Zsitvaszentmárton
Zsitvaszentmárton (Martin nad Žitavou) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Kerület | Nyitrai |
Járás | Aranyosmaróti |
Rang | község |
Első írásos említés | 1272 |
Polgármester | Slavomír Fabian |
Irányítószám | 953 01 |
Körzethívószám | 037 |
Forgalmi rendszám | ZM |
Népesség | |
Teljes népesség | 522 fő (2017. dec. 31.)[1] |
Népsűrűség | 120 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 196 m |
Terület | 4,33 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 21′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 21′ 20″ | |
Zsitvaszentmárton weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Zsitvaszentmárton (szlovákul Martin nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Aranyosmaróttól 2 km-re északnyugatra, a Zsitva jobb partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu első írásos említése 1272-ben történt "Zenthmarthon" alakban. Az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben egyháza "Sanctus Martinus" alakban szerepel. 1386-tól Gímes várának uradalmához tartozott, mely akkor Forgách Balázs birtoka volt. Forgách Zsigmond hűtlensége miatt a császár a birtokot elvette és 1718-ban az aranyosmaróti uradalomhoz csatolta. 1564-ben, 1663-ban és 1668-ban felégette a török. 1536-ban 6 portája adózott. 1601-ben 18 házat számláltak a faluban. 1720-ban 7 volt az adózók száma. A falu templomát a lebontott román kori templom közelében, 1792-ben Migazzi Kristóf érsek építtette. 1828-ban 30 házában 182 lakos élt.
Vályi András szerint "SZENT MÁRTON. Tót falu Bars Várm. földes Ura Gr. Migazzi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy-Szelecsénhez nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű."[2]
Bars vármegye monográfiája szerint "Szentmárton, Aranyosmarót közelében fekvő tót kisközség, 310 róm. kath. vallású lakossal. E községet a pápai tizedszedők jegyzéke szintén említi. 1386-ban Ghymes várának tartozéka volt és a Forgách család volt az ura. Később a maróti uradalomhoz csatoltatott és annak urai birtokában maradt mindvégig. 1663-ban a törökök ezt a községet is feldúlták. Kath. templomát 1700-ban gróf Migazzi Kristóf érsek építtette. A község 1884-ben és két évvel később is teljesen leégett. Postája Nagyszelezsény, távirója és vasúti állomása Aranyosmarót."[3]
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 240 lakosából 7 magyar és 227 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 257 lakosából 4 magyar és 251 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 310 lakosából 4 magyar és 305 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 350 lakosából 15 magyar, 1 német és 334 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 347 római katolikus, 2 izraelita és 1 görög katolikus vallású volt.
1921-ben 329 lakosából 5 magyar, 1 egyéb és 323 csehszlovák volt. Ebből 323 római katolikus, 5 evangélikus és 1 egyéb vallású volt.
1930-ban 367 lakosa mind csehszlovák volt.
1970-ben 531 lakosa mind szlovák volt.
1980-ban 534 lakosából 533 szlovák volt.
1991-ben 500 lakosából 497 szlovák volt.
2001-ben 530 lakosából 2 magyar 526 szlovák volt.
2011-ben 519 lakosából 495 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1792-ben épült késő barokk stílusban, a régi temető helyén. 1890-ben új harangtornyot építettek hozzá.
Jegyzetek[szerkesztés]
- Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 149.
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Hivatalos oldal
- E-obce.sk
- Községinfó
- Zsitvaszentmárton Szlovákia térképén Archiválva 2008. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Zsitvaszentmárton a Via Sancti Martini honlapján
|