Vámbéry Rusztem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vámbéry Rusztem
Született 1872. február 29.
Budapest
Elhunyt 1948. október 24. (76 évesen)
New York
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiVámbéry Ármin
Foglalkozása jogász,
publicista,
politikus,
országgyűlési képviselő
Tisztség
  • magyar országgyűlési képviselő
  • magyar nagykövet az Amerikai Egyesült Államokban (1947. szeptember 5. – 1948. május 2.)
Iskolái Luther Márton Tudományegyetem

Vámbéry Rusztem, teljes nevén: Vámbéry Rustem Loránd Vilfried (Budapest, 1872. február 29.New York, 1948. október 24.) jogász, polgári radikális publicista, Vámbéry Ármin orientalista fia.

Élete[szerkesztés]

A világhírű orientalista, Vámbéry Ármin és Arányi-Rechnitz Kornélia egyetlen gyermeke. 1872. június 2-án keresztelte meg Török Pál református lelkész a Kálvin téri református templomban.[1] Keresztszülei Csengery Antal és neje Kőnig Róza, Pulszky Ágost, Pulszky Polixena, valamint az akkor még trónörökös Edward Hailstone esquire, walesi herceg, későbbi VII. Eduárd brit király volt. A hallei és a budapesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1896-ban fejezte be a tanulmányait. 1899. május 9-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Vámossy Olga Róza Júliát,[2] s két fiuk (György és Róbert) született. Mint jogász elsősorban a büntetőjoggal foglalkozott, a kriminológia elismert szakértőjének számított. 1896-tól az Igazságügyi Minisztériumban a törvényelőkészítést vezette. 1913-ban mint királyi táblai bíró vonult vissza. 1903-tól tanított a budapesti egyetemen.

A politikával az 1914-ben alakított (Országos) Polgári Radikális Pártban kezdett foglalkozni, melynek rövid idő alatt az elnökévé választották. Ebbéli tisztségében az őszirózsás forradalom győzelmét követően a Nemzeti Tanács tagja lett. Ezért a frissen alakult Horthy-rendszer megfosztotta egyetemi katedrájától, így 1920-tól ügyvédként dolgozott. Olyan jelentős politikai perekben lépett fel védőként, mint a népbiztosper (1920), József Attila első pere (1924), illetve a második Rákosi-per (1934–1935). Közben csatlakozott a Függetlenségi 48-as és Kossuth Párthoz, melynek 1923-ban az egyik alelnökévé választották.

1913 és 1934 között a Jogtudományi Közlöny, 1926 és 1938 között a Századunk szerkesztője volt. 1919–1923 közt publikált az Aurórában, 1921–1923 közt a Független Szemlében. 1938-ban a fasizmus elől Londonba, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol a baloldali emigránsokhoz csatlakozott. 1941-ben megfosztották magyar állampolgárságától.

1945-ben tért haza, amikor egyike lett annak a nyolc kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az alakuló Ideiglenes Nemzetgyűlés saját döntése alapján meghívott képviselőnek. Az 1945-ös választások után az alakuló Országgyűlés ismét behívta, immáron a tíz (később tizenkettő) meghívott képviselő egyikeként. Mivel az ezt lehetővé tévő törvényt időközben eltörölték, még az 1947-es választások előtt parlamenti mandátuma lejárt; választásokon (sikerrel) sohasem indult. 1947. szeptember 5-étől Magyarország washingtoni nagykövete volt egészen 1948. május 2-áig. Megbízatása lejártával Amerikában maradt, ott is érte a halál alig több mint öt hónappal később, október 24-én.

Vámbéryt besúgói jelentés a szabadkőműves Martinovics-páholy tagjának nevezi,[3] de ezt semmi más dokumentum nem erősíti meg. Tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak és a Huszadik Század c. társadalomtudományi folyóirat körének is.

Emlékezete[szerkesztés]

1984-ben a Magyar Kriminológiai Társaság Vámbéry Rusztem-emlékérem néven díjat alapított a büntetőpolitikai tevékenységben, főleg a kriminológiai tudományos kutatásokban kiemelkedő szakemberek munkájának elismerésére.[4]

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • A relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja (Budapest, 1898); Online
  • Büntetőjog és ethika (Budapest, 1907);
  • Extraditión treaties (Bp., 1908);
  • The territorial conflict of criminal law (Bp., 1908);
  • Büntetőjog (I – II., Bp., 1913);
  • Ungarisches Jugendgerichtsgesetz (Berlin, 1914);
  • A bűnvádi perrendtartás tankönyve (Bp., 1916);
  • A fiatalkorúak bíróságra a háború alatt (Bp., 1916);
  • A fiatalkorúak büntetőjoga az újabb külföldi törvényhozásban (Bp., 1918);
  • Sajtóbilincsek és sajtórabszolgák (Bp., 1930);
  • Az élő múlt (Bp., 1931);
  • Háború és jog (Bp., 1933);
  • A Rákosi-per (Bp., 1933);
  • Eretnek magyarázatok a nacionalizmusról (Bp., 1936);
  • A háborútól a békéig (Bp., 1938);
  • The Hungarian Problem (Jászi Oszkár bevezetőjével, New York, 1942);
  • Hungary – to be, or not to be (New York, 1946. 5 – 6. sz.)
  • A történelemben. Vásárhelyi Miklós válogatott beszédei és írásai a nyolcvanas-kilencvenes évekből; sajtó alá rend. Vásárhelyi Júlia, előszó Kenedi János; Élet és Irodalom, Bp., 2006
  • A mennyei Pilvax; vál., sajtó alá rend. Valuch Tibor; Századvég–Nyilvánosság Klub–Osiris Kft., Bp., 1994 (Ars scribendi)

Társasági tagság[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kálvin téri ref. egyházközség keresztelési anyakönyve, 210/1872. folyószám.
  2. A házasságkötés bejegyezve a BP. VI. ker. állami házassági akv. 139/1899. folyószáma alatt.
  3. Berényi Zsuzsanna besúgói jelentés alapján véli szabadkőművesnek Vámbéryt.
  4. A Magyar Kriminológiai Társaság honlapja. [2006. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 10.)

Források[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Vámbéry Rusztem témában.

További információk[szerkesztés]

  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Iratok a magyarországi szabadkőművesség történetéhez 1918-1950 Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2001.
  • Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. Bp., Országos Ügyvédi Tanács és a Budapesti Ügyvédi Kamara, 1985.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893–1904.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891–1914. Hornyánszky Viktor
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.