Szalatnya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szalatnya (Slatina)
Szalatnya-2012-5-1.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rang község
Első írásos említés 1245
Polgármester Bazsó Árpád
Irányítószám 935 84
Körzethívószám 036
Forgalmi rendszám LV
Népesség
Teljes népesség 353 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség37 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
Terület9,51 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szalatnya (Szlovákia)
Szalatnya
Szalatnya
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 08′ 50″, k. h. 18° 54′ 10″Koordináták: é. sz. 48° 08′ 50″, k. h. 18° 54′ 10″
Szalatnya weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalatnya témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szalatnya (szlovákul Slatina) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Lévai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Ipolyságtól 11 km-re északnyugatra, a Selmec patak mellett.

Története[szerkesztés]

1245-ben "Zalatna" alakban említik először. A Kacsics nembeli Szalatnyai család ősi birtoka, akik a 16. századig voltak birtokosok a településen. A Szalatnyai nevet először a Kacsics nembeli Lesták fia Miklós használja 1271-ben. A falu 1285-ben Drégely várának uradalmához tartozik.

A 16. századtól a csábrági váruradalom részeként a Koháry család birtoka. 1558-ban 8 ház állt a faluban. 1602-ben elpusztította a török. 1715-ben malma és 18 háza állt. 1720-ban 20 volt a jobbágytelkek száma. 1828-ban 59 házában 355 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak.

A szalatnyai gyógyvíz a 18. században tette országos hírűvé a községet, mely ekkor már több Magyarországról szóló leírásban is szerepel. Savanyúvizét, mely az emésztőrendszerre és a légutakra volt kedvező hatással, a 19. század elején már Budapestre is szállították. 1830-ban például tízezer üveggel is palackoztak belőle. Fürdőjét 1804-ben birtokosa, gróf Koháry Ferenc építtette, aki emeletes vendégfogadót, fürdőházat és más épületeket emeltetett, körülötte szép parkot alakított ki, ahol még egy táncterem is várta a vendégeket. A fürdőt a faluval diófasor kötötte össze. A fürdőben élénk társadalmi élet folyt, ahol a magyar társadalmi élet több neves személyisége, mint például 1846-ban Petőfi Sándor és Jókai Mór is megfordult. Később a fürdő elveszítette korábbi jelentőségét és inkább helyi jelentőségűvé vált.

Vályi András szerint "SZALATNA. Szalatina. Magyar falu hont Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság; lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Egeknek szomszédságában, mellynek filiája; határja középszerű, borai jók, legelője, fája elég van."[2]

Fényes Elek szerint "Szalatnya (Szlatina), magyar falu, Honth vmegyében, Ipoly-Sághoz északra 1 1/4 mfd., egy felette kies vidéken, 288 kath. lak. Határa fekete agyag, s mindent bőven terem; bora, gyümölcse sok. Hires savanyu vizéről értekeztünk fentebb a vármegye leirásánál. F. u. h. Coburg."[3]

Hont vármegye monográfiája szerint "Szalatnya, magyar kisközség, 85 házzal és 491 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Egerszalatnyán, postája Felsőszemeréden van. A község első okleveles szereplésére 1262-ban akadunk. 1285-ben Huntfi Demeter drégelyi várának tartozéka volt. Más oklevél szerint, ugyancsak a XIII. század első végén, Bodor comes a sági konvent előtt Lüvő István nevű rokonára hagyja e birtokát, melyet IV. László királytól kapott. 1299-ben Zalathna alakban emlékezik meg róla egy oklevél. E helységtől vette nevét a Szalatnyai család. Szalatnyai Benedek bajvívó özvegyének kérelmére, 1326-ban megjárták a falu határait. A családot a következő században is birtokban találjuk itt, miről egy 1413. évi oklevél emlékezik meg. 1504-ben Szalatnyai Jánosnak volt itt része. A későbbi századok során a Koháry család szerezte meg a birtokot; az egyik Koháry, a kanczellár-herczeg Ferencz, a mult század elején előkelő fürdőhelylyé akarta a falut alakítani és híres ásványvízforrása közelében díszes fürdőházat és emeletes fogadót építtetett. A szalatnyai forrás csakhamar ismertté lett és a fürdőhely rövidesen föllendült. A forrás vizét újabban kereskedelmi czikként kezelik és ezidőszerint birtokosa, Dirner, újabb lendületet adott a víz kelendőségének. Szalatnyát, mely a mult század elején volt fejlettsége tetőpontján, a mikor egyideig a vármegye is itt tartotta a közgyűléseit, a Koháry-családtól a herczeg Koháry-Coburg örökölték, a kik jelenleg is birtokosok itt. Határához tartoznak a Kisakol puszta és a Savanyúvizkút tanya."[4]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1944-ben a németek 56 roma származású lakost végeztek ki a községben, akiket azzal vádoltak, hogy itteni raktárukból ruhákat loptak.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 463 lakosából 458 magyar, 4 szlovák és 1 német.

2001-ben 348 lakosából 195 magyar és 107 szlovák volt.

2011-ben 353 lakosából 186 szlovák és 159 magyar.

Híres emberek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]