpia ünnepe, és Ó, Sport – te vagy a világ). Teljesítményéért 1981-ben kitüntették a Szovjetunió Állami díjával.[13] 1985-ben megrendezte A moszkvai csata című világháborús filmeposzt, melyet a győzelem napján, a háború befejezésének 40. évfordulóján mutattak be. A film elnyerte az 1986-os Össz-szövetségi Filmfesztivál Nagydíját.[14] 1989-ben megrendezte a Sztálingrád című háborús játékfilmet. A gazdasági válság és az emiatt elapadó állami források miatt a Warner Brothershez fordult támogatásért. Ozerovnak a pénzért cserébe tűrnie kellett, hogy amerikai színész legyen a főszereplő. Vaszilij Csujkov(wd) altábornagyot, Sztálingrád védőinek parancsnokát Powers Boothe alakította.[11]

A Szovjetunió széthullása után Ozerov kiemelt státusza megszűnt. 1993-ban (a Sztálingrád-film részleteinek felhasználásával) megcsinálta az Angeli szmertyi (A halál angyalai) című filmet két mesterlövész párharcáról a sztálingrádi csata idején. Az újonnan felvett jeleneteket egy lebombázott szíriai városban vette fel. Két utolsó alkotása már csak válogatás volt korábbi filmjeinek anyagaiból: 1994-ben a Tragegyija veka (Az évszázad tragédiája) című tévésorozatban korábbi második világháborús filmjeit vágta újra, 1995-ben a Velikij polkovogyec Georgij Zsukov (A nagy hadvezér) című filmje az addigi Ozerov-filmek Georgij Zsukov marsallt mutató jeleneteinek összefűzése, akit minden filmben Mihail Uljanov alakított. 2001-ben Ozerov még megkapta Oroszország Elnökének díját az orosz nemzeti filmművészet érdekében kifejtett életművéért, de röviddel ezután elhunyt.[13]

Magánélete[szerkesztés]

Az Ozerov-fivérek sírja a lefortovói Vvegyenszkoje-temetőben (2008)

Első házasságát még a háború alatt, fiatal katonaként kötötte Raisza Alekszandrovna Szuhomlinával (1921–2005), egy frontkórház ápolónővérével, radiológus asszisztenssel, Vlagyimir Szuhomlin(wd) (1900–1970) tábornok leányával. 1945-ben egy fiuk született, Vlagyimir. Később a szülők elváltak, a gyermeket anyai nagyapja, Szuhomlin altábornagy fogadta örökbe. Ozerov első fia ifj. Vlagyimir Szuhomlin(wd) néven később számítógéptudós, akadémikus lett.[13]

Ozerov második felesége Diljara Kerimovna Ozerova (*1931) festőművész, a Moszfilm jelmeztervezője lett. 1958-ban egy közös gyermekük született, Jurij Ozerov második fia, Nyikolaj Jurjevics Ozerov.[7]

Jurij Ozerov 2001. október 15-én hunyt el Moszkvában. A moszkva-lefortovói Vvegyenszkoje-temetőben(wd) nyugszik, 1997-ben elhunyt öccse, Nyikolaj Ozerov(wd) (1922—1997) mellett.

Filmjei[szerkesztés]

  • 1950: Alekaszadr Puskin (Александр Пушкин); rövidfilm; rendező
  • 1952: V Nyikitszkom botanyicseszkom szadu (В Никитском ботаническом саду); dokumentumfilm; rendező, forgatókönyvíró
  • 1953: Bátrak arénája(wd) (Arena szmelih / Арена смелых); cirkuszfilm; rendező, forgatókönyvíró
  • 1954: V prazdnyicsnij vecser (В праздничный вечер); rendező, forgatókönyvíró
  • 1955: A fiú(wd) (Szin / Сын); rendező
  • 1958: Kocsubej(wd) (Кочубей); rendező
  • 1959: Furtuna (Фуртуна); albán–román–szovjet film, rendező, forgatókönyvíró
  • 1963: A prágai tréfacsináló(wd) (Bolsaja daroga / Большая дорога); rendező, forgatókönyvíró
  • 1969–1971: Felszabadítás (Oszvobozsnyejie / Освобождение) filmsorozat:
    • 1970: I. rész: Lángoló ív (Ognyennaja duga / Огненная дуга); rendező, forgatókönyvíró
    • 1970: II. rész: Áttörés (Proriv / Прорыв); rendező, forgatókönyvíró
    • 1971: III. rész: A főcsapás iránya (Napravlenyie glavnava udara / Направление главного удара), rendező, forgatókönyvíró
    • 1971: IV. rész: Harc Berlinért (Bitva za Berlin / Битва за Берлин); rendező, forgatókönyvíró
    • 1971: V. rész: Az utolsó roham (Poszlednyij sturm / Последний штурм); rendező, forgatókönyvíró
  • 1973: Így látták ők (Visions of Eight); német-amerikai dokumentumfilm; nemzetközi filmrendezők az 1972-es müncheni olimpiáról. Ozerov rendezte a „Kezdetek / The Beginning” c. részt
  • 1973: The Great Battle (mozifilm a Felszabadítás sorozat 1–2. részéből); rendező
  • 1977: A szabadság katonái(wd) (Szoldati szvobodi / Солдаты свободы); filmsorozat és mozifilm; rendező
  • 1979: Ballada o szportye (Баллада о спорте); dokumentumfilm, rendező, forgatókönyvíró
  • 1980: Olimpijszkij prázdnyik (Олимпийский праздник); dokumentumfilm; rendező
  • 1981: Olimpia Moszkvában (Proscsanyije sz Olimpiadoj / Прощание с Олимпиадой); dokumentumfilm; rendező, forgatókönyvíró
  • 1981: O szport – ti mir! (О спорт, ты — мир!); rendező, forgatókönyvíró
  • 1985: A moszkvai csata(wd) (Bitva za Moszkvu / Битва за Москву); négyrészes tévéfilm; rendező, forgatókönyvíró
  • 1990: Sztálingrád (Sztalingrad / Сталинград); rendező, forgatókönyvíró
  • 1993: Angeli szmertyi (Ангелы смерти); rendező, forgatókönyvíró
  • 1993-1994: Tragegyija veka (Трагедия века); tévésorozat; rendező, forgatókönyvíró
  • 1995: Velikij polkovogyec Georgij Zsukov (Великий полководец Георгий Жуков), dokumentatív életrajzi játékfilm; rendező, forgatókönyvíró

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Озеров Юрий Николаевич, 2015. szeptember 28.
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  4. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  7. ↑ a b c Озеровы (orosz nyelven). Священники Виноградовы и их родственники . [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 7.)
  8. ↑ a b c По материалам, предоставленным краеведом Георгием Васильевичем Ровенским: История городского поселения Загорянский. Официальный сайт Администрации городского поселения Загорянский. [2016. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 7.)
  9. ↑ oroszul: действительный статский советник, németül: Wirklicher Staatsrat
  10. ↑ Oleg Grigorjevics Uromcev: «Хотят ли русские войны»: Юрий Озеров (orosz nyelven). Russzkij mir / Русский мир (alapítvány/ фонд), 2016[halott link]
  11. ↑ a b c Alekszej Bukin: КИНОЛЕТОПИСЬ ВЕЛИКОЙ ВОЙНЫ (magyarul: Filmkészítő a Nagy Háborúról) (orosz nyelven). Petrovszkij Vedomosztyi. [2012. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 19.)
  12. ↑ Viktor Matyizen: Человек, который дважды брал Европу (magyarul: Az ember, aki kétszer foglalte el Európát) (orosz nyelven). Film.ru, 2001. október 16. [2012. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 19.)
  13. ↑ a b c d e Vlagyimir Szuhomlin: ЮРИЙ НИКОЛАЕВИЧ ОЗЕРОВ - ОТЕЦ (Apám, Jurij Ozerov) (orosz nyelven). Sukhomlin.ru, 2001. január 26. [2006. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 6.)
  14. ↑ a b c d Озеров Юрий Николаевич (Ozerov, Jurij Nyikolajevics) (orosz nyelven). Cinema.ru. [2011. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 6.)
  15. ↑ Alekszej Filatov: Пеньковский (Penykovszkij) (orosz nyelven). Echo.ru, 2010. november 29. (Hozzáférés: 2023. július 6.)
  16. ↑ Oszvobozsgyenyije (Felszabadítás) (orosz nyelven). 100filmov.ru. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 19.)
  17. ↑ Így látták ők az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  18. ↑ Yuri Ozerov. festival-cannes.com. (Hozzáférés: 2022. október 21.)
  19. ↑ Московский международный кинофестиваль 1977 / 10th Moscow International Film Festival (1977). moscowfilmfestival.ru. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 16.)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jurij_Nyikolajevics_Ozerov&oldid=26861221”