Majláth Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Majláth Béla
Majláth Béla.jpg
Született 1831. június 18.
Andrásfalva
Elhunyt 1900. március 23. (68 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa szentmiklósi és óvári Pongrácz Anna (1839-1914)
Foglalkozása történész, régész, bibliográfus, könyvtáros
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Majláth Béla témájú médiaállományokat.

Székhelyi Majláth Béla (Andrásfalva, 1831. június 18.Budapest, 1900. március 23.) történész, régész, bibliográfus, Liptó vármegye alispánja, az Országos Széchényi Könyvtár őre, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az 1848-as szabadságharc honvéd hadnagya.[1]

Életútja[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

A székhelyi Majláth család köznemesi ágának a sarja. Édesapja székhelyi Majláth Sándor, birtokos, édesanyja szentmiklósi és óvári Pongrácz Friderika (18101890) volt.[2] Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte a minoritáknál.

Temesváron jogot hallgatott, amikor kitört a forradalom. Családjával Pestre menekült, majd a 113. honvédzászlóalj önkéntese lett. Tizenhét csatát harcolt végig, 1849 júniusában hadnaggyá léptették elő. Szeptember elején letartóztatták. Temesvári börtönéből november végén megszökött; 1850 folyamán Hont, Nógrád, Heves és Pest vármegyében bujkált. 1851–1852-ben nagyapja andrásfalvai házában tartózkodott.

1853-tól mérnöki tudományokat hallgatott Pesten, de tanulmányait nagyapja halála miatt nem fejezte be. 1861-ig Andrásfalván gazdálkodott, verseket írt, és megtanult franciául, németül, angolul, olaszul és a hazai szláv nyelveken.

Feleségül vette ugyanabból az édesanyja családjából való szentmiklósi és óvári Pongrácz Annát (18391914).[3]

Közéleti pályafutása[szerkesztés]

1860-ban Liptó vármegye másodfőjegyzője lett. Társalgási, honvéd- és gazdasági egyleteket alapított. 1861-ben letette hivatalát, és 1867-ig ismét gazdálkodással foglalkozott. Ekkor megyei főjegyzővé, 1875-ben alispánná választották. Miután 1877-ben megbuktatták, két évre visszavonult. 1879 és 1893 között az Országos Széchényi Könyvtár őreként tevékenykedett.

1880 májusában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. A Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Földrajzi Társaság, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság és az Országos Régészeti és Embertani Társulat, valamint a bécsi és a német embertani társulat választmányi tagja volt. 1874 és 1881 között a Magyarországi Kárpát-egyesület választmányi tagja, 1877-től 1880-ig alelnöke, 1877-től liptószentmiklósi képviselője volt. Téry Ödön társaként részt vett az egyesület budapesti osztályának 1880-as létrehozásában.

1893-ban nyugalomba vonult.

Munkássága[szerkesztés]

A Magyar Könyvszemlében jelentek meg bibliográfiai dolgozatai, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtáráról készített éves jelentései, valamint a Szabó Károly-féle Régi magyar könyvtárhoz tartozó könyvészeti kiegészítései. Kiadta Széchenyi István leveleit és a szőnyi béke okmánytárát. Önálló monográfiát szentelt egyik őse, Majláth István erdélyi vajda működésének.

Turisztikai tárgyú és Liptó vármegyét ismertető írásai a Magyarországi Kárpát-egyesület évkönyveiben láttak napvilágot.

Emlékezete[szerkesztés]

A Poprádi-tó mellett két menedékház viseli nevét.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Liptó megye közigazgatási szervezete (Pest, 1870)
  • Liptó megye népszámlálási eredményei (Pest, 1871)
  • Liptó megye szervezete és területi felosztása 1872. évben (Pest, 1872)
  • Tanulmányok az ember eredetének történelméből (Budapest, 1873)
  • Liptó megye földtani térképe (Budapest, 1873)
  • Egyiptomi cultusmaradványok a hazai leletek között (Budapest, 1875)
  • Liptó megye őstermelése, adó, ipar és kereskedelmi viszonyai (Budapest, 1877)
  • Adatok a helynevek történetéhez (Budapest, 1882)
  • Forgách Ádám és Bathory Sófia ékszereinek történetéből (Budapest, 1882)
  • A hajdúk kibékítési kísérlete Inanchon 1607-ben (Budapest, 1882)
  • A felső vármegyék rendeinek gyűlése Kassán 1683 (Budapest, 1883)
  • Telegdy Miklós mester magyar kathechismusa 1562-ből (Budapest, 1884)
  • Az 1642. szőnyi békekötés története (Budapest, 1885)
  • A szőnyi béke okmánytára (Budapest, 1885)
  • A történelmi kiállítás Kalauza (Budapest, 1886)
  • Budapest történetének irodalma 1493–1700-ig (Budapest, 1886)
  • A sorsvető könyvek és egy magyar Fortuna a XVI. századból (Budapest, 1888)
  • Széchenyi István gróf munkái III., IV., VI. Széchenyi István gróf levelei (Budapest, 1889–1891)
  • Maylád István életrajza (Budapest, 1889)
  • Oklevelek Maylád István történetéhez (Budapest, 1891)
  • Liptó megye törzsökös családjai 1526-ig I. (Budapest, 1891)

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]