Kisgaram

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kisgaram (Hronec)
CHZ CKD Hronec.jpg
Kisgaram címere
Kisgaram címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásBreznóbányai
Turisztikai régióGarammente
Rang község
Első írásos említés 1357
Polgármester Bohuslav Nemky
Irányítószám 976 45
Körzethívószám 048
Forgalmi rendszám BR
Népesség
Teljes népesség1216 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság488 m
Terület35,15 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisgaram (Szlovákia)
Kisgaram
Kisgaram
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 47′ 41″, k. h. 19° 35′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 47′ 41″, k. h. 19° 35′ 00″
Kisgaram weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisgaram témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Hronec.jpg

Kisgaram (1886-ig Rónicz, szlovákul: Hronec németül: Rhonitz) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Breznóbányától 8 km-re nyugatra a Fekete-Garam partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést egy Pál nevű királyi erdőóvó alapította, aki egyúttal első bírája is lett. 1357-ben "Hronecz" alakban említik először, a zólyomlipcsei váruradalomhoz tartozott. 1390-ben "Horonecz", 1405-ben "Plantatio Pauli", 1424-ben "Kysgaran", 1547-ben "Ranitz" néven szerepel írott forrásokban. Bár mai magyar neve már a 15. században is szerepel, a 19. században általában "Rhonic" írásmóddal említették.

1527 után területén vasércet találtak és vashámor kezdte meg itt működését. 1580-ban az addig magánkézben levő üzemet a bányakamara vette át, majd 1602-ben a bánya is a kamaráé lett. A vasgyártás a 17. század második felétől indult be és különösen az 1740-es évek után az új vasolvasztó megépítése után fejlődött ugrásszerűen. Az új kohó heti nyersvas termelése elérte a 90 bécsi mázsát.

1795-ben új nagyolvasztó épült, majd 1804-ben megépült a második is, melyenek termelése 220-440 bécsi mázsa volt. Ez volt a Garami vasművek kialakulásának kezdete, melyhez számos környező település vaskohói tartoztak. 1828-ban Kisgaramnak 154 háza volt 1193 lakossal. Az 1860-as évek gazdasági válságának hatására az itteni vastermelés is visszaesett. 1883-ban megszüntették a garami nagyolvasztót, csak a vasüzem maradt meg.

1919-ben az állam vásárolta meg és 1922-23-ban modernizálták. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 1460 lakosából 1305 szlovák és 33 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 1904 lakosából 1645 szlovák, 149 magyar, 89 német és 20 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 1785 római katolikus, 95 evangélikus és 12 izraelita vallású volt.

1900-ban 2244 lakosából 1572 szlovák, 547 magyar és 82 német anyanyelvű volt.

1910-ben 2145 lakosából 1661 szlovák, 426 magyar, 39 német és 19 egyéb anyanyelvű volt.

1921-ben 2002 lakosából 1944 csehszlovák, 22 magyar, 14 zsidó és 6 német volt. Ebből 1875 római katolikus, 99 evangélikus és 18 izraelita vallású volt.

1930-ban 2091 lakosából 2035 csehszlovák és 24 magyar volt.

1991-ben 1225 lakosából 1187 szlovák és 3 magyar volt.

2001-ben 1157 lakosából 1128 szlovák és 1 magyar volt.

2011-ben 1220 lakosából 1001 szlovák, 20 cigány, 1 magyar és 189 ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Kelemen tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1826-ban épült.
  • Szentháromság kápolnája 1937-ből származik.
  • 1795-ben vasgyárat alapítottak a településen, ahol Közép-Európa első öntöttvas hídját is gyártották. A hidat a településen 1810-ben állították fel.
  • Fekete-garami erdei kisvasút.

Neves személyek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • 650 ročný Hronec v spomienkach
  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017

Külső hivatkozások[szerkesztés]