Árva (folyó)
Árva | |
A folyó Árva váránál | |
Közigazgatás | |
Országok | Szlovákia |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 60,3 km |
Vízhozam | 34,5 m³/s |
Vízgyűjtő terület | 1 991,8 km² |
Forrás | Oravská Magura |
é. sz. 49° 22′ 31″, k. h. 19° 33′ 25″49.375200°N 19.556900°E | |
Torkolat | Vág |
é. sz. 49° 09′ 13″, k. h. 19° 08′ 25″49.153500°N 19.140200°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Árva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Árva (szlovákul Orava) folyó a Vág jobb oldali mellékfolyója.
Elnevezése
[szerkesztés]Neve pedig valószínűleg preszláv indoeurópai ősiségű, bár többféle szláv névmagyarázatára is történt kísérlet.[1] A másfajta jelentéstartalommal is rendelkező magyar neve népetimológia eredménye.
Leírása
[szerkesztés]A jobb oldali Fehér-Árva és a bal oldali Fekete-Árva találkozásával keletkezik az Árvai-víztározónál. Az egyesült Árva délnyugati irányt véve fel, az Árvai-Magura és az Árva-Liptói mészhegység nyúlványai közt keskenyebb-tágabb, természeti szépségekben bővelkedő völgyben, rohamos futással siet alá s a Sip és Kis-Fátra közti gyönyörű szoroson túl Kralován község mellett (ahol a kassa-oderbergi vasút áthidalja), 430,7 tengerszint feletti magasságban a Vágba szakad.
Mellette Turdossin, Árvaváralja és Alsókubin községek említendők. Kralovántól Usztyáig kitűnő műút követi a folyó völgyét.
Az Árva hossza 60,3 km, szélessége 25-35 méter, esése igen nagy, folyása sebes, s ezért a tutajozás rajta veszélyes. Átlagos vízhozama 34,5 m³/s. Legnagyobb vízhozama márciusban és áprilisban olvadáskor, legkisebb januárban és februárban van. A legkisebb vízhozamát (4,8 m³/s) még a víztározó megépítése előtt, a legnagyobbat (2300 m³/s) utána, 1958. június 19-én jegyezték fel.
Jelentékenyebb mellékfolyója a bal oldalon az Oravica avagy Kis-Árva, s a vadrohamos Sztudenka, a jobb oldalon a Hrusztinka és a Réka.
Története
[szerkesztés]A folyó neve oklevelekben már az 1287. évben előfordult. 1954-ben létesítették az Árvai-víztározót. Az egész folyó hosszát 1997-ben 4. szintű védett területté nyilvánították.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kiss lajos 64. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2