Balogh Ilona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balogh Ilona
Született1912. június 24.[1]
Budapest[1][2]
Elhunyt1947. december 29. (35 évesen)[1]
Budapest[1][2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • néprajzkutató
  • gimnáziumi tanár
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1935, doktorátus)
SablonWikidataSegítség

Balogh Ilona (Budapest, 1912. június 24. – Budapest, 1947. december 29.) művészettörténész, néprajzkutató.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Balogh János mérnök, édesanyja Gergelyi Jolán voltak.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen néprajzi, művészettörténeti és régészeti tanulmányokat folytatott. Ugyanott doktorált 1935-ben, Györffy István tanítványaként. 1945-től a Szépművészeti Múzeum munkatársa volt. Ott először Elek Artúr hatalmas könyvhagyatékát rendezte, majd a grafikai osztályon kezdett anyagfeldolgozáshoz.

Fő kutatási területe a néprajz és a művészettörténet összefüggései, és a régi magyar művészet. Segítőtársa volt nővére, Balogh Jolán tudományos működésének is.

Művei[szerkesztés]

Cikkei jelentek meg az Archeológiai Értesítő, a Művészettörténet és a Szépművészeti Múzeum Közleményei szakmai folyóiratokban

  • 1933 Adatok az olasz románkori szobrászat magyarországi hatásához. Archaeologiai Értesítő 46
  • 1935 Magyar fatornyok. Néprajzi Füzetek 1. Budapest
  • 1940 Les édifices de bois dans architecture religieuse hongroise. Budapest
  • 1944 Az erdélyi fatemplomok kutatásának mai állása. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve 1944/ Magyarok és románok 2. Budapest

Források[szerkesztés]

  1. a b c d Révai új lexikona, 226, 2
  2. a b Magyar Néprajzi Lexikon, 205, 1