Bélabánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bélabánya (Banská Belá)
Bélabánya látképe
Bélabánya látképe
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Selmecbányai
Turisztikai régió Žiarsky
Rang község
Polgármester Branislav Babirád
Irányítószám 966 15
Körzethívószám 045
Forgalmi rendszám BS
Népesség
Teljes népesség 1244 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 480 m
Terület 21,08 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bélabánya (Szlovákia)
Bélabánya
Bélabánya
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 28′ 30″, k. h. 18° 56′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 30″, k. h. 18° 56′ 06″
Bélabánya weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bélabánya témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bélabánya (régi nevén Fejérbánya, szlovákul: Banská Belá, németül: Düllen) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Selmecbányai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Selmecbányától 5 km-re, északra található.

Története[szerkesztés]

1228-ban "Bela" néven említik először. Egykor Selmecbányához tartozott bányásztelepülés, ezüstbányáját 1228-ban és 1385-ben is említik. 1352-ben "Dilln", 1387-ben "Feierbanya", 1516-ban "Belabanya" néven szerepel a forrásokban. 1352-ben még Selmecbánya bányaterületének volt része. Később Saskő várának birtokosai megpróbálták Selmectől elvenni és Saskő várához csatolni, de csak a huszita mozgalmak alatt vált el Selmecbányától. 1450-ben városi rangot kapott. 1453-ban V. László király megerősítette Bélabánya városi kiváltságait, ekkor a Felvidék egyik legnépesebb bányásztelepülése volt. Mátyás király idejében, 1464-ben 5-600-en lakták. Ezután a korábbi hat alsó-magyarországi bányaváros közösségébe lépett, melyek szövetséggé alakultak.

Alsómagyarországi bányavárosok: Korpona, Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Újbánya, Bakabánya, Libetbánya, Bélabánya, Breznóbánya.

Felsőmagyarországi bányavárosok: Szomolnok, Merény, Szepesremete, Gölnicbánya.

Később Bélabánya bányászata – földrajzi fekvésénél fogva – Selmecbányáéval szorosan összefüggött. Iskoláját 1565-ben alapították. 1552-ben és 1664-ben elpusztította a török. 1572-ben szabad királyi várossá nyilvánították, a 18. században Selmecbányával egyesítették. 1715-ben 85 háztartást számláltak, lakói bányászok, szénégetők, ácsok, kovácsok voltak. 1720-ban 4 malom működött a településen. 1786-ban Bélabányát ismét Selmecbányához csatolták. 1828-ban 276 házát 1436-an lakták.

Vályi András szerint "BÉLA BÁNYA. Düln, Beláh. Szabad Királyi Bánya Város Hont Vármegyében, lakosai katolikusok, és evangélikusok, fekszik Selymetz Bányátol mintegy fél mértföldnyire, a’ Besztercze Bánya felé vezető útban. Hajdan nevezetesebb virágzásban vala, kivált III. BÉLA Királynak idejekor, míg bányái haszon vehetők valának; de ma nagyobb a’ híre, mint vagyonnya. Határja sovány, fája mind a’ két féle bővséggel, réttyei legelője néhol jók, harmadik Osztálybéli."[2]

Fényes Elek szerint "Bélabánya, (Dilla), kir. város, Honth vgyében, Selmecz mellett. A 14-dik században Selmeczhez tartozott, de később tőle elszakadt. Rudolf 1572-ben Selmezcczel együtt királyi bányavárosnak tevé, de evvel majd ismét egyesült s jelenleg is egy tanács alatt áll, bár portája külön van. Kath. paroch. temploma régi épület. Számlál 1048 kath., 362 evang. – tót és német lakosokat; több érczzuzó s aranymosó szineket."[3]

1852-ben ismét önálló várossá lett, de később újból egyesítették Selmecbányával. A trianoni békeszerződés előtt a Hont vármegye területén fekvő Selmec- és Bélabánya törvényhatósági jogú város része volt.

Ezután lakói főként az iparban, kisebb részben a mezőgazdaságban dolgoztak, illetve kézművességgel foglalkoztak. 1954 óta újra önálló település, két-háromszáz éves bányászházai ma is állnak.

Népessége[szerkesztés]

2001-ben 1218 lakosából 1151 szlovák volt.

2011-ben 1244 lakosából 1132 szlovák.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]