Barskisfalud
| Barskisfalud (Vieska nad Žitavou) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Aranyosmaróti | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Štefan Mladý | ||
| Irányítószám | 951 52 | ||
| Körzethívószám | 037 | ||
| Forgalmi rendszám | ZM | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 427 fő (2025. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 83 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 170 m | ||
| Terület | 5,46 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Barskisfalud weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Barskisfalud témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Barskisfalud (más néven Kisbisztricsény, 1890-ig Vieszka, szlovákul Vieska nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Aranyosmaróttól 10 km-re délre.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1386-ban Kysfalud néven említik először, Gímes várának uradalmához tartozott. 1406-ban "Warallekysfalwo", 1424-ben "Wyfalw" néven szerepel. 1406-ban az esztergomi érsekség birtoka volt, később a nagytapolcsányi váruradalomé. 1535-ben 4 porta állt itt. 1564-ben a pápai tizedjegyzék említi. 1601-ben 22 ház állt a településen. 1618-ban egy török támadás után már a töröknek adózott. 1636-ban ismét feldúlta a török. 1645 és 1732 között a Kálnay család birtoka. 1715-ben 13 adózója volt. 1779-től Kisfaludy Mihály, majd a Kereskényi és Szerdahelyi család tulajdona. Ezután a Tajnay család vásárolta meg, akiktől házasság révén Révay Simon szerezte meg és 1926-ig a család birtokolta. 1828-ban 56 házában 369 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "VIESZKA. Tót falu Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik F. Apátihoz, és Beczkóhoz nem meszsze; földgye síkos, és meglehetős termékenységű, komlója is terem, kereskedésre módgya Oszlányon, fája van, legelője szoros."[2]
Fényes Elek szerint "Vieszka, Bars m. tót f. Sz. Kereszt mellett, 236 kath. lak. Kath. paroch. temp. Komlót és jó rozsot termeszt. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. p. Selmecz."[3]
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 501 | 440 | 463 | 427 |
| Különbség | -12,17 % | +5,22 % | -7,77 % |
| Év | 2024. | 2025. |
|---|---|---|
| Lakosság | 436 | 427 |
| Eltérés | -2,06 % |
| Év | Lakosok száma | Nemzetiségi eloszlás (anyalnyelv szerint) | |||
|---|---|---|---|---|---|
| Szlovák | Magyar | Csehszlovák | Egyéb | ||
| 1880 | 296 | 269 | 6 | - | - |
| 1890 | 304 | 271 | 9 | - | - |
| 1900 | 352 | 303 | 34 | - | - |
| 1910 | 377 | 333 | 41 | - | - |
| 1921 | 395 | - | 20 | 375 | - |
| 1930 | 382 | - | 1 | 381 | - |
| 1991 | 506 | 503 | 1 | - | - |
| 2001 | 466 | 463 | 1 | - | - |
| 2011 | 455 | 443 | 2 | - | - |
| 2021[5] | 463 | 454 (3) | 4 (+1) | - | 5 (+1) |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Határában fekszik az Ambrózy-Migazzi István által 1892-ben alapított híres malonyai arborétum.
- 2001-ben alapított néprajzi gyűjteménye van.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31.
- ↑ https://ma7.sk/aktualis/somorjan-50-szazalek-alatt-a-magyarok-aranya-javitott-fulek-szembetuno-csokkenes
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 157-158.
- Jaroslava Ruttkayová - Matej Ruttkay 2015: Horné Požitavie – svedectvo archeológie

