A diótörő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A diótörő Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettje és egyben utolsó színpadi műve. A történet alapját E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje képezi. A mű első koreográfiáját Marius Petipa tervezte. Ősbemutatójára 1892. december 18-án került sor a szentpétervári Mariinszkij színházban. A Magyar Királyi Operaházban először 1927. december 21-én mutatták be Brada Ede koreográfiájával.

A mű keletkezésének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diótörő ötlete Ivan Vszevolozsszkijtól, a Cári Színházak egykori főigazgatójától származott. E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséjéből Petipával olyan mesebalettet akart rendeztetni, amely minden addigit felülmúl és szebbnél szebb jelmezeket kívánt felsorakoztatni, hiszen kitűnően értett a jelmeztervezéshez. A Hoffmann-mesének a népszerű francia írótól, id. Alexandre Dumas-tól származó változatát nyújtotta át Petipának. Már Dumas is, de még inkább Petipa, egészen megváltoztatta az eredeti mesét. Két képre osztotta a balettet. Az első képben megtartotta a karácsonyesti jelenetet, de a másodikban eltűnt a mese fonala, helyét az önmaga alkotta pazar látványosság - Cukorország - foglalta el. Csajkovszkij kevés lelkesedéssel állt neki a mű megzenésítéséhez, ugyanis úgy érezte, a pazar díszletek és jelmezek, amiket a főigazgató elképzelt, veszélyeztetik a zene érzelmi tartalmának átélését. A mesetéma érdekessége volt az, ami miatt mégis elfogadta a felkérést. Csajkovszkij rövid idő alatt, 1892 elejére elkészült a zenével. A hangszerelés érdekessége, hogy cselesztát is alkalmazott. A balettből egy kivonatot, az ún. Diótörő szvitet már március 7-én bemutatták egy szentpétervári koncerten. A teljes mű nagy sikerű bemutatójára 1892. december 18-án került sor a Marinszkij Színházban.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Diótörő szereplői 1992-es orosz bélyegeken, amiket a mű bemutatójának 100 éves évfordulójára adtak ki
  • Stahlbaum tanácsos
  • Feri
  • Stahlbaumné
  • Nagyapa
  • Marika
  • Nagyanya
  • Lujzi
  • Mária hercegnő
  • Misi
  • Diótörő herceg
  • Drosselmeyer
  • Egérkirály
  • Dada
  • Diótörő
  • Vendégek, gyermekek, bábjátékosok, babák, hópelyhek, egerek, játékkatonák.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősbemutató díszlete
Az ősbemutató díszlete

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Stahlbaum tanácsos udvara és háza.

A sűrű pelyhekben hulló hó beborítja a város utcáit. Karácsony estéje van. Stahlbaum házába sorra érkeznek a vendégek a karácsony megünneplésére. Az inas udvariasan betessékeli a szülőket, akik gyermekeiket vezetik. Utoljára érkezik Drosselmeyer, az ezermester tréfacsináló, a család öreg barátja: alig látszik ki a sok csomag közül.

Második kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Stahlbaum tanácsos házának előszobája.

A gyerekek izgatottan kukucskálnak a szalon ajtójának kulcslyukán és türelmetlenül várják az ajándékozást. Köztük van Misi, a házigazda legkisebb fia. Igazi rosszcsont és az összes gyermek közül a legkíváncsibb. Megérkezik Drosselmeyer és mosolyogva kitárja az ajtót. A gyerekek a szalonba rohannak, amelynek közepén egy hatalmas karácsonyfa áll, alatta rengeteg ajándékkal.

Harmadik kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Stahlbaum tanácsos házának szalonja.

A gyerekek elözönlik a szalont, s örömükben körültáncolják a karácsonyfát. A szülők megilletődötten figyelik őket. Minden gyereknek jut ajándék: a kislányoknak baba, a fiúknak csákó, kard és fapuska. Mindjárt ki is próbálják az új játékokat. A kisfiúk katonás rendben masíroznak, a lánykák pedig körtáncot járnak, karjukban babával. Ezután szembekötősdi következik. Drosselmeyer bácsi Marikát, Stahlbaumék kislányát fogja meg, akinek büntetésből egy kis táncot kell eljárnia, bájos galoppzenére. A felnőttek koccintanak az ünnep tiszteletére, aztán ők is táncra perdülnek. A táncnak Drosselmeyer vet véget, aki varázslónak öltözve bábszínházat szervez a gyermekeknek: a herceg és a gonosz Egérkirály küzdelmét a hercegkisasszonyért. A bábjáték után Drosselmeyer egy kis diótörő-bábut csempész a játékvár alá, meglepetésül. De egyetlen gyermeknek sem kell a nagy szájú, csúf figura. Csak Marika nyúl utána. Drosselmeyer tehát neki ajándékozza. A vendégek elvonulnak, így Drosselmeyer és Marika egyedül marad, majd egy közös tánc után az öreg is távozik. Marika boldogan, gyengéden babusgatja a diótörőbábut. Boldogságát csakhamar Misi zavarja meg, akinek örökösen csínyeken jár az esze: erőszakkal elveszi tőle a játékszert. A dada adja neki vissza. A pityergő Marika újra földerül, karjába veszi a diótörő-bábut, s örömében táncra perdül vele. Misi azonban nem nyugszik, újabb csínyt eszel ki: az egérkirály-bábuval ijeszt rá a kislányra és megint elkaparintja előle a játékot. Most egy másik kisfiú, Feri siet Marika segítségére. De a nagy huzavonában letörik a bábu feje. A visszatérő Drosselmeyer megfeddi a rosszcsont Misit, s visszailleszti a diótörő-bábu fejét. A vendégek visszatérnek és folytatódik az ünnepség, de nem sokáig. Hamarosan mindenki búcsút vesz a házigazdáktól és elvonul, többek között Drosselmeyer is.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Marika szobája.

A dada Marika ágyát veti. A kislány, lefekvés előtt, még egyszer magához szorítja a diótörő-bábut, majd gyöngéden lefekteti egy karosszékbe. Lefekszik és elbúcsúzik a dadától és hamarosan elalszik. Álmában megelevenednek a nemrég átélt izgalmak, különössé és naggyá nőnek a látottak: egerek népesítik be a szobát, megragadják a diótörőt, majd a szoba közepén felejtik. Éjfélt üt az óra. Marika leszáll az ágyáról, hogy magához vegye kedves játékát. De megint megjelennek a csúf egerek, s a kislány ijedten elbújik.

Második kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Hatalmas karácsonyfa alatt.

Az egerek fosztogatni kezdik a karácsonyfa mézeskalács-kincseit. De nem sokáig garázdálkodhatnak, mert érkezik a megelevenedett diótörő és megvédi a karácsonyfát. Bevonul a játékvárba. Marika utánamenne, de ekkor megint csodálatos dolog történik: nőni kezd a karácsonyfa. Az egerek is visszatérnek és ismét dézsmálni kezdik a fán csüngő édességeket. Megjelenik a hatalmas Egérkirály is. Marika egy karosszékbe húzódik és onnan figyeli az eseményeket. A várból ágyú dörren, kivonul csapatával a diótörő. Gyalogosok, majd huszárok rohamozzák az egereket. A csata sorsát a két vezér párviadala dönti el: a diótörő legyőzi az Egérkirályt. Ismét különös dolog történik: Drosselmeyer bácsi integet a karácsonyfa ágai közül, majd egyszerre előpattan a daliás ifjúvá - herceggé - változott diótörő. Drosselmeyer neki ajándékozza varázspálcáját.

Harmadik kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Behavazott erdő.

Diótörő herceg boldogan köszönti a szépséges leányzóvá serdült Marikát, azaz Mária hercegnőt. Mária kislányos szemérmességgel fogadja daliás hódolóját, ám az ő szívét is átjárja az igaz szerelem. A szerelmesek táncát a hópelyhek teszik varázslatossá. A közös tánc után a hópelyhek lassan tovaszállnak, s Mária és Diótörő herceg egymást átölelve, lassú léptekkel indul utánuk.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Mesebeli, hullámzó tenger.

Diótörő herceg aranyozott dióhéjból készült csajkán birodalmába viszi szépséges menyasszonyát. Mária gyermeki örömmel figyeli a kék hullámok közt megcsillanó halakat, a gyors röptű madarakat, a korallszigetet, amely mellett hajójuk elhalad.

Második kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Tengerparti barlang.

A hajó utasai a tengerparton megpihennek. A herceg a birodalmához vezető utat keresi a barlang sötét cseppkőoszlopai között. Váratlanul akadály zárja el útjukat. Denevérek, a megölt Egérkirály alattvalói sorakoznak föl, hogy elijesszék az ifjú párt. Mária megijed. A herceg előveszi a Drosselmeyertől kapott varázspálcát: ez nyomban elparancsolja az alkalmatlankodó denevéreket és így szabaddá válik az út a herceg birodalmába.

Harmadik kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Diótörő herceg csipkéből szőtt palotája.

A babák birodalmának lakói mély hódolattal fogadják uralkodójukat és Mária hercegnőt. Örömükben táncos ünnepséggel kedveskednek nekik. A sort a Spanyol tánc nyitja meg, ezt követi a Keleti tánc, a Kínai tánc, a Trepak, egy rokokó pásztor és kislány tánca, a majd a Virágkeringő. Mária hercegnő és Diótörő herceg is részt vesz az ünnepségen. A palota hátterében felragyog az óriási karácsonyfa - nem is karácsonyfa ez, hanem tündöklő fényszökőkút. Mária és Diótörő herceg megindul a fényesség felé - aztán vége szakad Marika csodálatos álmának.

Negyedik kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Marika szobája.

Reggel van már. A dada óvatosan benyit a szobába és megnézi az alvó kislányt. Félrehúzza a függönyt. A betóduló napfényre Marika felébred. Az álom bűvöletében levő kislány odaszalad a karosszékben pihenő diótörő-bábuhoz és boldogan szorítja magához.

Hangszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmváltozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Animációs változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fantasia, Disney Studio (1940)
  • Történetek gyerekkoromból, PBS television (1973)
  • A diótörő, Gondos bocsok (Care Bears), Disney Channel (1988)
  • Barbie a Diótörőben, Peter Martins Production (2001)

Szatirikus változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Íme a Diótörő, Bravo channel (2003)
  • Slutcracker, Somerville Theatre (2008)

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A diótörő témájú médiaállományokat.
  • F. Molnár Márta, Vályi Rózsi: Balettek könyve, Saxum Kiadó, Budapest, ISBN 963-7168-05-2
  • Koegler, Horst: Balettlexikon. Zeneműkiadó, Budapest, 1977, ISBN 963-330-203-X
  • Brown, David: Tchaikovsky. W. W. Norton & Company, 1992.
  • Poznansky, Alexander: Tchaikovsky. The Quest, 1993.