Nápoly négy napja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nápoly négy napja
(Le quattro giornate di Napoli)
1962-es olasz–amerikai film
Rendező Nanni Loy
Producer Goffredo Lombardo
Műfaj háborús film
Forgatókönyvíró Nanni Loy
Carlo Bernari
Pasquale FestaCampanile, Massimo Franciosa
Vasco Pratolini
Főszerepben Gian Maria Volonté
Lea Massari
Jean Sorel
Raffaele Barbato
Charles Belmont
Régina Bianchi
Luigi De Filippo
Dominico Formato
Raf Vallone
Zene Carlo Rustichelli
Operatőr Marcello Gatti
Vágó Ruggero Mastroianni
Díszlettervező Gianni Polidori
Gyártás
Gyártó Titanus
Ország Olaszország
Amerikai Egyesült Államok
Nyelv olasz
Játékidő 124 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Titanus, MGM
Bemutató 1962
Díj(ak) Nastro d'Argento: legjobb rendezés
További információk
A felkelés emléktáblája Nápolyban, a Vomeron

A Nápoly négy napja című olasz film a valóságban megtörtént esemény költői, drámai feldolgozása.

Mussolini lemondását követően a nácik eszement pusztításba fognak Nápolyban. A nápolyi nép fellázad, fegyvert ragadnak a város felszabadításáért. Erről szól (a manapság low budget-nak nevezett[1]) klasszikussá vált felemelő film, melynek színészei a szent ügy iránti tiszteletből még azt is vállalták, hogy a nevük se szerepeljen a főcímlistán.

„...amikor láttam Nanni Loy olasz rendező Nápoly négy napja című művét. Annak főcímében közölték a nézővel, hogy a produkcióban szereplő világhírességek, a filmben szereplő nápolyi nép iránti tisztelettől vezéreltetve névtelenül kívánnak közreműködni.”

– Bajor Nagy Ernő[2]

Díjak[szerkesztés]

  • Nastro d'Argento: legjobb rendezés
Jelölések:
  • Oscar-díj: legjobb külföldi film, legjobb forgatókönyv
  • BAFTA, legjobb film
  • FIPRESCI, 1963, Moszkva
  1. Kis költségvetésű
  2. Filmvilág