Françoise Sagan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Françoise Sagan
FransuazaSagan.jpg
Élete
Született 1935. június 21.
Cajarc, francia
Elhunyt 2004. szeptember 24. (69 évesen)
Honfleur, francia
Nemzetiség francia
Szülei Pierre Quoirez
Marie Laubard
Gyermekei Denis (1963)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, dráma, elbeszélés
Első műve Bonjour tristesse (1954, magyarul: Jó reggelt, búbánat; 1957)
Fontosabb művei Bonjour tristesse (1954, magyarul: Jó reggelt, búbánat; 1957)

Françoise Sagan (eredeti neve: Françoise Quoirez) (Cajarc, 1935. június 21. - Honfleur, 2004. szeptember 24.) francia regény- és drámaírónő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Françoise Sagan 1935. június 21-én született Cajarcban Pierre Quoirez és Marie Laubard gyermekeként. Gyermekkorát Párizsban élte le. 1951-ben a Sorbonne hallgatója lett, de nem fejezte be a tanulmányait. 18 éves korában vált világhírűvé a Bonjour tristesse (1954, magyarul: Jó reggelt, búbánat; 1957) című regényével, amely az 1950-es évek francia fiatalságának életérzését tükrözi. Később is Franciaország egyik legsikeresebb írója volt, de újabb művei nem emelkednek túl a szokványos könyvsikerek színvonalán. 1955-ben New York-ba utazott, ahol megismerkedett Truman Capote-vel, Carson McCullers-szel és Tennessee Williams-szel. Két évvel később autóbalesetet szenvedett. 1983–tól a Gallimard kiadó irodalmi tanácsadója volt.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1958-1960 között Guy Schoeller-rel élt együtt. 1962-1963 között Bob Westhoff volt a férje. Egy fia született; Denis (1963). Férfipartnerei mellett több tartós leszbikus kapcsolata is volt, többek között Peggy Roche stylisttal és Annick Geille-lel, a francia Playboy szerkesztőnőjével.[1]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bonjour tristesse (1954, magyarul: Jó reggelt, búbánat; 1957)
  • Un certain sourire (1956)
  • Dans un mois, dans un an (1957, magyarul: Egy hét, egy év, 1996)
  • Aimez-vous Brahms? (1959, magyarul: Szereti Brahmsot? 1987)
  • Les merveilleux nuages (1961)
  • Toxiques (napló, 1964)
  • La chamade (1965, magyarul: Szívdobbanás)
  • Le garde du csur (1968, magyarul: Szerelem életre-halálra, 1997)
  • Un peu de soleil dans l'eau froide (1969, magyarul: Egy kis napfény a hideg vízben, 1997)
  • Des bleus á l'âme (önéletrajz, 1972, magyarul: A lélek kékfoltjai)
  • Il est des parfums (Guillaume Hanoteau-val, 1973)
  • Un profil perdu (1974)
  • Réponses (önéletrajz, 1975)
  • Le lit défait (1977)
  • Le chien couchant (1980, magyarul: Kushadó kutya, 1985)
  • La femme fardée, Musique de scéne (elbeszélések, 1981)
  • Un orage immobile (1983)
  • Avec mon meilleur souvenir (önéletrajz, 1984, magyarul: Örök emlékül, 1986)
  • De guerre lasse (1985)
  • Un sang d'aquarelle (1987, magyarul: A kívülálló, 1999)
  • Dear Sarah Bernhardt (1988)
  • La laisse (1989, magyarul: Pórázon, 1990, illetve Halálos dallam, 1997)
  • Les faux-fuyants (1991, magyarul: Rejtekutak, 1996)
  • ...et toute ma sympathie (1993)
  • Un chagrin de passage (1994, magyarul: Múló bánat, 1998)
  • Le miroir égaré (1996, magyarul: Tükörkép, 1998)
  • Derricre l'épaule (1998)

Drámák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Château en Suéde (1959, magyarul: Svédországi kastély)
  • Les violons parfois... (1961)
  • La Robe mauve de Valentine (1963, magyarul: Valentine mályvaszínű ruhája)
  • Bonheur, impair et passe (1964)
  • Le cheval évanoui (1966)
  • L'écharde (1966)
  • Un piano dans l'herbe (1970)
  • Zaphorie (1973)
  • Pol Vandromme (1978)
  • Il fait beau jour et nuit (1978)
  • L'excés contraire (1987)

Elbeszélések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Des yeux de soie

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kritikusok díja (1954)
  • A monacói herceg díja (1985)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Matthew Campbell. „Lesbian love triangle stirs Paris literati”, The Sunday Times, 2007. december 26. 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]