Cherbourgi esernyők
| Cherbourgi esernyők (Les parapluies de Cherbourg) | |
| 1964-es francia–nyugatnémet film | |
 | |
| Rendező | Jacques Demy |
| Producer | Mag Bodard |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Jacques Demy |
| Főszerepben | Catherine Deneuve, Nino Castelnuovo |
| Zene | Michel Legrand |
| Operatőr | Jean Rabier |
| Vágó | Anne-Marie Cotret Monique Teisseire |
| Jelmeztervező | Jacqueline Moreau |
| Díszlettervező | Bernard Evein |
| Gyártás | |
| Gyártó | Parc Film Madeleine Films Beta Film |
| Ország |  Franciaország NSZK |
| Nyelv | francia |
| Forgatási helyszín | passage Pommeraye |
| Játékidő | 91 perc |
| Képarány | 1,85:1 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | |
| Bemutató |  1964. február 19. |
| Díj(ak) | Louis Delluc-díj, 1963 Arany Pálma, 1964 |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cherbourgi esernyők témájú médiaállományokat. | |
A Cherbourgi esernyők (franciául: Les Parapluies de Cherbourg) 1964-ben bemutatott zenés film, „a francia film legendás és nemzedékeket andalító, szeretetreméltó szép giccse”.[1] Jellegzetessége, hogy – az operához hasonlóan – a leghétköznapibb párbeszédeket is éneklik benne. A film a rendező Lola és A rochefort-i kisasszonyok című filmjei között készült el, amelyek jórészt ugyanolyan stílusúak és a szereplőik is azonosak. „Sós-könnyes arcú mosolygós sírás, felejtés, boldog-boldogtalan szerelmi nosztalgia, a szívszorító bánatok mozi-közhelyei találtak otthonra az ő [Jacques Demy] mozivásznán.”[2]
Cselekmény
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Madame Emery és Geneviève nevű lánya (Catherine Deneuve) ernyőket árulnak a normandiai tengerparti városkában, Cherbourgban. Geneviève szerelmese, Guy (Nino Castelnuovo) autószerelőként dolgozik, és idős, beteg nagynénjével él, akit a csendes természetű Madeleine (Ellen Farner) ápol. Madeleine titokban szerelmes Guyba. A fiút besorozzák, és el kell mennie az algériai háborúba. A bevonulása előtti éjszakát együtt tölti Geneviève-vel, aki terhes lesz. A lány egyedül érzi magát, mert Guy ritkán írhat neki a katonai cenzúra miatt, és anyja rábeszélésére férjhez megy egy gazdag párizsi ékszerészhez (Marc Michel). A férfi tudja, hogy választottja gyermeket vár, de annyira szerelmes, hogy így is elveszi feleségül.
Amikor Guy sebesülten visszatér a háborúból, megtudja, hogy Geneviève férjhez ment, és elköltözött Cherbourgból, az esernyőboltot pedig bezárták. Próbál visszatalálni a háború előtti életéhez, de nem sikerül. Egy nap Guy összetűz a főnökével, és az egész éjszakát kikötői bárokban tölti, alaposan berúg, végül felszed egy prostituáltat. Amikor visszatér a lakásába, Madeleine elmondja neki, hogy nagynénje meghalt. Guy ráébred, hogy Madeleine szereti őt, és segítségével új életet kezd.
A nagynénje utáni örökségből amerikai stílusú benzinkutat nyit, és feleségül kéri Madeleine-t. A lány elfogadja, noha tudja, hogy a lánykérés csak kétségbeesett válasz Geneviève házasságára.
Öt évvel később Guy még mindig a saját benzinkútját vezeti. Karácsony este van, és Madeleine és a kisfiúk sétálni mennek, amíg Guy végez a munkával. Ezután egy új Mercedes parkol le a kútnál, és a szemmel láthatóan gazdaggá lett Geneviève száll ki belőle. Kislánya (aki egyben Guy gyermeke is) a kocsiban marad. Az első sokk után Guy és Geneviève bemennek a boltba, és a nő elmondja, hogy férjhezmenetele óta nem járt Cherbourgban. Anyja időközben meghalt. A beszélgetés végén Geneviève megkérdezi Guyt, hogy akarja-e látni a gyermeket. A válasz egy rövid nem, úgyhogy Geneviève elbúcsúzik. A film végén Guy csókkal üdvözli feleségét és játszani kezd kisfiával.
Zenéje
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az énekeket nem a főszereplők adták elő,[3] hanem
- Danielle Licari: Geneviève Emery
- José Bartel: Guy Foucher
- Christiane Legrand: Madame Emery
- Georges Blaness: az ékszerész
- Claudine Meunier: Madeleine
- Claire Leclerc: Élise néni
A film bemutatása után a film két dala angol fordításban világhírűvé vált: az I Will Wait for You és Watch What Happens.
Fogadtatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kritikai visszhang
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A francia kritikusok és közönség nagy lelkesedéssel fogadták a filmet, külföldön azonban kevésbé volt népszerű.[4]
Díjak és jelölések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Louis Delluc-díj (1963)
- díj: Louis Delluc-díj (Jacques Demy)
- díj: Arany Pálma (Jacques Demy)
- díj: Technikai Nagydíj (Jacques Demy)
- díj: OCIC-díj (Jacques Demy)
- Filmkritikusok francia szindikátusa (1965)
- díj: legjobb film (Jacques Demy)
- Oscar-díj (1965)
- jelölés: legjobb idegen nyelvű film (Jacques Demy)
- Oscar-díj (1966)
- jelölés: legjobb eredeti filmzene (Michel Legrand, Jacques Demy)
- jelölés: legjobb filmzene – Adaptáció vagy feldolgozás (Michel Legrand)
- jelölés: legjobb eredeti dal (Michel Legrand – Jacques Demy: I Will Wait for You)
- jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv
- Grammy-díj (1966)
- jelölés: legjobb eredeti filmzene (Michel Legrand, Jacques Demy)
- jelölés: legjobb idegen nyelvű film
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Bikácsy, Gergely. "Eltűnt gyarmatok nyomában". FilmVilág. 1993 (08). Hozzáférés: 2008. szeptember 18.
- ↑ Bikácsy, Gergely. "Jaques Demy halálára. Esernyők és óceánok". FilmVilág. 1991 (03). Hozzáférés: 2008. szeptember 18.
- ↑ Erickson, Glenn (2004. április 3.). "DVD Savant Review: The Umbrellas of Cherbourg". dvdtalk.com. Hozzáférés: 2008. szeptember 18.
- ↑ A film krónikája. Budapest: Officina Nova. 349. o. ISBN 963-477-027-4.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Cherbourgi esernyők a PORT.hu-n (magyarul)
- Cherbourgi esernyők az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Cherbourgi esernyők a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Cherbourgi esernyők a Box Office Mojón (angolul)
