Zsitvaszentmárton
| Zsitvaszentmárton (Martin nad Žitavou) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Aranyosmaróti | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1272 | ||
| Polgármester | Slavomír Fabian | ||
| Irányítószám | 953 01 | ||
| Körzethívószám | 037 | ||
| Forgalmi rendszám | ZM | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 584 fő (2025. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 120 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 196 m | ||
| Terület | 4,33 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 21′ 20″48.397222°N 18.355556°EKoordináták: é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 21′ 20″48.397222°N 18.355556°E | |||
| Zsitvaszentmárton weboldala | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsitvaszentmárton témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Zsitvaszentmárton (szlovákul Martin nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Aranyosmaróttól 2 km-re északnyugatra, a Zsitva jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu első írásos említése 1272-ben történt "Zenthmarthon" alakban. Az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben egyháza "Sanctus Martinus" alakban szerepel. 1386-tól Gímes várának uradalmához tartozott, mely akkor Forgách Balázs birtoka volt. Forgách Zsigmond hűtlensége miatt a császár a birtokot elvette és 1718-ban az aranyosmaróti uradalomhoz csatolta. 1564-ben, 1663-ban és 1668-ban felégette a török. 1536-ban 6 portája adózott. 1601-ben 18 házat számláltak a faluban. 1720-ban 7 volt az adózók száma. A falu templomát a lebontott román kori templom közelében, 1792-ben Migazzi Kristóf érsek építtette. 1828-ban 30 házában 182 lakos élt.
Vályi András szerint "SZENT MÁRTON. Tót falu Bars Várm. földes Ura Gr. Migazzi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy-Szelecsénhez nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű."[2]
Bars vármegye monográfiája szerint "Szentmárton, Aranyosmarót közelében fekvő tót kisközség, 310 róm. kath. vallású lakossal. E községet a pápai tizedszedők jegyzéke szintén említi. 1386-ban Ghymes várának tartozéka volt és a Forgách család volt az ura. Később a maróti uradalomhoz csatoltatott és annak urai birtokában maradt mindvégig. 1663-ban a törökök ezt a községet is feldúlták. Kath. templomát 1700-ban gróf Migazzi Kristóf érsek építtette. A község 1884-ben és két évvel később is teljesen leégett. Postája Nagyszelezsény, távirója és vasúti állomása Aranyosmarót."[3]
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 509 | 532 | 531 | 584 |
| Különbség | +4,51 % | -0,18 % | +9,98 % |
| Év | 2024. | 2025. |
|---|---|---|
| Lakosság | 583 | 584 |
| Eltérés | +0,17 % |
1880-ban 240 lakosából 7 magyar és 227 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 257 lakosából 4 magyar és 251 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 310 lakosából 4 magyar és 305 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 350 lakosából 15 magyar, 1 német és 334 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 347 római katolikus, 2 izraelita és 1 görög katolikus vallású volt.
1921-ben 329 lakosából 5 magyar, 1 egyéb és 323 csehszlovák volt. Ebből 323 római katolikus, 5 evangélikus és 1 egyéb vallású volt.
1930-ban 367 lakosa mind csehszlovák volt.
1970-ben 531 lakosa mind szlovák volt.
1980-ban 534 lakosából 533 szlovák volt.
1991-ben 500 lakosából 497 szlovák volt.
2001-ben 530 lakosából 2 magyar 526 szlovák volt.
2011-ben 519 lakosából 495 szlovák volt.
2021-ben 535 lakosából 521 (+1) szlovák, 1-1 magyar és cigány, 1 (+3) egyéb és 11 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1792-ben épült késő barokk stílusban, a régi temető helyén. 1890-ben új harangtornyot építettek hozzá.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.
- 1 2 Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2026. március 31. (Hozzáférés: 2026. március 31.)
- ↑ ma7.sk
Források
[szerkesztés]- Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 149.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Hivatalos oldal
- E-obce.sk Archiválva 2013. június 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Községinfó
- Zsitvaszentmárton Szlovákia térképén Archiválva 2008. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Zsitvaszentmárton a Via Sancti Martini honlapján
Az Aranyosmaróti járás települései | ||
|---|---|---|
Aranyosmarót (Zlaté Moravce) | ||
|  | |
