Majláth Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Majláth Béla
Született1831. június 18.
Andrásfalva
Elhunyt1900. március 23. (68 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaPongrácz Anna (1839–1914)
Foglalkozásatörténész, régész, bibliográfus, könyvtáros
Az Országos Széchényi Könyvtár őre (igazgatója)
Hivatali idő
1879 1893
ElődFraknói Vilmos
UtódSzinnyei József
A Wikimédia Commons tartalmaz Majláth Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Székhelyi Majláth Béla (Andrásfalva, 1831. június 18.Budapest, 1900. március 23.) történész, régész, bibliográfus, Liptó vármegye alispánja, az Országos Széchényi Könyvtár őre (igazgatója), a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az 1848-as szabadságharc honvéd hadnagya.[1]

Életútja[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

A székhelyi Majláth család köznemesi ágának a sarja. Édesapja székhelyi Majláth Sándor, birtokos, édesanyja szentmiklósi és óvári Pongrácz Friderika (18101890) volt.[2] Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte a minoritáknál.

Temesváron jogot hallgatott, amikor kitört a forradalom. Családjával Pestre menekült, majd a 113. honvédzászlóalj önkéntese lett. Tizenhét csatát harcolt végig, 1849 júniusában hadnaggyá léptették elő. Szeptember elején letartóztatták. Temesvári börtönéből november végén megszökött; 1850 folyamán Hont, Nógrád, Heves és Pest vármegyében bujkált. 1851–1852-ben nagyapja andrásfalvai házában tartózkodott.

1853-tól mérnöki tudományokat hallgatott Pesten, de tanulmányait nagyapja halála miatt nem fejezte be. 1861-ig Andrásfalván gazdálkodott, verseket írt, és megtanult franciául, németül, angolul, olaszul és a hazai szláv nyelveken.

Feleségül vette az édesanyja családjából való szentmiklósi és óvári Pongrácz Annát (18391914).[3]

Közéleti pályafutása[szerkesztés]

1860-ban Liptó vármegye másodfőjegyzője lett. Társalgási, honvéd- és gazdasági egyleteket alapított. 1861-ben letette hivatalát, és 1867-ig ismét gazdálkodással foglalkozott. Ekkor megyei főjegyzővé, 1875-ben alispánná választották. Miután 1877-ben megbuktatták, két évre visszavonult. 1879 és 1893 között az Országos Széchényi Könyvtár őreként tevékenykedett.

1880 májusában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. A Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Földrajzi Társaság, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság és az Országos Régészeti és Embertani Társulat, valamint a bécsi és a német embertani társulat választmányi tagja volt. 1874 és 1881 között a Magyarországi Kárpát-egyesület választmányi tagja, 1877-től 1880-ig alelnöke, 1877-től liptószentmiklósi képviselője volt. Téry Ödön társaként részt vett az egyesület budapesti osztályának 1880-as létrehozásában.

1893-ban nyugalomba vonult.

Munkássága[szerkesztés]

A Magyar Könyvszemlében jelentek meg bibliográfiai dolgozatai, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtáráról készített éves jelentései, valamint a Szabó Károly-féle Régi magyar könyvtárhoz tartozó könyvészeti kiegészítései. Kiadta Széchenyi István leveleit és a szőnyi béke okmánytárát. Önálló monográfiát szentelt egyik őse, Majláth István erdélyi vajda működésének.

Turisztikai tárgyú és Liptó vármegyét ismertető írásai a Magyarországi Kárpát-egyesület évkönyveiben láttak napvilágot.

Emlékezete[szerkesztés]

A Poprádi-tó mellett két menedékház viseli nevét.

Főbb művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]