Rab (sziget)
| Rab (Otok Rab) | |
 | |
| A Rab-sziget a Velebiti-csatorna felől | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Rab, Lopar |
| Székhely | Rab |
| Legnagyobb település | Banjol |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 9480 fő (2001. jan 1.)[1] +/- |
| Banjol népessége | 1971 fő (2001. jan 1.)[2] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Kvarner-öböl, Adriai-tenger |
| Terület | 93,6 km² |
| Tengerszint feletti magasság | 408 m |
| Legmagasabb pont | Kamenjak (408 m) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Rab
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 44° 45′ 22″, k. h. 14° 45′ 40″Koordináták: é. sz. 44° 45′ 22″, k. h. 14° 45′ 40″ | |
| Rab weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rab témájú médiaállományokat. | |
A Rab-sziget vagy egyszerűen csak Rab (horvátul Otok Rab vagy Rab, olaszul Isola Arbe vagy Arbe) sziget Horvátország tengerpartjának északi részén, a Kvarner-öböl déli részén, Tengermellék-Hegyvidék megyéhez tartozik.
Földrajz[szerkesztés]
A sziget 22 km hosszú, legnagyobb szélessége 11 km, területe 93,6 km², lakosainak száma 9480 fő (2001). A szárazföldtől a Velebit-csatorna választja el. Legmagasabb pontja a Kamenjak (408 m). A sziget alapjában véve karszthegység, egyik részét mediterrán fenyőerdők takarják, másik része kopár kőrengeteg. A délnyugati Kalifront-félsziget majdnem teljes területe fenyvesekkel borított, ez a sziget legérintetlenebb területe. A mezőgazdaság a kisebb-nagyobb völgyekre (Lopari-síkság, Kampori-síkság, Supetari-völgy) összpontosul. Itt a gazdaságokban szőlőt, olajbogyót, zöldségeket és gyümölcsöket termelnek.
Rab klímája mediterrán, ezért a nyarak nagyon melegek (a napsütéses órák száma 2500 óra/év), a telek viszont enyhék. A szigeten végighúzódó Kamenjak vonulata megvédi a délnyugati területeket a szárazföld felől érkező bórától.
Települések[szerkesztés]
A sziget két járásra (općina) van osztva, az egyik Rab (Grad Rab), a másik Lopar. Rabhoz tartozik az összes település Lopar kivételével, amely önálló.
A települések népességük sorrendjében:
| Ssz. | Név | Népesség (fő, 2001) |
|---|---|---|
| 1. | Banjol | 1971 |
| 2. | Palit | 1593 |
| 3. | Kampor | 1293 |
| 4. | Barbat na Rabu | 1205 |
| 5. | Lopar | 1191 |
| 6. | Supetarska Draga | 1164 |
| 7. | Rab, a sziget fővárosa | 554 |
| 8. | Mundanije | 509 |
Történelem[szerkesztés]
A sziget története i. e. 360-ra nyúlik vissza, amikor illírek éltek a területen. Ez után i. sz. VI. századig a Római Birodalom része volt, Augustus szerezte meg i. e. 10-ben. Ez volt az első római város Dalmáciában, amely megkapta a felix (boldog) előnevet. San Marino megalapítója, Marinus Rabon született.
A középkorban Rab a Bizánci Birodalom része volt, azután rövid ideig a Horvát Királysághoz tartozott, majd 1358-ban az Anjou Nagy Lajos uralma alá került. A reneszánsz idején a Velencei Köztársasághoz tartozott, később a Habsburg Birodalomhoz csatolták. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után az Olasz Királysághoz került, végül Jugoszlávia része lett.
A második világháború alatt a fasiszta Olaszország koncentrációs tábort alapított a szigeten, ahol több mint ezer embert öltek meg 1942–43-ban. A tábor helyén 1953-ban emelt emlékhely Kampor faluban található.
Nevének eredete[szerkesztés]
A sziget eredeti neve Arba volt (jelentése „sötét, erdővel borított”), melyet az itt élő liburniai törzsek adták a szigetnek. Ezt vették át később a görögök és a rómaiak is, térképeiken is ezt használták. Később, a középkorig készült latin nyelvű dalmát szövegekben a következő alakok fordultak elő: Arbe, Arbia, Arbiana, Arbitana vagy leggyakrabban Arbum.
A XV. században a velenceiek az Arbe alakot használták, amely ma is a sziget olasz neve.
A ma használatos Rab nevet a szigeten először a VII. században letelepült szlávok használták, de első hivatalos említése ebben a formában csak a XV. században került papírra, a ferences Sv. Eufemija-kolostor alapításakor.
Közlekedés[szerkesztés]
A sziget csak hajóval és komppal közelíthető meg. Rendszeres kompjárat közlekedik Stinica és a sziget déli csücske között (Mišnjak), valamint az északi Lopar és a Krk-szigeti Baška között.
Látnivalók[szerkesztés]
A sziget napjainkban a turizmusból él, mivel számos gyönyörű, majdnem érintetlen tengerparti stranddal rendelkezik, de itt, Lopar településen található az ország legnagyobb homokos strandja is (Rajska Plaža – „Paradicsom-part”). Ezen kívül Európa-szerte ismert a középkori fesztiváljáról (Rapska fjera), ahol a helyi íjászok mérik össze tudásukat (az itt használt speciális, helyi számszeríjakat arbalestnek hívják).
A sziget fővárosát szintén Rabnak hívják. 554 állandó lakosa van (2001) és egy kis félszigeten található a sziget délnyugati oldalán.
Mind a város, mind a sziget jelképe a négy harangtorony, amelyek közül a legidősebb a 11. században épült.
Számos templom található a városban, a legnagyobb közülük a Szűz Mária, mely a 13. századra datálható. A Szent Jusztina-templom ma vallási művészeti múzeum, a Szent Kristóf (a város védőszentjének szentelve) pedig lapidárium.
A legnagyobb katasztrófa, amely a szigetet érte az 1456-os pestisjárvány volt, mely megtizedelte a lakosságot.
A Rab főszigetéhez közigazgatásilag tartozó kisebb nagyobb szigetek mind lakatlanok, de turisztikai célból látogathatóak. Ezek közül a legismertebb a Goli otok és a Sveti Grgur.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ STANOVNIŠTVO PREMA SPOLU I STAROSTI, PO NASELJIMA, POPIS 2001. (horvát nyelven) (HTML). Državni zavod za statistiku, 2001. január 1. (Hozzáférés: 2011. november 22.)
- ↑ STANOVNIŠTVO PREMA SPOLU I STAROSTI, PO NASELJIMA, POPIS 2001. (horvát nyelven) (HTML). Državni zavod za statistiku, 2001. január 1. (Hozzáférés: 2011. november 22.)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Rab hivatalos oldala
- Rab sziget.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Rab-Croatia.com
- Kristofor utazási ügynökség
- EHOtourism
- Rab sziget Archiválva 2021. február 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- További információ, fotó, térkép, tipp a Rab szigetről
- The Association of the Crossbowmen
- rab360 virtual tours
