Felsőzubrica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zubrzyca Górna
Orawski Park Etnograficzny1.JPG
Közigazgatás
Ország Lengyelország
VajdaságKis-lengyelországi
Járás nowy targi
Rang község
Irányítószám 34-484
Körzethívószám +(48)18
Rendszám KNT
Népesség
Teljes népesség2987 fő +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zubrzyca Górna (Lengyelország)
Zubrzyca Górna
Zubrzyca Górna
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 49° 34′ 00″, k. h. 19° 39′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 34′ 00″, k. h. 19° 39′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Zubrzyca Górna témájú médiaállományokat.

Felsőzubrica (lengyelül Zubrzyca Górna [zubˈʒɨʦa ˈgurna]). Falu Lengyelországban, az egykori Nowy Sącz, a mai Kis-lengyelországi vajdaságban.

Fekvése[szerkesztés]

Az Árvai-Beszkidek mérsékelt lejtőin fekszik, a 957-es út mentén, Jablonkától 10 km-re északnyugatra.

Története[szerkesztés]

Árva vármegye legősibb, már 1111-ben említett települése, Turdossin, 1265-től magyar vámállomásként működött a Közép-Magyarországról Lengyelországba, Krakkóba vezető kereskedelmi útvonalon. Ekkoriban a településtől északra fekvő területek Lengyelországhoz tartoztak, amit az is bizonyít, hogy Jablonka területén Nagy Kázmér lengyel király 1368-ban vámhivatalt létesített, amely a turdossini magyar vámállomás lengyel megfelelője volt.[1]

A falu 1620 körül keletkezett, amikor a Thurzó család engedélyével a Moniak család gyolcsot készítő műhelyeket és malmokat épített ide. Mateusz Moniak a vidék fellendítéséért 1674-ben nemesi rangot is kapott. A 20. század elején nevét Felsőbölényesre magyarosították. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Trsztenai járásához tartozott.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Római katolikus templomát is a Moniakok építtették, ennek helyén épült fel a barokk Szent Mihály plébániatemplom. Értékes főoltárát tiroli fafaragók készítették.
  • A Moniak-kúria területén épült fel az Árvai Néprajzi Park, ahol a környék népi építészeti alkotásai láthatók.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Konrad Sutarski: Szepes és Árva – történészi szemmel, Hitel 22. évf. 9. szám (2009. június) [1]