Hvar (sziget)
|
A településen világörökségi helyszín található |
| Hvar | |
 | |
| A sziget legnagyobb városa, Hvar | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Székhely | Hvar |
| Legnagyobb település | Hvar (település) |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Népsűrűség | 38,5 fő/km² |
| Hvar (település) népessége | 3979 fő (2021. aug. 31.)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Adriai-tenger |
| Szigetcsoport | Középdalmát-szigetek |
| Terület | 297,37 km² |
| Hosszúság | 67,5 km |
| Szélesség | 10,6 km |
| Legmagasabb pont | Sveti Nikola (628 m) |
| Időzóna | CET (UTC+1) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Hvar
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 43° 09′, k. h. 16° 45′43.150000°N 16.750000°EKoordináták: é. sz. 43° 09′, k. h. 16° 45′43.150000°N 16.750000°E | |
| Hvar weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hvar témájú médiaállományokat. | |
A Horvátországhoz tartozó Hvar (ča horvátul Hvor vagy For, olaszul Lesina, ógörögül Φάρος [Fárosz], latinul Pharia) szigete az Adriai-tengeren, Dalmácia tengerpartján helyezkedik el.
Fekvése
[szerkesztés]Északi szomszédja Brač, vele párhuzamosan terül el kelet–nyugati irányban, és a Hvari-csatorna választja el tőle. Déli szomszédja, Šćedro, amelytől Šćedro-csatorna választja el. Még délebbre a Korčulai-csatorna található. Hvar városától délnyugatra a Pakleni-szigetek vannak.
Földrajza
[szerkesztés]300 km²-es területével a negyedik legnagyobb, 80 kilométerével pedig a Cres sziget után a második leghosszabb sziget az Adrián. Legnyugatibb pontja a Pelegrin-fok, mely a Spliti-kapuval van egy vonalban. Legkeletibb részét, a Sućuraj-fokot egy alig 4–5 km-es csatorna választja el a szárazföldtől. Legmagasabb csúcsa a Sveti Nikola (Szent Miklós) 628 méterrel. Átlagos napsütéses óráinak száma 2700, átlaghőmérséklete pedig 16,2 °C.
Története
[szerkesztés]Hvar szigete már a csiszolt kőkorszak óta lakott hely. Az ebből a korból származó leletek a Jelsa közelében levő Grapce-barlangból kerültek elő, ahol e korból származó eszközöket, kerámiákat találtak.
Az illírek által is lakott szigeten Stari Grad helyén i. e. 385-ben a Pharosz-szigeti görögök alapították meg Pharosz nevű kolóniájukat, amely az Adria-parti görög települések őse. A középkor elején letelepedett szláv néptörzsek nyelvjárása hatására változott a helynév a ma is használatos Hvarra.
A görög kolónia több évszázadig virágzott itt, melynek a rómaiak támadása vetett véget, akik i. e. 219-ben, a második római–illír háborúban legyőzték Pharoszi Démétrioszt és elpusztították a várost.
A sziget második virágkora a 15–16. századra, az adriai hajózás nagy időszakára esett, mikor Hvar a Raguzai Köztársaság rövid uralma után elismerte Velence fennhatóságát. Ekkor itt Hvar szélvédett kikötőjében telelt a velencei flotta is.
A velencei uralmat rövid francia megszállás követte. Ennek emléke a Fort Napoleon.
1813-tól Osztrák Császársághoz, 1867-től pedig az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott 1918-ig.
1919 novemberében az olaszok elfoglalták a szigetet.
Az 1920-as rapallói egyezmény aláírásával a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részévé vált, majd a második világháború után Jugoszláviához tartozott.
1992-től Horvátországhoz tartozik a sziget.
Közigazgatás, települések
[szerkesztés]A szigeten két város és 26 falu található. Ezek közigazgatásilag 4 községbe (járásba) vannak beosztva. Főbb települések Hvar, Jelsa és Stari Grad.
Képek
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
Források
[szerkesztés]- Bács Gyula: A jugoszláv tengerpart (Panoráma útikönyvek, 1981) ISBN 963-243-220-7
- Horvátországinfó.hu
- Hvar-sziget
