Az édes élet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az édes élet
(La dolce vita)
L'isola del cinema.jpg
Rendező Federico Fellini
Producer Giuseppe Amato
Angelo Rizzoli
Műfaj dráma
Forgatókönyvíró Federico Fellini
Ennio Flaiano
Tullio Pinelli
Brunello Rondi
Főszerepben Marcello Mastroianni
Anita Ekberg
Zene Nino Rota
Operatőr Otello Martelli
Vágó Leo Cattozzo
Jelmeztervező Piero Gherardi
Gyártás
Gyártó Riama Film
Pathé Consortium Cinéma
Gray-Film
Ország  Olaszország
 Franciaország
Nyelv olasz
francia
angol
Időtartam 174 perc
Képarány 2.35:1
Forgalmazás
Forgalmazó Koch-Lorber Films
Bemutató Olaszország 1960. február 4.
Franciaország 1960. május 11. (Cannes)
USA 1961. április 19.
Díj(ak) Oscar-díj
Arany Pálma
További információk
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Az édes élet (La dolce vita) egy 1960-ban bemutatott olasz-francia film Federico Fellini rendezésében, Marcello Mastroianni és Anita Ekberg főszereplésével. A film az 1960-as cannes-i filmfesztiválon elnyerte a fesztivál fődíját az Arany Pálmát.

Az édes élet mérföldkő Fellini életműve alakulásában, egyúttal a modern európai filmművészetben is. Az, hogy a pápa és a polgári sajtó erőteljes társadalomkritikája miatt annak idején elítélte a filmet (még cenzúrát is emlegettek), ma már nem érdekes. Az, hogy Fellini rátalált a hagyományos történetmeséléshez képest egy lazább, epizódszerű építkezésre, és dramaturgiája fő eszköze nem a lineáris történetvezetés, hanem az epizódok egymáshoz harmonizálása, a komponálás lett, felszabadító erővel bírt sok más filmesre, a korszerű filmnyelvre magára is.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája. S noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen „szertartásain” egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát.

A film hét története bemutatja Marcello, a főhős környezetét. Marcello képtelen eldönteni, hogy hogyan, merre az életben. Vidékről került Rómába, korábban költő volt, aztán írónak készült, csak beszippantotta az újságírás. Élvezi az esték, éjszakák világát, a mulatozást, s bár pontosan tudja, hogy mit ér ez, nem tud, nem is akar kiszakadni belőle. Innen a spleenje, unottnak tűnó egykedvűsége.

La dolce vita frame.png

A film nőalakjai: Marcello barátnője, Emma (Yvonne Furneaux), aki otthonról, gyermekekről álmodik és végtelenül unalmas. Sylvia (Anita Ekberg), a vérbő svéd színésznő, aki látszólag maga az életöröm, csak éppen veri a férje. Maddalena (Anouk Aimée), a dúsgazdag, unatkozó, léha nő, Marcello egyedül belé szerelmes.

A film legdrámaibb figurája a különlegesen intelligens Steiner (Alain Cuny), Marcello barátja, felettes énje, akinek súlyos önutálata, az okossága és a tehetsége iránti kétsége sodorja odáig, hogy nem viseli el sem a gazdagságát, sem a boldog családját: végez velük és önmagával is.

Az olasz paparazzo kifejezés Az édes élet egyik szereplője, egy Paparazzo nevű fotós megjelenése óta használatos. A szereplőt Walter Santesso alakította. A paparazzi a szó többes száma.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]