Garamfő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Garamfő (Telgárt)
Telgárt.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásBreznóbányai
Rang község
Első írásos említés 1549
Polgármester Peter Novysedlák
Irányítószám 976 43
Körzethívószám 048
Forgalmi rendszám BR
Népesség
Teljes népesség1532 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség28 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság886 m
Terület55,97 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Garamfő (Szlovákia)
Garamfő
Garamfő
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 51′ 07″, k. h. 20° 11′ 17″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 07″, k. h. 20° 11′ 17″
Garamfő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Garamfő témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Garamfő (1899-ig Telgárt, szlovákul: Telgárt, korábban Švermovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Breznóbányától 46 km-re keletre, Poprádtól 30 km-re délre, a Garam partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét onnan kapta, hogy a Garam forrásának közelében települt.

Története[szerkesztés]

1326-ban említik először. A falu a 14. században keletkezett, a murányi uradalomhoz tartozott. A szepességi Miklós soltész alapította. Később a Koháryak birtoka volt. 1549-ben „Thygart”, 1566-ban „Tergharth”, 1573-ban „Thiergarth”, 1612-ben „Tergard”, 1650-ben „Telgard ”alakban említik. Lakói állattartással, juhtenyésztéssel, faárukészítéssel, idénymunkákkal foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TERGARD. Orosz, és tót falu Gömör Várm., lakosai többfélék, fekszik erdők, és kőszirtes helyek között; patakjában jó ízű halak vannak; határja leginkább zabot terem, réttye sovány, legelője elég, fája van, piatza 2, ’s 3 mértföldnyire; malma is van.[2]

1828-ban 126 házában 1323 lakosa élt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így írja le: „Telgard (Thiergarten), orosz falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, a Király hegye alatt.; zordon, hegyes vidéken: 59 romai, 1216 g. kath. lak. Görög kath. anyaszentegyház, Savanyuviz források. Határa csaknem egyedűl zabot terem; de a magas Királyhegye ide tartozván, szarvasmarhát, különösen pedig juhot sokat tarthat, s ennek teje fő tápláléka a népnek; faeszközöket is készit. A Garan vize itten veszi eredetét. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Telgárt, a Királyhegy alatt fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 238 házzal és 1620 görög katholikus vallású lakossal. Hajdan a murányi vár tartozéka volt. A hagyomány szerint itt terült el IV. Béla király vadaskertje és a falu ez időbeli lakosai németek voltak. Német Thiergarten neve még a XVIII. században is közkeletű. A határában fekvő hatalmas Királyhegyet a monda Mátyás király vadászterületének tudja. A község Szécsi Mária idejében zálogjogon a Thököly István kezére került. Később a Koháryak kapták s róluk a Coburg herczegi családra szállott, melynek itt most is nagy erdőbirtoka, erdőgondnoksága és az ide tartozó Pusztamezőn gőzfürésze, továbbá egy régibb és újabb vadászkastélya van, mely utóbbiban gyakran meg szokott fordulni a mostani bolgár fejedelem és gyakran hosszabb időt tölt ott. A község határában ered a Garam és a Gölnicz patak. E községben fogták el 1549-ben Basó Mátyást, a murányi várnak rabló hajlamai miatt rettegett urát. A község lakosai Koháry István alatt vették fel a gör. katholikus vallást. A görög katholikus templomot Koháry Ferencz építtette 1794-ben. Pusztamezőn kívül még Fülöp puszta is ide tartozik. A község postája Vereskő, távírója Pohorella és vasúti állomása Dobsina vagy Murány.[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Garamvölgyi járásához tartozott.

1944 szeptemberében a németek megtorlásul felégették. 1948 és 1990 között Jan Šverma jogász, kommunista újságíró és politikus nevét viselte.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1494, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1539 lakosából 1389 szlovák volt.

2011-ben 1548 lakosából 1023 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szentháromság tiszteletére szentelt, görögkatolikus templom 1784-ben épült. Építtetője Koháry Ferenc volt.
  • Jellegzetes népviselete van, mely a mai napig is látható.
  • Környéke rendkívül gazdag természeti szépségekben, téli sportokhoz kitűnően alkalmas.
  • A mondabeli híres hegy, a Király-hegy alatt települt.
  • A faluban két gipsztartalmú ásványvízforrás található.
  • Az egyházi és népzenei kórusok fesztiválját augusztusban rendezik meg.
  • A Margitfalva-Besztercebánya vasútvonal a település határában a szintkülönbséget önmaga felett áthaladva, alagút és viadukt segítségével kűzdi le.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. András, Vályi: Magyar országnak leírása. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. március 4.)
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. március 4.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]