Zsitvaapáti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsitvaapáti (Žitavany)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásAranyosmaróti
Rangközség
Első írásos említés1075
PolgármesterŠtefan Borkovič
Irányítószám951 97
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámZM
Népesség
Teljes népesség1861 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség103 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság204 m
Terület18,20 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 23′ 55″, k. h. 18° 25′ 14″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 55″, k. h. 18° 25′ 14″
Zsitvaapáti weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zsitvaapáti (1899-ig Kisapáti és Knezics, szlovákul Žitavany, korábban Opatovce nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában. Zsitvaapáti és Zsitvakenéz egyesítésével jött létre a jelenlegi település.

Fekvése[szerkesztés]

Aranyosmaróttól 2 km-re északkeletre, főleg a Zsitva bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban is éltek emberek. Ezt igazolják az itt talált cserépmaradványok és használati eszközök, melyeket a szőlőhegy alatt, a Vodná utcában találtak. A terület a későbbiekben is folyamatosan lakott volt. A lengyeli kultúra itt talált eszközei, kerámiái az i. e. 3000 körüli időből származnak. A kőkorszak végét két itt talált bronz szekerce fémjelzi, melyek szintén a szőlőhegy alatt kerültek elő és rokonságot mutatnak ukrajnai és romániai leletekkel. A bronzkorban a község területén két település is állt. Ebből a korból a legjelentősebb lelet a lausitzi kultúra 73 feltárt sírból álló temetője, köztük néhány gazdagabb melléklettel ellátott sírral, melyek az i. e. 1200 és 700 közötti időszakra keltezhetők. A kiétei kultúrával rokoníthatók azok a hasonló korú sírok, melyek szintén a község határában kerültek elő. Szintén a Čertov hegy alól kerültek elő a hallstatti kultúra i. e. 700 és 500 közé, valamint a La Tène-kultúra i. e. 500 és az időszámítás kezdete közé keltezhető használati eszközei is. A falu feletti Hradecká lúka határrészen kisebb kelta erődítményt valószínűsítenek a közelben talált pénzérmék nyomán. A római korban kvád és markomann törzsek lakták ezt a vidéket, de csekély nyomokat hagytak maguk után. A szlávok betelepülése a 7. századra tehető.

Zsitvaapáti első írásos említése 1538-ban "Apathfalwa" alakban történt. 1561-ben "Apaldfalwa", 1577-ben "Kis Apáti", 1594-ben "Knezicz Apáthy" néven említik. A garamszentbenedeki bencés apátság birtoka volt. 1563-ban elpusztította a török. Valószínűleg a török ellen ekkor építették a templom körüli védőfalat. 1565-től az esztergomi káptalan faluja. 1601-ben 29 ház állt itt. 1618-ban a török végigpusztította a zsitvamenti településeket, köztük Apátit is. Ettől kezdve a falu a töröknek adózott. 1720-ban szőlőhegye és 27 adózója volt. 1828-ban 59 házában 413 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint " APÁTI. Kis Apáti. (male Opatovce,) Tót falu Bars Vármegyében, birtokosa az Esztergomi káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Aranyos Maróthoz 1/4. mértföldnyire. Határja középszerű, tulajdonságaira nézve hasonló Kutsits faluhoz, második Osztálybéli."[2]

Fényes Elek szerint " Apáthi (Kis), Male Opatowcze, tóth falu, Bars vgyében, Ar. Maróthoz 1/2 óra: 332 kath., lak. Kath. paroch. templom. Termékeny földje, erdeje, malma van. F. u. az esztergomi káptalan."[3]

Zsitvakenéz első írásos említése a garamszentbenedeki apátság 1075-ben kelt alapítólevelében történt "Knesech" alakban. 1209-ben "Chenesis", 1314-ben "Kenesich", 1405-ben "Knesich", 1407-ben "Also Kenesich", illetve "Felso Kenesich", 1538-ban "Egyhazas Knesicz", 1559-ben "Apaldfalwakenezych" néven szerepel az összeírásokban. Apátsági birtok, majd 1388-ban már Hrussó várának tartozéka. A 16. században a nagytapolcsányi uradalom része, később a Bodó, a Jeszenszky és Kosztolányi családok birtoka. 1535-ben 5 portája adózott. 1601-ben Alsókenézen 40 ház állt, közülük 6 nemes családoké, Felsőkenézen ugyanekkor plébánia, iskola és 27 ház is állt. 1618-ban kenézt is elpusztította a török, 1634-ben már a töröknek fizetett adót. 1715-ben malma, két kézművese és 28 jobbágycsaládja volt. 1828-ban 74 házában 491 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. Később lakói kisbirtokosok, mezőgazdasági munkások voltak, de sok lakója kivándorolt.

A trianoni békeszerződésig mindkét település Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott.

A mai község Zsitvaapáti és Zsitvakenéz 1960-as egyesítésével keletkezett.

Népessége[szerkesztés]

Zsitvakenéznek 1880-ban 659 lakosából 625 szlovák, 8 magyar, 4 német anyanyelvű és 22 csecsemő volt; ebből 615 római katolikus, 37 zsidó és 7 református vallású. Zsitvaapátinak 1880-ban 378 lakosából 347 szlovák, 7 magyar, 5 német anyanyelvű és 19 csecsemő; ebből 372 római katolikus és 6 zsidó vallású volt.

1910-ben Zsitvaapátinak 541 lakosából 535 szlovák, 53 magyar és 1 német, míg Zsitvakenéznek 977 lakosából 852 szlovák, 115 magyar és 10 német.

2011-ben 1874 lakosából 1801 szlovák, 4 cseh, 2 lengyel, 2 egyéb és 65 ismeretlen nemzetiségű.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Rehoľník a kňaz Jozef Mášik (1906-1961). [2017. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 2.)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zsitvaapáti&oldid=26728362”