Hunfalvy Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hunfalvy Pál
Hunfalvy Pál Ellinger.jpg
Született 1810. március 12.[1]
Nagyszalók
Elhunyt 1891. november 30. (81 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • jogtudós
  • politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunfalvy Pál témájú médiaállományokat.

Hunfalvy Pál (született Paul Hunsdorfer) (Nagyszalók, 1810. március 12.Budapest, 1891. november 30.) cipszer[2] származású magyar jogász, etnológus, nyelvész, az 1848-1849-es forradalom idején parlamenti képviselő, az MTA tagja. Kezdetekben a török–magyar nyelvrokonság híve volt. Ugyanakkor ő az első, aki Magyarországon a sumer–magyar nyelvrokonság lehetőségét felvetette.[3]

Életpályája[szerkesztés]

Hunfalvy János bátyja. Német anyanyelvű, magyarul csak később, hatéves korától kezdett tanulni.

Filozófiai, jogtudományi és teológiai tanulmányokat folytatott Miskolcon és Késmárkon. 1833-ban Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője lett. 1838-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1842-től a késmárki evangélikus főiskola jogtudománytanára, 1846-tól igazgatója. 1851-től az MTA könyvtárosa, ezt a tisztséget haláláig betöltötte. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején képviselőként a Békepárt tagja, a debreceni országgyűlés jegyzője, ahol kimondták a Habsburg-ház trónfosztását.[4]

1840-től foglalkozott nyelvészettel. 184950 telén kezdett finnül tanulni, majd 1850-ben amnesztiát kapott. 1851-ben ismerkedett meg Reguly Antallal, 185758-ban segített vogul anyagának rendezésében. Ő hívta Budenz Józsefet 1858-ban Göttingenből Pestre, hogy tanulmányozza a később finnugornak nevezett nyelveket. Nyelvészeti folyóiratot indított Magyar Nyelvészet címen, majd 1862 és 1874 között a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztésére is megbízást kapott.

1861-ben, illetve 1865 és 1867 között képviselőházi tag, ettől kezdve a felsőház (vagy főrendi ház) tagja. 1869-ben a Balti-tenger környékén tett tanulmányutat.

Munkássága a saját korában ellentmondásos értékeléseket szült. Akadémiai kinevezése után azonnal az Akadémiai Nagyszótár összeállítása és kiadása ellen fordult, bár annak kiadását végül nem tudta megakadályozni. Öt évvel később alapította a Magyar Nyelvészt. Megtanult finnül, és már 1861-ben leszögezte, hogy az eredetkutatásoknak a finn nyelv irányába kell mutatniuk. Ugyanebben az évben maga mellé vette Budenzt, akinek feladata volt, hogy találja meg az indoeurópai nyelvészet mintájára létrehozott rekonstruált ősszavak segítségével a finn kapcsolatot.

Hunfalvy jelentős szerepet játszott az ugor-török háborúban. Vámbéry Ármin magyar-türk rokonság tárgyában írott első nagyobb munkája, a "Magyar és török-tatár szóegyezések"[5] című, 1869-70 során megjelent mű szolgáltatta az Ugor-török háború kitörésének hadi okát. Vámbéry amellett érvelt, hogy a türk nyelvek és a magyar közti nagyszámú hasonlóság e nyelvek és népek közös ázsiai eredetére mutat. E tárgyban írott munkái hosszan elhúzódó, gyakran durva hangvételű tudományos és közéleti vitát robbantottak ki Magyarországon: a magyar nép és nyelv finnugor eredetének hirdetői, Budenz József és követői hangosan támadták Vámbéryt és elméletét, megkérdőjelezve Vámbéry tudományos szavahihetőségét és tisztességét. Hunfalvy e vitában az ugor oldal mellett foglalt állást.[6] A vitához való legfontosabb hozzájárulása "Magyarország ethnographiája"[7] című, 1876-ban megjelent munkája, amely kiszélesítette az Ugor-török háború harcvonalát. Ebben a munkában a szerző kiemeli a nyelv és nemzet közti igen erős kapcsolatot (48. o.), megkísérli bizonyítani, hogy a hunok finnugorok voltak (122. o.), megkérdőjelezi a geszták hitelét és eredetét (295. o.), arra a következtetésre jut, hogy a hunok, bolgárok és avarok ugorok voltak (393. o.), megjegyzi, hogy a zsidók jóval szaporábbak más népeknél, így gyorsan növekvő lélekszámuk valódi veszélyt jelent a nemzet számára (420. o.), és hangsúlyozza, mennyire fontos és élenjáró szerepet játszottak a németek a magyar műveltség és gazdaság fejlődésében (424. o.).

Kritikusai szerint azonban érdemi érvek helyett csak az akadémiai poszt tekintélyét használta fel. Dr. Marácz László így fogalmazza ezt meg: „Azt a tényt, hogy a »finnek« nyerték meg az ugor–török háborút, alig lehet tudományos érdemnek nevezni. Lényegében annak volt köszönhető, hogy Hunfalvy és tábora a Bach-korszakban hatalomra került a Magyar Tudományos Akadémián.” Arany János 1878-ban írta Budenzhez című bökversét: „Igazi vasfejű székely a Bálint: Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.” Az említett Bálint Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, aki – mivel Vámbéry mellé állt – nem kapott állást az Akadémián, majd 1879-ben el is hagyta az országot.

Művei[szerkesztés]

Hunfalvy Pál szobra Szanyi Péter alkotása a Diósgyőri Gimnázium főbejáratánál (Miskolc, Diósgyőr)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb120492240
  2. Hodgyai Mátyás: Horthy idejében elfogadták a finnugrisztikát
  3. http://www.nyest.hu/renhirek/akiknek-el-akarjak-venni-a-multjukat
  4. Fodor István: idegen hatalmak kényszerítették-e ránk a „finnugor elméletet”?[1]
  5. VÁMBÉRY Ármin: Magyar és török-tatár szóegyezések. In: Nyelvtudományi közlemények VIII. 109-189. o. http://www.nytud.hu/nyk/reg/008.pdf
  6. HUNFALVY Pál: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet? In: Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XI. kötet. (1883-84) http://digilib.mtak.hu/B336/issues/vol11/B3361101.pdf
  7. HUNFALVY Pál: Magyarország ethnographiája. http://www.fszek.hu/mtda/Hunfalvy-Magyarorszag_ethnographiaja.pdf

Források[szerkesztés]

  • Domokos Péter szerk. Finnugor életrajzi lexikon. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]