Ipolybél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipolybél (Bielovce)
Ipolybél katolikus temploma
Ipolybél katolikus temploma
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Lévai
Rang község
Első írásos említés 1138
Polgármester Irena Skladanová
Irányítószám 935 74
Körzethívószám 036
Forgalmi rendszám LV
Népesség
Teljes népesség 232 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 115 m
Terület 11,38 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ipolybél (Szlovákia)
Ipolybél
Ipolybél
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 59′ 32″, k. h. 18° 46′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 32″, k. h. 18° 46′ 25″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolybél témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolybél (szlovákul Bielovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Lévától 28 km-re délkeletre, Ipolyságtól 16 km-re délnyugatra, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján fekszik. Magyar oldalról indulva Vámosmikolával szemben, tőle 2 km-re északra, a magyar határnál található.

Története[szerkesztés]

Területe már az őskortól fogva lakott. Ezt bizonyítják a zselizi, a hallstatti és a La Tène-kultúra itt megtalált leletei.

A település 1274-ben "Byl" alakban szerepel először oklevélben, de más források szerint már 1138-ban is említik, amikor a dömösi prépostsághoz tartozott. 1342-ben "Beel" néven említi írott forrás. Lakóinak egy része a 16. században református vallású lett. A 17. században a Rudnay, majd a 18. században a Lipthay, Madocsányi, később pedig többek közt a Szentiványi, Majthényi, Rakovszky és Bossányi családok birtoka. 1715-ben 16 háztartása volt. 1828-ban 72 házában 428 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, régen halászattal is foglalkoztak. A módos községben több vízimalom és szeszgyár is működött. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "BÉLL. Tót falu Hont Vármegyében Peretséntöl nem meszsze fekszik Ipoly vize mellett, Szakállosnak szomszédságában, mellynek filiája, lakosai katolikusok, birtokosai Dvornokovits, és Madocsányi Uraságok. Határbéli legelője elegendő, mind a’ két féle fája van, szőlő hegye középszerű, első Osztálybéli." [2]

Fényes Elek szerint "Bél, vagy Béel, (Bielovce), magyar falu, Honth vgyében, Ipoly-Pásztóhoz 1/4 mfd. 217 kath., 210 ref. Ref. filial, ekklézsia és oskola. Földjei, rétjei kövérek; bora jó; tölgyes erdeje derék. F. u. többen. Ut. post. Ipoly-Ság." [3]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 509-en, túlnyomórészt magyarok lakták.

2011-ben 232 lakosából 186 magyar és 28 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1714-ben épült, mai formáját 1884-ben nyerte el.
  • Református temploma 1781-ben épült, de a 19. század végén leégett, 1913-ban építették újjá.
  • A Bossányi-kúria a 19. század végén épült neoklasszicista stílusban, 1950-ben emeletet építettek rá.
  • Az ún. "sárga kastélyt" a 20. század elején építette Csécsi Nagy Miklós neogótikus stílusban, ma művelődési ház működik benne.
  • A faluban sok jellegzetes régi parasztház látható.
  • A temetőben levő Simonyi-temetőkápolnában nyugszik Simonyi Sándor 48-as honvéd főhadnagy.

Képtár[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolybél témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Gabriel Fusek: Ein frühmittelalterliches Grubenhaus von Bielovce (Slowakei). Befund und Rekonstruktion.