Forgách Miklós (kamarás)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Forgách Miklós
Született1733
Gímes
Elhunyt1795. szeptember 20.
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásakamarás,
titkos tanácsos,
főispán
TisztségeNyitra vármegye főispánja (1777–1785)
SablonWikidataSegítség

Ghymesi és gácsi gróf Forgách Miklós (Gímes,[forrás?] 1733[1]Nyitraújlak, 1795. szeptember 20.) császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, nyitrai főispán.

Élete[szerkesztés]

Gróf Forgách József (1699-1763) nógrádi főispán és Engelshoffen Anna fia volt. 1777-ben Nyitra vármegye főispánja lett. Az 1785. január 1.-i katonai összeírást ellenezte, ezért II. József császár november 1.-én megfosztotta őt főispáni méltóságától és e rendeletében bolondnak nyilvánította.

A művészet és tudomány nagy kedvelője volt. Kazinczy Ferenc tántoríthatatlan hazafinak tartotta őt és ódát irt hozzá. Batsányi János pedig a magyar nyelv és nemzetiség érdekében buzdító levelet intézett hozzá a Magyar Museum című lapban (II. 1792.).

Művei[szerkesztés]

  • Patriotische Vorstellung an den Monarchen in Betreff der Wiederherstellung der vormaligen Regierungsform in Ungarn. Pressburg, 1788. (Névtelenül.)
  • Ab optimo principe candida postulata. Hely n., 1790. (Névtelenül.)
  • Ajánló-beszéd, mely Ghymesi gróf Forgács Miklós úr Nyitra megyének feő ispánya által ugyan azon megye egybe gyülekezet rendeihez 1791. eszt. a nemesi szabadsággal élő- s meg szorult rokonságok segedelmére fel állitandó rendelés eránt tartatott. Nagyszombat.
  • Sermo, quem D. Nicolaus e com. Forgács de Ghymes ad incl. status et ordines comitatus Nitriensis generaliter congregatos die 14. Maji 1791. intuitu provisionis nobilitari praerogativa gaudentium familiarum habuit. Hely n. Anno ut supra.
  • Kéziratban: F. M. gróf nyitramegyei főispán beiktatásakor tartott beszédek

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Feltételezett időpont. Lásd Peter Keresteš 2011: Neznáma ujlacká vetva Forgáčovcov. Genealogicko-heraldický hlas 2011/1-2, 31, 20. jegyzet; 2019: Archív Nitrianskej stolice do roku 1848. Archívny almanach II, 5.

Források[szerkesztés]