Breznóbánya
| Breznóbánya | |||
 |
|||
| Az 1830-ban épült Várostorony a főtéren | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia |
||
| Kerület | Besztercebányai | ||
| Járás | Breznóbányai | ||
| Turisztikai régió | Felső-Garammente | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Tomáš Abel | ||
| Irányítószám |
|
||
| Körzethívószám | 048 | ||
| Forgalmi rendszám | BR | ||
| Testvérvárosok |
Lista
|
||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 21 894 fő (2011)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 179 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 498 m | ||
| Terület | 121,96 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Breznóbánya
Pozíció Szlovákia térképén
|
|||
| é. sz. 48° 48′ 14″, k. h. 19° 38′ 37″Koordináták: é. sz. 48° 48′ 14″, k. h. 19° 38′ 37″ | |||
| Breznóbánya weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Breznóbánya témájú médiaállományokat.
|
|||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Breznóbánya (szlovákul: Brezno, németül: Bries/Briesen) város Szlovákiában. Ősi bányászváros, amely egykor arany, ezüst és vasbányászatáról volt híres. Ma a Besztercebányai kerület Breznóbányai járásának székhelye. Bikás (Bujakovo), Előhalni (Predné Halny), Földművesiskola (Mazorníkovo), Rohožna, Vrchdolinka és Hátsóhalni (Zadné Halny) városrészek tartoznak hozzá.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Besztercebányától 43 km-re keletre a Garam jobb partján fekszik, a Felső-Garam-medence központja.
Nevének eredete[szerkesztés]
A szlovák brezno főnév magyarul nyírfást jelent. Nevének utótagja az itteni ércbányászatra utal.
Története[szerkesztés]
Területe ősidők óta lakott, a város határában későbronzkori leletekre bukkantak. A mai települést tatárjárás után ide telepített németek alapították. 1265-ben említik először IV. Béla oklevelében. Kiváltságait 1380-ban Nagy Lajos királytól kapta, ekkor Brizna néven említik. 1488-ban vásártartási jogot kapott. 1517-ben a zólyomlipcsei Dóczyak felégették. Fejlődését különösen a bányászat segítette elő. 1655-ben szabad királyi város lett, de ezt a címét 1770-ben elveszítette. A 17. században sorra alakultak iparos céhei, majd a 18. századtól vasipara indult fejlődésnek. 1779-ben nagy tűzvész pusztította, melyben a belváros épületeinek nagy része leégett.
Vályi András szerint "Hajdan jó bányái valának, és némelly bányászoknak házai még ma is szemléltethetnek a’ Városon kivül, mellyek a’ külső Városhoz tartoznak; lakosai katolikusok, és evangelikusok, nevezetes oskolájokat a’ Piarista Szerzetbéli Atyák taníttyák, a’ lakosok rész szerént Mester emberek, rész szerént gazdáskodnak mind föld miveléssel, mindpedig juhoknak tartásával, és azoknak javaival kereskednek, nevezetes sajtyok, és túrójok, mellyeket a’ kedvellők meszsze földekre vitetnek, határja középszerű, második Osztálybéli." [2]
A 19. században város a szlovák nemzeti mozgalom egyik fontos központja volt.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 4179 lakosából 3081 szlovák és 1010 magyar volt.
2011-ben 21 894 lakosából 18 219 szlovák volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A város főterét körülvevő házakat egykor erődfal vette körül, melynek maradványai ma is látszanak.
- Plébániatemploma gótikus eredetű, a 18. században klasszicista stílusban átépítették.
- A városháza eredetileg 16. századi reneszánsz, 1779-ben klasszicista stílusban átépítették, várostornya 1830-ban lett készen. Az épületben működik a Felsőgarami Múzeum.
Az egykori városháza ma múzeum, előtte M. R. Štefánik szobrával - Római katolikus temploma 1785-ben épült klasszicizáló barokk stílusban a leégett régi templom helyén. Hajója még a régi gótikus templomból maradt meg.
- Evangélikus temploma 1787-ben épült klasszicista stílusban.
- Piarista kolostorát 1694 és 1713 között építették, kápolnájában egy 15. századi Madonna-szobor látható.
- A főtéren a járványok elleni engesztelésül 1741-ben készített oszlop áll.
- Főterén számos reneszánsz eredetű, de később átalakított polgárház látható.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1806-ban Karol Kuzmány evangélikus püspök, szlovák költő.
- Itt született 1835-ben Herman Ottó a híres magyar polihisztor.
- Itt volt lelkész Ján Chalupka szlovák regény- és drámaíró.
- Itt halt meg 1937. augusztus 8-án Martin Rázus szlovák politikus, író, evangélikus lelkész.
Gazdasága[szerkesztés]
- Korábban a város egyik legjelentősebb vállalata a Híd és darugyár (Mostáreň) volt. Az 1980-as években még megközelítőleg 3800 alkalmazotta volt. A vállalat elsődlegesen a KGST országokba szállította gyártmányait, így annak megszűnése egyúttal a vállalat eladósodásához és megszűnéséhez vezetett.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.
- ↑ Plus 7 dní 1998/44 lapszáma; Ľudmila Lacková: Hladujú s úsmevom című írása
