Forgách Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Forgách Zsigmond
Forgách Zsigmond nádor.png
a Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő
1606. július 15. 1608 novembere
Előd Báthori István
Utód Drugeth Bálint
A Magyar Királyság
tárnokmestere
Hivatali idő
1608 1610
Előd Erdődy Tamás
Utód Draskovich János
a Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő
1610. január 24. 1618. május 11.
Előd Drugeth Bálint
Utód Drugeth György
a Magyar Királyság nádora
Hivatali idő
1618. május 16. 1621. június 23.
Előd Thurzó György
Utód Thurzó Szaniszló

Született

nem ismert
Elhunyt

Nagyszombat

Szülei Forgách Simon
Pemfflinger Orsolya
Gyermekei Forgách Ádám
Foglalkozás nádor
Vallás római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Forgách Zsigmond témájú médiaállományokat.

Gácsi gróf Forgách Zsigmond (1565Nagyszombat, 1621. június 23. vagy 30.) Magyarország nádora.

Élete[szerkesztés]

A Hontpázmány nemzetségből származó Ghymesi és gácsi grófi család gácsi ágából származott. Apja Forgách Simon báró, főpohárnok, anyja Pemfflinger Orsolya volt, Testvérei közül ő volt a legidősebb. Zsigmond lett később a gácsi ág fenntartója és ő építtette fel újra Gács várát is. Házasságával jelentős mértékben gyarapította birtokait. Első felesége Losonczy Anna volt (1589-ben), majd az ő halála után vette el Thurzó György lánytestvérét, Zsuzsannát 1598-ban.

Míg testvére, IV. Ferenc egyházi pályán emelkedett a legmagasabb fokra, addig Zsigmond világi úton törekedett mind magasabbra. 1583-ban apródként kezdte meg pályafutását Báthori István udvarában. Urát Lengyelországba is elkísérte, majd annak halálát követően tért haza. 1599-ben már királyi tanácsos, 1603-ig protestáns, ekkor Pázmány Péter hatására katolizált.

1604-ben főpohárnokmester, 1606-ban országbíró, 1611-ben Felső-Magyarország főkapitánya, Sáros, Nógrád és Szabolcs vármegye főispánja lett.

1611 júliusától szeptemberéig sikertelen hadjáratot vezetett Erdélybe Báthory Gábor erdélyi fejedelem ellen.[2]

1618. május 16-ától nádor, 1619-ben színleg a győzelmesen előnyomuló Bethlen Gábor mellé állt, de összeköttetésben maradt II. Ferdinánddal is, majd nyíltan átpártolt hozzá.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://thesaurus.cerl.org/record/cnp01277061, 2018. augusztus 2.
  2. Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 31.

Források és irodalom[szerkesztés]