Reformkommunizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A reformkommunizmus alatt több fogalmat is lehet érteni. Az egyik a maoista irányzat, mely szerint a kommunizmusba történő áttérés, hosszabb folyamat és a magántulajdonon alapuló kapitalista viszonyok az átmeneti időszakban megengedettek. A másik szerint a megújítás elengedhetetlen, ezért a marxizmust meg kell reformálni. A reformkommunisták ideológiája nem dogma, hanem a marxista tanok időszerű alkalmazása, ezért folyamatos igény, hogy újítsanak a kommunista elméleten. Az egyik legjelentősebb ilyen reformkommunista áramlat az eurokommunizmus. Korai reformkommunista áramlat a luxemburgizmus is, mely Rosa Luxemburg elgondolásain alapult.[1]

Ázsiai reformkommunizmus[szerkesztés]

A reformkommunizmus sikeresebb változata az ázsiai, mely a maoizmusból fejlődött ki, Mao Ce-tung halála utáni Kínában. Ezen áramlat szerint a kommunizmus bevezetését hosszú időszak előzi meg, melyben a kapitalista gazdasági viszonyok dominálnak. A kommunista párt szerepe a gazdaság koordinálása és a politikai egyeduralom megőrzése abból a célból, hogy a kapitalisták ne jussanak politikai hatalomhoz. Ez a reformkommunista áramlat tagadja a termelőeszközök társadalmi tulajdonának szükségességét a hosszú átmeneti időszak alatt, sőt kifejezetten a magántulajdon mellett száll síkra. Jelenleg ilyen típusú reformkommunista rendszer működik Kínában, Vietnámban és Laoszban.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nigel Harris, National Liberation, New York, Tauris, 1990, 61–63., ISBN 1850430950.
  2. Bódis András: Kommunizmus a kirakatban (magyar nyelven). valasz.hu, 2011. február 6. (Hozzáférés: 2015. január 5.)