Haraszthy Gyula

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harszthy Gyula
Született1910. február 10.
Sárbogárd
Elhunyt1990. február 6. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar[1]
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásairodalomtörténész,
könyvtáros
SírhelyeFarkasréti temető (14-1-8)
A Wikimédia Commons tartalmaz Harszthy Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Haraszthy Gyula (Sárbogárd, 1910. február 10. – Budapest, 1990. február 6.) irodalomtörténész, könyvtáros, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának igazgatója 1953 és 1960 között.

Életútja[szerkesztés]

Tanulmányai és pályakezdése[szerkesztés]

„A Lónyai utcai gimnáziumnak nagyon szép gyűjteménye volt: ifjúsági könyvtára is, amelynek én voltam úgynevezett »főkönyvtárnoka«. [...] Emlékezetem szerint 5000 kötetes könyvtára volt az iskolának, én pedig, mint aki közel van a forráshoz, állandóan olvastam, vittem haza a könyveket. Tanácsokat, ma úgy mondanánk, felvilágosítást, tájékoztatást is adtam az olvasóknak.”

Haraszthy Gyula első könyvtári élményeiről[2]

Értelmiségi családból származott, ősei között tudhatta az Amerika-utazó Haraszthy Ágostont. Édesapja Haraszthy Gyula állampénztári főtanácsos, édesanyja Pasteiner Etel volt. Középiskolai tanulmányait Sárbogárdon kezdte meg, majd az 1920-as évek elejétől – családjával Budapestre kerülve – a kőbányai gimnáziumban és a Lónyay utcai református gimnáziumban folytatta. Ekkor határozta el, hogy egyetem után egy fővárosi nagykönyvtárban fog elhelyezkedni. 1928-ban érettségizett.[3]

Ezután a budapesti tudományegyetem magyar–német–esztétika szakos hallgatója lett. Tanulmányi eredményeinek köszönhetően osztrák és heidelbergi ösztöndíjban részesült. 1932-ben szerzett doktori címet Irodalom-esztétikai problémák a múlt század derekán című disszertációjának megvédésével. Pályája első évtizedében még két nagyobb tanulmánya látott napvilágot Kemény Zsigmondról, illetve Erdélyi Jánosról. Egyéb cikkeit, nagyszámú könyvrecenzióját a Budapesti Szemle, a Debreceni Szemle, az Irodalomtörténeti Közlemények, a Magyar Könyvbarátok Diáriuma, a Magyar Könyvszemle és a Protestáns Szemle közölte.[4]

A diploma megszerzését követően – Császár Elemér fizetés nélküli tanársegédeként, az Irodalomtörténeti Közlemények segédszerkesztőjeként, illetve a Magyar Irodalomtörténeti Intézet könyvtárának kezelőjeként – három évig az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága által folyósított segélyből élt. 1935-től 1940-ig az Egyetemi Könyvtár feldolgozó könyvtárosaként dolgozott. Itt olyan mesterektől tanult, mint Domanovszky Ákos, Mátrai László, Moravek Endre és Prohászka Lajos. Időközben – 1937-ben – elvégezte a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete által szervezett ETO-tanfolyamot. 1940 őszén megbízták a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége erdélyi osztályának vezetésével. Fennállásának tíz hónapja alatt a részleg mintegy kétszázezer könyv észak-erdélyi szétosztását szervezte meg.[5]

A második világháború alatt többször teljesített tényleges katonai szolgálatot. Megjárta a szovjet hadifogságot is; innen 1947-ben térhetett haza. Távollétében Mátrai László egyetemi könyvtári igazgató osztályvezetővé léptette elő, később megbízta a referenszszolgálat ellátásával.[6]

Pályája kiteljesedése[szerkesztés]

„Haraszthy Gyula életútjában megtestesül az egész magyar értelmiség XX. századi sorsa: sorozatos katasztrófák, amelyek után a nulláról kell indulni, sorozatos újrakezdések, amikor az embert azonnal a mélyvízbe dobják, magára hagyottság, csak önmaga erejére és tehetségére való támaszkodás, és mindezek ellenére nemcsak túlélés, de átütő sikerek, a sikerek ellenére elmarasztalások, üldöztetések, és az üldöztetések ellenére derű, jóakarat és folyamatosan építő munka.”

Sebestyén György Haraszthy Gyuláról[7]

1949-ben részt vett a szikszói, a pécsi és a kaposvári körzeti könyvtárak létrehozásában. Ugyanebben az évben kinevezték az újonnan megalakult Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárának igazgatójává. Két év alatt sikerült az intézményt önálló épületben elhelyeznie és hálózati központtá szerveznie.[8]

1951-től az ELTE két évvel korábban megalapított Könyvtártudományi Tanszékén osztályozási ismereteket oktatott. Egy évvel később – másodállásban – Varjas Béla utóda lett a tanszék élén; egyetemi tanári kinevezését 1953. január 1-jén kapta meg a Minisztertanácstól. Munkáját Dezsényi Béla, Kéki Béla, Kőhalmi Béla és Sebestyén Géza segítette. Tanszékvezetői működése alatt szűnt meg az a gyakorlat, hogy a más szakokra fel nem vett diákokat ide irányították át. Ekkoriban publikált szakcikkeiben szovjet példákra hivatkozva a hazai könyvtárosképzés kiterjesztését, minőségi fejlesztését, önálló könyvtárosképző főiskola létesítését szorgalmazta. Összeállította az első magyar nyelvű szakozási tankönyvet. Posztjáról 1954-ben mondott le, miután 1953 őszén kinevezték az Akadémiai Könyvtár élére.[9]

Itteni működése alatt újjászervezte a könyvtárat, megindította publikációs tevékenységét a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei című sorozattal, megkezdte a restaurálásra szoruló ősnyomtatványok helyreállíttatását, és UNESCO-segítséggel felszerelte az ország akkori legkorszerűbb mikrofilm-laboratóriumát. 1953-ban az Országos Könyvtárügyi Tanács tagja, bibliográfiai bizottságának vezetője, 1956 októberében a testület alelnöke lett. (E posztján 1962. novemberi lemondásáig szolgált.) 1955 januárjában bekerült a Magyar Könyvszemle szerkesztőbizottságába Kovács Máté, Kőhalmi Béla, Mátrai László és Varjas Béla mellé. Pályáját az 1956-os forradalom után ellene indított fegyelmi vizsgálatok törték ketté. A vádak szerint a forradalom idején Haraszthy nem lépett fel a belső, bizalmas iratok megsemmisítését leállító munkatársaival szemben, illetve engedélyezte a könyvtár forradalmi bizottsága által a különböző külföldi intézmények részére címzett állásfoglalás postára adását. Az 1957. júniusi eljárás során pénzbüntetésre ítélték, az 1960-as azonban már állása elvesztésével járt.[10]

Az Országos Széchényi Könyvtárban[szerkesztés]

Eltávolítását követően a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályától megbízást kapott a külföldről érkező szakirodalom feldolgozásának és nyilvántartásának megszervezésére. Jóború Magda és Pajkossy György ösztönzésére 1960 decemberétől – Goriupp Aliz utódaként – feldolgozási, majd – Keresztury Dezső nyugdíjba vonulását követően – különgyűjteményi főosztályvezetőként szolgált az Országos Széchényi Könyvtárban. Nevéhez fűződik az intézmény katalógusrendszerének megújítása, az Országos gyarapodási jegyzékek és a hungarikabibliográfiák sorának kiadása. A határon túl napvilágot látott magyar nyelvű irodalom számbavételét nemzeti kötelességnek tartotta, ennek érdekében 1971-ben létrehozta és elnökölte a Hungarika Koordinációs Bizottságot.[11]

1973-as nyugdíjba vonulása után megbízták a könyvtár 1918 utáni történetének megírásával, ám tevékenységét kénytelen volt öt évre felfüggeszteni, mivel megvonták tőle az anyagi támogatást. Műve egyes fejezeteit a Széchényi Könyvtár évkönyveiben tette közzé, a teljes monográfia elkészítésére azonban már nem maradt ideje.[12]

Elismerései[szerkesztés]

1973-ban a Munka Érdemrend arany fokozatában részesült,[13] 1986-ban MKE-emlékéremmel tüntették ki.[14]

Emlékezete[szerkesztés]

Emlékére 1990. november 22-én tudományos ülést és kiállítást szervezett az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete társadalomtudományi szekciója, valamint könyv- és könyvtártörténeti bizottsága.[15]

Fülöp Géza „példát adó, nevelő, tanító személyiségként” emlékezett meg róla nekrológjában.[16] Somkuti Gabriella szerint „mindvégig magas szintű szakmai igényesség, széles körű tájékozottság és erős gyakorlati érzék jellemezte”.[17] Rózsa György „demokratikus érzelmű, liberális, jóindulatú, kitűnő szakemberként” emlékezett rá.[18]

Síremléke a Farkasréti temető 14. parcellájának 1-8. helyén található.[19]

Főbb művei[szerkesztés]

Monográfiák, tanulmányok[szerkesztés]

Szerkesztett, összeállított kötetek[szerkesztés]

  • Tervgazdasági, statisztikai és számviteli bibliográfia (Budapest, 1955; Hajdú Elemérnével és Hámori Bélával)
  • Tervgazdasági, statisztikai és számviteli bibliográfia 1955–1958 (Budapest, 1962; Hajdú Elemérnével és Hámori Bélával)
  • Közgazdasági bibliográfia 1959–1963 (Budapest, 1965; Hajdú Elemérnével és Hámori Bélával)
  • Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusai. Használati útmutató (Budapest, 1972; Faragó Lászlónéval)
  • Mit, hol, hogyan keressünk a katalógusokban? (Budapest, 1987; Faragó Lászlónéval)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. ↑ Bereczky, 1978. 396. o.
  3. ↑ Bereczky, 1978. 396. o.; Draskóczy, 1993. 201. o.; Fülöp, 1990. 13. o.; Gulyás, 1993. 603–604. o.; Sebestyén, 2001. 53. o.
  4. ↑ Bereczky, 1978. 396. o.; Bibliográfia, 1994. 11–13. o.; Gulyás, 1993. 603–604. o.; Sebestyén, 2001. 54. o.
  5. ↑ Fülöp, 1990. 13–14. o.; Sebestyén, 2001. 54. o.; Somkuti, 1994. 7–8. o.
  6. ↑ Bereczky, 1978. 397. o.; Sebestyén, 2001. 54. o.
  7. ↑ Sebestyén, 2001. 53. o.
  8. ↑ Bereczky, 1978. 398. o.; Somkuti, 1994. 8. o.
  9. ↑ Fülöp, 1990. 14. o.; Gerő, 2009. 197. o.; Sebestyén, 2001. 55–60. o.
  10. ↑ Bereczky, 1978. 397–399. o.; Gerő, 2009. 215., 227., 274. o.; Rózsa, 2010. 4. o.; Somkuti, 1990. 283. o.; Somkuti, 1994. 8–9. o.
  11. ↑ Bereczky, 1978. 398. o.; Fülöp, 1990. 15. o.; Gerő, 2009. 259. o.; Somkuti, 1990. 284. o.; Somkuti, 1991. 125. o.; Somkuti, 1994. 9. o.
  12. ↑ Somkuti, 1976. 22. o.; Somkuti, 1990. 284. o.; Somkuti, 1991. 125. o.; Somkuti, 1994. 10. o.
  13. ↑ Somkuti, 1976. 28. o.
  14. ↑ Gerő, 2000. 21. o.
  15. ↑ Somkuti, 1991. 125. o.
  16. ↑ Fülöp, 1990. 13. o.
  17. ↑ Somkuti, 1994. 9. o.
  18. ↑ Rózsa, 2010. 4. o.
  19. ↑ Farkasrét, 2003.
Haraszthy Gyula síremléke a Farkasréti temető 14. parcellájában

Források[szerkesztés]

  • Bereczky, 1978. = Bereczky László: Tevékenységünk lényege: a szolgálat. Beszélgetés Haraszthy Gyulával. Könyvtáros, 1978. 7. sz. 396–401. o.
  • Bibliográfia, 1994. = Haraszthy Gyula irodalmi munkássága. In Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1986–1990. Budapest, 1994, Országos Széchényi Könyvtár. 11–17. o.
  • Draskóczy, 1993. = Draskóczy István: A Budapesti Református Gimnázium második (csonka) félszázadának szellemi arculata 1909/10–1951/52. Budapest, 1993, Budapesti Református Öregdiákok Török Pál Egyesülete – Lónyay Utcai Református Gimnáziumért Alapítvány.
  • Farkasrét, 2003. = A Farkasréti temető 2003-ban (adattár). Budapesti Negyed, 2003. 40–42. sz. 199–464. o.
  • Fülöp, 1990. = Fülöp Géza: Haraszthy Gyula a tanító és példaadó. Könyvtári Figyelő, 1990. 1–2. sz. 13–15. o.
  • Gerő, 2000. = Kitüntetett könyvtárosok névtára. Szerk.: Gerő Gyula. Könyvtári Figyelő, 2000. (Különszám)
  • Gerő, 2009. = Magyar könyvtártörténeti kronológia 996–2007. 1. Összeáll.: Gerő Gyula. Budapest, 2009, Országos Széchényi Könyvtár.
  • Gulyás, 1993. = Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. XII. S. a. r.: Viczián János. Budapest, 1993, Argumentum – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára.
  • Rózsa, 2010. = Rózsa Dávid: Rózsa György visszaemlékezéseiből. I. Könyvtári Levelező/lap, 2010. 12. sz. 4–12. o.
  • Sebestyén, 2001. = Sebestyén György: Az egyetemi könyvtárosképzés ötven éve. Az ELTE Könyvtártudományi Tanszékének rövid története. Budapest, 2001, ELTE Eötvös Kiadó.
  • Somkuti, 1976. = Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár 1973. évi működése. In Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1973. Budapest, 1976, Országos Széchényi Könyvtár. 9–44. o.
  • Somkuti, 1990. = Somkuti Gabriella: Haraszthy Gyula (1910–1990). Könyvtáros, 1990. 5. sz. 282–284. o.
  • Somkuti, 1991. = S[umkuti] G[abriella]: Tudományos ülés Haraszthy Gyula emlékére. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1991. 3. sz. 124–125. o.
  • Somkuti, 1994. = Somkuti Gabriella: Haraszthy Gyula 1910–1990. In Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1986–1990. Budapest, 1994, Országos Széchényi Könyvtár. 7–10. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Haraszthy_Gyula&oldid=26759459”