Rosztov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Rosztov (Ростов)
A rosztovi kreml
A rosztovi kreml
Rosztov címere
Rosztov címere
Rosztov zászlaja
Rosztov zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyJaroszlavli terület
JárásRosztovi járás
Polgármester K. E. Sevkopljasz
Irányítószám 152150, 152151, 152153, 152155, 152159
Körzethívószám +7 48536
Autórendszám kódja 76
Testvérvárosok
Lista
  • Stevens Point
  • Elektrostal
Népesség
Teljes népesség 30 943 fő (2016)[1]
Népsűrűség980 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság100 m
Terület32 km²
Időzóna UTC+4
Elhelyezkedése
Rosztov (Oroszország)
Rosztov
Rosztov
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 57° 11′ 00″, k. h. 39° 25′ 00″Koordináták: é. sz. 57° 11′ 00″, k. h. 39° 25′ 00″
Rosztov (Jaroszlavli terület)
Rosztov
Rosztov
Pozíció a Jaroszlavli terület térképén
Rosztov weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rosztov témájú médiaállományokat.

Rosztov (oroszul Росто́в) város Oroszország Jaroszlavli területén, a Nyero-tó partján; a Rosztovi járás központja. Oroszország egyik legrégebbi városa, nagyszámú építészeti műemlékkel rendelkezik. Része az Oroszországi Arany Gyűrűnek, az ősi városokat összefogó turisztikai körútnak. Lakossága 2013-ban 31 047 fő volt. Időnként Nagy Rosztovként (Rosztov Velikij) is említik, megkülönböztetendő Rosztov-na-Donutól.

Története[szerkesztés]

A Kijevi Rusz idején[szerkesztés]

Az Uszpenszkij-székesegyház Rosztovban

A várost először az orosz őskrónika említi a 862-es évről szólva, de ekkor már fontos település volt, melyet elsősorban finnugor merják laktak. A régészeti ásatások szerint a 7. században keletkezett és a merják politikai központja volt. A 9. században a novgorodi Rurik hódította meg a várost. A későbbiekben Rosztov a Kijevi Rusz északkeleti részének fontos városa és egyik részfejedelemségének központja volt. A 11. század végétől egészen 1788-ig püspökségi (eparchia) központ. 1207-től kezdve külön részfejedelemség volt a Vlagyimiri nagyfejedelemségen belül. Rosztov ekkor élte egyik fénykorát, fejedelmi és püspöki udvara volt, 15 temploma és több kolostora, valamint jelentős piaca.

A mongol hódítás után[szerkesztés]

A mongol hódítás idején csapatokat küldtek a nagyfejedelem segítségére, de ezután a ellenállás nélkül megadták magukat. A korábbi fejedelmet kivégezték, kiskorú fia pedig a kán vazallusa lett. 1262-ben a város lakossága fellázadt a tatár adószedők ellen. 1297-ben Jurij moszkvai fejedelem rosztovi hercegnőt vett feleségül, de ez nem gátolta meg abban, hogy 1317-ben felgyújtsa a várost és elkergesse fejedelmét, mert az ellenfelét, a tveri Mihailt támogatta. 1328-tól kezdve Rosztov a Moszkvai fejedelemség befolyása alá kerül és az 1430-as évektől teljesen elveszti önállóságát: fejedelem helyett moszkvai kormányzó irányítja.

A cári Oroszországban[szerkesztés]

Rosztovi tél (K. Juon képe, 1906)

Rosztov az egységes orosz államban is megőrizte jelentőségét, fontos egyházi központ volt. Püspöke előbb archepiszkopkoszi, majd 1589-től metropolitai rangot kapott. A rosztovi metropolita a leggazdagabb egyházi személyek közé tartozott Oroszországban. A zavaros idők során 1608-ban a lengyelek Rosztovot felgyújtották és kirabolták, valamint a metropolitát is elhurcolták. A 17. század második felében Iona Szoszijevics metropolita kezdeményezésére jelentős építkezések kezdődtek a város központjában, ekkor alakult ki a kreml a mai formájában.

Az újkorban[szerkesztés]

Az 1778-as kormányzósági reform során a rosztovi eparchia átkerült Jaroszlavlba. A 18. század közepétől kezdve rendezték meg a rosztovi vásárt, amelynek köszönhetően a város kereskedelmi és ipari jelentősége fokozatosan nőtt. Ebben az időszakban híresek voltak a zománcozott rosztovi dísztárgyak. 1883-ban megnyílt az Egyházi Régiségek Múzeuma. Az első vízvezetéket 1885-ben építtette a helyi lenvászongyár tulajdonosa. 1900-ban Rosztov virágzó vidéki orosz kisváros volt, 14 500 lakosát 4 iskola, papnevelde, lánygimnázium, művészeti iskola, 22 templom, 5 kolostor valamint 21 gyár szolgálta.

Az 1970-es években Rosztovot bevonták az Aranygyűrű turisztikai útvonalba, és ehhez kapcsolódóan szállodát építettek a városban. Ipari potenciálját elsősorban katonai irányultságú finommechanikai és híradástechnikai üzemek alkották. Ebben az időszakban jelentős infrastrukturális beruházások történtek, bővítették a csatornázást, a vízvezetéket és a gázellátást is.

Turisztikai látványosságok[szerkesztés]

Rosztov belvárosa a hagyományos, 17-19. századi orosz építészet egyik gyöngyszeme. Az alább felsoroltakon kívül említésre méltó a nevezetes rosztovi harangjáték a maga 13 különböző hangú harangjával, melyek közül a legnagyobb eléri a 32 tonnát.

Szpaszo-Jakovlevszkij kolostor
  • Avramijev Bogojavlenszkij kolostor, Rosztov legrégebbi, a 11. században alapított kolostora
  • A rosztovi kreml, a régi metropolitai székhely. Miután a metropolita elköltözött, I. Sándor cár elrendelte a lebontását, de ezt csak a legmagasabb óratorony esetében hajtották végre. Fokozatosan pusztult, míg a 19. század végén a helyi kereskedők kezdeményezésére restaurálták. A tornyokkal és fallal megerősített kremlben számos templom (közülük a legjelentősebb, az 1508-ban alapított Uszpenszkij-székesegyház), palota és a harangjáték található.
  • Szpaszo-Jakovlevszkij kolostor. A város nyugati felén, a Nyero-tó partján terül el, forrását a pravoszláv zarándokok gyógyhatásúnak tartják.
  • Trojce-Varnyickij kolostor. 1427-ben épült Radonyezsi Szent Szergij születésének helyszínén. 1609-ben a lengyelek kifosztották és felgyújtották, 1919-ben a szovjethatalom záratta be. 1995-ben kapta vissza az ortodox egyház.
  • Rozsgyesztvenszkij kolostor. Az apácakolostort 1390-ben alapította Ioann archiepiszkoposz, Radonyezsi Szergij unokaöccse és kedvenc tanítványa.
  • Rosztovi gimnázium. A gimnázium 1910-ben épült, csillagászati obszervatórium, színházterem, 300 fős előadóterem és jelentős könyvtár tartozik hozzá.

Gazdasága[szerkesztés]

A városban 1975 óta műszergyártó finommechanikai üzem működik, amelyhez 1990-ben csatolták a korábban külön üzemelő, ipari gyémántot feldolgozó gyárat. A gyár katonai célra gyárt műszereket, főleg éjjellátó készülékeket.

2009-ben Rosztovban két nagyobb (elsősorban javítással foglalkozó) járműüzem működött, ám ekkor az egyik bezárta a helyi telephelyét és átköltözött Jaroszlavlba. Ugyanebben az évben viszont megnyílt egy tetőablakokat gyártó üzem.

Az élelmiszeriparnak nagy hagyománya van a városban, már a 19 században is foglalkoztak kávépótló- és kvaszgyártással. Ma Rosztovban hústermékeket, pékárukat, kvaszt, száraztésztát állítanak elő.

Nagy népszerűségnek örvendenek a hagyományos rosztovi zománcozott kerámiák és egyéb emléktárgyak, amelyeket mind a helyi üzemben, mind manufakturális körülmények között, kézileg is állítanak elő.

Testvérvárosai[szerkesztés]

A Nyero-tó

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Безсонов С. В. Ростов Великий. — М., Изд-во Академии Архитектуры СССР, 1945. (Серия «Сокровища русского зодчества»).
  • Баниге В. С., Брюсова В. Г., Гнедовский Б. В., Щапов Н. Б. Ростов Ярославский. Путеводитель по архитектурным памятникам. / Под ред. архитектора, кандидата искусствоведения В. В. Косточкина. — Ярославль, Книжное изд-во, 1957. 192 с., план.
  • Иванов В. Н. Ростов Великий. Углич. — М., Искусство, 1964. (Серия «Архитектурно-художественные памятники городов СССР»).
  • Ильин М. А. Путь на Ростов Великий. (От Александрова до Ростова Ярославского). — М., Искусство, 1975. (Серия «Дороги к прекрасному»).
  • Посетите Ростов Великий. — Ярославль, ЦРИБ Турист, 1978.
  • Егорова М. В. Золотое кольцо. Памятники древнерусского зодчества. — М., Советская Россия, 1979.
  • Тюнина М. Н. Ростов Ярославский. (Путеводитель по городу и окрестностям). — Ярославль, Верхне-Волжское книжное изд-во, 1979. 240 с.
  • Федотова Т. П. Вокруг Ростова Великого. — М., Искусство, 1987. (Серия «Дороги к прекрасному»).
  • Мельник А. Г. Исследования памятников архитектуры Ростова Великого. — Ростов, 1992. — 135 с.
  • Никитина Т. Л. Церковь Воскресения в Ростове Великом. — М., Северный паломник, 2002.
  • Крестьянинова Е. И., Никитина Г. А. Ростов Великий. Путеводитель. — М., 2008.
  • Мельник А. Г. Ростовский кремль. — М.: Северный паломник, 2011. — 120 с. — ISBN 978-5-94431-251-8

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Ростов című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rosztov témájú médiaállományokat.
  • Hivatalos honlap (oroszul)