Harangjáték

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Harangjáték
Glockenspiel.jpg
A Wikimédia Commons tartalmaz Harangjáték témájú médiaállományokat.

A harangjáték különböző magasságokra hangolt kis harangokból álló ütőhangszer. Napjainkban többnyire billentyűs változattal készül, a harangokat kis acéllemezek helyettesítik,[1] amelyek egy zongora billentyűzetéhez hasonlóan vannak elrendezve. Régebben kisebb-nagyobb hangolt harangocskák összetételéből állt.[2]

Jellegzetes csilingelő hangjai a leírtnál két oktávval magasabban szólalnak meg.

Kelet-Ázsiában már az ókorban ismerték.[3] Európába feltehetőleg a hollandokkal került be. Virágzása a barokk korra esik.[4] Hollandia és Belgium templomainak tornyaiban nagyszabású harangjátékok működtek. Nagy részüket óraszerkezettel hajtott henger szólaltatta meg.[5] Németalföldről terjedtek el Angliába, Németországba is.[6]

A 19. század óta gyakran használták a szimfonikus zenekarokban. Itt az előírt harangjátékokat régen kalapáccsal ütött kis acélrudak helyettesítették.[7]

Alkalmazása híres művekben[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Balázs István: Zenei lexikon
  2. A Pallas nagy lexikona. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2020)
  3. Új Magyar Lexikon: Harangjáték (1962)
  4. Új Magyar Lexikon: Harangjáték (1962)
  5. Révai Nagy Lexikona, 9. kötet: Gréc-Herold (1913) |. (Hozzáférés: 2020)
  6. Szabolcsi-Tóth: Zenei lexikon: harangjáték (1965)
  7. Révai Nagy Lexikona, 9. kötet: Harangjáték (1913)