Montauban
| Montauban | |||
 | |||
| Place National | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Franciaország | ||
| Régió | Okcitánia | ||
| Megye | Tarn-et-Garonne | ||
| Polgármester | Brigitte Barèges (2014–2020) | ||
| INSEE-kód | 82121 | ||
| Irányítószám | 82000 | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 62 945 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 418 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 72–207 m | ||
| Terület | 135.17 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 44° 01′ 02″, k. h. 1° 21′ 18″44.017222°N 1.355000°EKoordináták: é. sz. 44° 01′ 02″, k. h. 1° 21′ 18″44.017222°N 1.355000°E | |||
 | |||
| Montauban weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Montauban témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
Montauban (francia kiejtése: [mɔ̃tobɑ̃], okcitánul: Montalban) város Franciaország déli részén, Okcitánia régióban, Tarn-et-Garonne megye székhelye (prefektúra). Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Lakosainak száma 62 945 fő (2023. január 1.).[1] Montauban L’Honor-de-Cos, Albefeuille-Lagarde, Albias, Bressols, Corbarieu, Labastide-Saint-Pierre, Lacourt-Saint-Pierre, Lamothe-Capdeville, Léojac, Montbeton, Piquecos, Saint-Étienne-de-Tulmont, Saint-Nauphary és Villemade községekkel határos.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bár közelében már korábban volt település, a mai várost Toulouse grófjai alapították a 12. században a Tarn folyó két partján. A város a hugenották egyik legfontosabb központja volt Franciaországban, sőt 1570-ben királyi szabadalmat kapott arra, hogy a protestánsok itt szabadon gyakorolhassák vallásukat. Navarrai Henrik erődítette meg várfalait. Montaubant XIII. Lajos francia király 1621-ben 20 000 fős sereggel sem tudta elfoglalni, hét évvel később viszont, a hugenották másik nagy központja, La Rochelle eleste után Montauban önként megadta magát. A hugenották kegyelmet kaptak, de le kellett rombolniuk az erődítéseket.
A város a francia képzőművészet két nagy alakja: a festő Jean Auguste Dominique Ingres és a szobrász Émile Antoine Bourdelle szülővárosa.
Demográfia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
|
|
|
|
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Pont-Vieux – a Tarn felett átívelő, több mint 200 méter hosszú híd, amelyet annak idején még erődítés védett, a 14. században épült téglából. Innen szép a rálátás a régi városmagra.
- Musée d’Ingres – a mai Pont-Vieux bal oldali hídfőjéhez közel a gótok még a 12. században építették fel az első várat. Ezt többször átalakították, bővítették. A mai épület, amely korábban a mára már megszűnt püspökség palotája volt, még megőrzött néhány részletet a százéves háború időszakában készült erődből. A múzeum Ingres művészetének állít emléket, a festő végrendeletében hagyta számos képét és vázlatát szülővárosára. Nem kevesebb mint 4000 rajza van a gyűjteményben, de néhány nagy festménye, sok portréja és több olyan alkotás is, amelyet mestere Jacques-Louis David, illetve kortársai: Théodore Géricault, Eugène Delacroix festettek. A festő gyűjteményéből néhány régi olasz és flamand alkotás is a múzeum birtokába került. A földszinten a szobrász Bourdelle több műve látható. Az épület alagsorában régészeti kiállítás látható.
- Ancienne Cour des Aides – 18. századi épület, ahol a helytörténeti és a természettudományi múzeum kapott helyet.
- Église St-Jacques – a katedrális egy része a 15. században épült, tornya a 13. századból származik.
- Place National – a város főtere, az itt található házak egyszerre épültek a 17. században, amikor egy tűzvész elpusztította a korábbi építményeket.
- Cathédrale Notre-Dame – a XVII. században klasszicista stílusban emelték a hatalmas templomot, a bejárat előtt a négy evangélista nagyméretű szobrával, de ezek csak másolatok, mert az eredetiek a templom belsejében vannak. A templom nagy értéke Ingres hatalmas oltárképe a bal oldali kereszthajóban.
