Ugrás a tartalomhoz

Alsókubin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsókubin
A városközpont
A városközpont
Alsókubin címere
Alsókubin címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásAlsókubini
Rangváros
PolgármesterRoman Matejov
Irányítószám026 01
Körzethívószám043
Forgalmi rendszámDK
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség18 095 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség357 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság468 m
Terület55,05 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 12′ 42″, k. h. 19° 17′ 57″49.211667°N 19.299167°EKoordináták: é. sz. 49° 12′ 42″, k. h. 19° 17′ 57″49.211667°N 19.299167°E
Alsókubin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsókubin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Alsókubin (szlovákul Dolný Kubín, németül Unterkubin) város Szlovákiában. Az Árvavölgy központja, a Zsolnai kerület Alsókubini járásának székhelye. Benyólehota, Kisbiszterec, Knyazsa, Medzihradne, Mokrágy, Nagybiszterec, Szrnyace és Zászkal települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Az Árva (folyó) két partján, az Árvai-hegység délnyugati részén fekszik. Megközelíthető az 59-es és 70-es főúton.

Nevének eredete[szerkesztés]

Az egyik változat szerint a szlovák Jakub személynév becéző változatából alakult ki. A másik változat szerint egy varég népcsoport, a kölpények nevéből származik.

Története[szerkesztés]

Területe ősidők óta lakott. Határában a lausitzi és a hallstatti kultúra bronzkori erődített települése állt. A Trniny-dombon egykor a puhói kultúra települése, majd kelta vár állott.

Taksony vagy Géza fejedelem egy varég népcsoportot, a kölpényeket telepítette erre a vidékre, a gyepű, az országhatár védelmének céljából. A város a 13. században alakult ki az árvai váruradalom területén. 1235 és 1270 között „Kolbin”, 1314-ben „Kublen”, 1345-ben „Kubin”, 1381-ben „Also Helben”, 1391-ben „Clbin”, 14081409-ben „Culbyn” illetve „Cublyn” néven említik az írott források.

Eredeti címerében Alexandriai Szent Katalin volt látható kerékkel, mely rózsává változott, erre emlékeztet a város mai címere is. A 16. században itt is tért hódított a reformáció. Urai saját hivatalnokaikat, kézműveseiket telepítették ide, akik részben németek voltak és a település mezőgazdasági jellegét még a 17. század előtt megváltoztatták. Birtokosa, Illésházy Gáspár révén városi jogokat 1632-ben, vásártartási jogot 1633-ban kapott. 1683-ban Árva vármegye székhelye lett, de ebben az évben a Bécs felmentésére vonuló lengyel és litván hadak teljesen feldúlták és csaknem elnéptelenedett.

A 18. század elejére fejlett mezőváros lett, jelentős kézművesiparral. 1715-ben alapították szabó és csizmadiacéhét, ekkor mintegy 340 lakosa volt. Lakói közül sokan sajt és lenolaj készítéssel, szeszfőzéssel foglalkoztak, megnyílt a városi ispotály is. 1774-ben 479-en lakták.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó Kubin. Középszerű Város Árva Várm. az Árvai Uradalomhoz tartozik, lakosai katolikusok, és evangelikusok; nevezetesíti, ’s ékesíti a’ Vármegyeháza, mellyen e’ felűl írat szemléltetik: Incolite has aedes Pallas, s aequa Themis. Fekszik Felső Kubin, Knyazsa, és Puczó helységeknek szomszédságában, ezek filiáji. Nevezetesen híd építtetett itten 1795dikben Árva vizén; határja közép termésű, vagyonnyai külömbfélék.[2]

1828-ban 149 házában 1291 ember élt. A várost 1834-ben tűzvész pusztította el, ezután kapta mai arculatát. 1849. április 28-án itt veri szét Beniczky őrnagy honvédserege a szlovák felkelők seregét.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Kubin (Alsó-), tót mv., Árva vmegyében, az Árva bal partján: 327 kathol., 810 evang., 124 zsidó lak. Kath. és evang. anyatemplomok; synagóga. Diszére szolgál a városnak a szép vármegyeháza, s az Árva vizén épült kőhid. Van itt továbbá egy vendégfogadó, sörház, kőbánya; heti és országos vásárok, s 41 sessio. Földe a megyében a legjobbak közül való, s buzát, rozsot is terem. F. u. az árvai uradalom. Ut. p. Rosenberg.[3]

1872-ben itt nyílt meg az első árvai pénzintézet, 1888-ban pedig az első kereskedelmi iskola. A fejlődést az 1893-ban és 1895-ben kitört tűzvészek akasztották meg. A trianoni diktátumig Árva vármegye Alsókubini járásának székhelye.

1949-ben került hozzácsatolásra Kisbiszterec, Nagybiszterec, Zászkal.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1821-en lakták, ebből 1055 szlovák, 471 magyar és 245 német.

2011-ben 19 633 lakosából 17 848 szlovák, 20 magyar volt.

2021-ben 18 095-en lakták, ebből 17 112 (+69) szlovák, 20 (+7) magyar, 31 (+40) cigány, 5 (+11) ruszin, 256 (+47) egyéb és 671 ismeretlen nemzetiségű.[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. november 20.)
  4. ma7.sk
  5. Ki kicsoda Kassától-Prágáig? 143.

Források[szerkesztés]

  • Bohumil Vavroušek 1920: Malebné Slovensko.
  • Marek Vojteček 2011: Pohrebisko a sídlisko lužickej kultúry v Dolnom Kubíne. Slovenská Archeológia LIX-2
  • Jana Luková 2022: Bibliofil a zberateľ Vavrinec Čaplovič. Múzeum 3/2022

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]