Göndör Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Göndör Ferenc
SzületettKrausz Ferenc
1885. december 7.
Bihardiószeg
Elhunyt1954. június 1. (68 évesen)
New York
Állampolgársága
Foglalkozásaújságíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Göndör Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Göndör Ferenc, 1911-ig Krausz[1] (Bihardiószeg, 1885. december 7.New York, 1954. június 1.) újságíró.

Életpályája[szerkesztés]

Pályafutását Nagyváradon kezdte, ahol rövid ideig a nagyváradi Szabadság munkatársa volt. Később Kaposváron a Somogyi Naplót szerkesztette. Felesége Pogány Ilona,[2] Pogány József a Magyarországi Tanácsköztársaság népbiztosának nővére volt. 1912-ben Budapestre költözött és előbb a Népszava, majd a Déli Hírlap munkatársa lett. 1918. október 1-jétől megindította az Ember című hetilapot. A Tanácsköztársaság idején az újságíró-szakszervezet és a sajtódirektórium elnöke lett, de később szembefordult a proletárdiktatúrával.

„Rövid sajtóharc bontakozott ki a Népszava és a Vörös Ujság között, amely a kommunista vonal győzelmével végződött; az egyesült párt vezetősége Lukács György mellett foglalt állást, és néhány hétre betiltották a támadást megindító Az Embert, Göndör Ferenc folyóiratát. Ennek a vitának jelentősége volt a forradalmi szocialista irodalom további fejlődése szempontjából is, mert leleplezte az irodalmi szociáldemokratizmus helytelen elvi vonalát és káros gyakorlatát a proletárdiktatúra körülményei között, s az elvi tisztázásnak ez a folyamata lehetővé tette a munkásosztályhoz hű szociáldemokrata írók nézeteinek tisztázását és közeledését a forradalmi szocialista irodalomhoz. Ugyanakkor – a későbbiek során – a vita annyiban nehezítette az aktivisták és Kun Béla közötti nézeteltérés teljes elvi tisztázását, hogy Kun Béla elítélő megjegyzése után Göndör Ferenc és elvbarátai megújuló erővel indítottak igazságtalan, a formalista mozzanatokat gúnyosan túlhangsúlyozó támadásokat Az Ember és a Színházi Élet hasábjain a Ma írói ellen, ami az amúgy is nehéz helyzetet még jobban elmérgesítette.”

– A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE - Elvi viták az irodalomban[3]

A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, és ott 1926-ban újra kiadta Az Embert. Később kivándorolt az Egyesült Államokba. New Yorkban telepedett le, ahol haláláig hetilapjának kiadója és szerkesztője volt.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Hárman (antológia, Szederkényi Anna és Haraszthy Lajos verseivel együtt, a kötethez Ady Endre írt előszót, Kaposvár, 1906)
  • A háború nyomában (Budapest, 1915, Dick Manó Kiadása )
    • Tartalom
      • Az olvasóhoz 3
    • Oroszlengyelország:
      • A háboru nyomában 5
      • Utazás Oroszlengyelországban 10
      • Novoradomsk és Pietrkov 17
      • Lodzban 23
      • Hindenburgnagyfalu 31
      • A lövészárokban 35
    • Galicia:
      • Este - Delatynban 44
      • Delatyn - napsütésben 49
      • A nadvornai romok között 58
      • Ágyuszó 62
      • A fölszabadított Kolomeában 65
      • Sanok, a halott város 71
      • A nadvornai csatatéren 76
      • A galiciai országuton 83
      • Meggyalázott leányok 89
      • Egy éjszaka Przemysl alatt 99
      • A tarnovi csatatéren 107
      • Rosenblut Sala regénye 112
      • Schor, a tarnovi szabó 126
      • Lemberg 135
      • Lembergi temetőben 147
    • Magyar földön:
      • Vergődő hősök között 155
      • Lövik a zborói oroszt 163
      • Az elfelejtett Przemyslben 171
    • Olasz fronton:
      • Ostromtűzben az Isonzónál 181
      • Olasz hegyek között 202
  • A szenvedések országútján (háborús följegyzések, Budapest, 1916, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. )
  • Szerb szocialisták a háborúban (Budapest, 1917, Népszava-Könyvkereskedés Kiadása )
  • Vallomások könyve (Bécs, 1922)

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]