Alsópél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsópél (Dolný Pial)
Dolný Pial, kostol, Slovensko.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Lévai
Rang község
Polgármester Róbert Potocký
Irányítószám 935 37
Körzethívószám 036
Forgalmi rendszám LV
Népesség
Teljes népesség 961 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 69 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 182 m
Terület 13,99 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alsópél (Szlovákia)
Alsópél
Alsópél
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 08′, k. h. 18° 28′Koordináták: é. sz. 48° 08′, k. h. 18° 28′
Alsópél weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsópél témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Alsópél (szlovákul Dolný Pial, németül Unter-Pill) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Lévától 18 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

1251-ben "Peel" néven említik először Péli Balázs fiainak: Istvánnak, Bélának és Miklósnak birtokaként. 1316-ban "Pel" a Bolyar és Péli család birtokaként szerepel. Faluként 1470-ben említi először oklevél. Helyi nemesek birtoka, a Gyura és a Baracsky nemzetségeké, majd a 17. századtól a Hunyadi és Bercsényi családoké. 1601-ben egy kis kúria, major és 36 lakóház állt a faluban. 1715-ben említik szőlőhegyét. 1720-ban szabó, takács és 31 adózó család élt a településen. 1828-ban 179 házában 808 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak és a környék nemesi birtokain dolgoztak. A Hunyadi családnak lótenyészete volt itt.

Vályi András szerint "Alsó, és Felső pély. Két falu Bars Vármegyében, földes Ura mind a’ kettőnek Báró Hunyady, és Nagy Uraságok, lakosai katolikusok. Felső Pély az Alsónak filiája, határjaik középszerűek, vagyonnyaik külömbfélék, második osztálybéliek."[2]

Fényes Elek szerint "Alsó-Pél, (Dolni-Pial), magyar-tót falu, Bars vmegyében, 818 kath., 47 ref. lak. Kath anyatemplom. Buzája, bora, fája, szénája, legelője elég. A birka- és lótenyésztés szépen divatozik. F. u. gr. Hunyady, stb. Ut. p. Verebély."[3]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, ezután Csehszlovákia része lett. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt.

1938-ban Alsópélen 418 birtokból kettő volt 30-50 hold közötti (összesen 47 hold) és négy 100-500 hold közötti (összesen 951 hold) nagyságú. Összesen 2431 holdból 1852 volt szántóföld, 198 hold erdő és 177 hold juttatott földbirtok.[4]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 1100 lakosából 752 szlovák, 320 magyar, 21 német, 2 egyéb anyanyelvű, 2 idegen és 3 csecsemő.

1890-ben 953 lakosából 633 szlovák és 298 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 1145 lakosából 682 szlovák és 453 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 1347 lakosából 883 magyar, 460 szlovák és 4 német anyanyelvű.

1919-ben 1320 lakosából 1154 csehszlovák, 137 magyar, 20 német és 9 egyéb nemzetiségű volt.[5]

1921-ben 1345 lakosából 1077 csehszlovák és 225 magyar.

1930-ban 1418 lakosából 1172 csehszlovák és 221 magyar volt.

1941-ben 1395 lakosából 1227 magyar és 161 szlovákv.

1991-ben 1079 lakosából 1017 szlovák és 52 magyar volt.

2001-ben 979 lakosából 923 szlovák és 35 magyar volt.

2011-ben 961 lakosából 869 szlovák és 38 magyar.

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 190.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. 1939 Az 1938. évi felvidéki nép-, földbirtok- és állatösszeírás. Budapest, 154.
  5. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 106.

További információk[szerkesztés]