Néver

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Néver (Neverice)
Néver templom 2.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásAranyosmaróti
Turisztikai régióNyitramente
Rang község
Első írásos említés 1156
Polgármester Eduard Kajaba
Irányítószám 951 72
Körzethívószám 037
Forgalmi rendszám ZM
Népesség
Teljes népesség701 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség112 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság182 m
Terület5,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Néver (Szlovákia)
Néver
Néver
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 22′ 00″, k. h. 18° 16′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 22′ 00″, k. h. 18° 16′ 30″
Néver weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Néver témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Néver (szlovákul Neverice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Aranyosmaróttól 9 km-re délnyugatra a Zsitvai-dombság északi részén, a Néver-patak (Drevenica) széles völgyében fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az újkőkorban lakott volt. Ezen kívül egy 17. századi ezüst éremlelet is előkerült.[2]

1156-ban "Neuerci" néven említik először.[3] Neve a szláv never (= nem hívő) főnévből származik. 1275-ben "Neuir", 1295-ben "Neuer",[4] 1372-ben "Newery" néven említik. Az esztergomi érsekség birtoka volt.[5] 1397-ben a Forgách család beiktatásánál az esztergomi érsek embere a néveri nemesek Toldin falvára is ellentmondott.[6]

1410-ben a gímesi várhoz tartozó földek és erdők használatától eltiltják a Newer-i nemeseket, illetve jobbágyokat.[7] 1411-ben név szerint felsorolják a hatalmaskodókat.[8]

1571-1573-ban hat nemesi kúriát és 20 portát említenek, melyek a verebélyi és szentgyörgyi érseki székhez tartoztak. 1654-ben szénégető helyet említenek.[9] 1699-ben és 1700-ban új adományt kapnak egyházi nemes családok a falura.[10]

A falu későbbi főbb birtokosai a Tolvay, Bacskády, Mattyasovszky és Conlegner családok voltak. 1720-ban 15 adózó portája volt a településnek. 1828-ban 65 házában 420 lakos élt.

Vályi András szerint "NÉVER. Néverice. Tót falu Bars Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Csiffráthoz nem meszsze, és annak filiája, határja is hozzá hasonlító, piatza Aranyos Maróton egy mértföldnyire, ’s másútt is; vagyonnyai külömbfélék."[11]

Fényes Elek szerint "Néver, tót falu, Bars vgyében, Nyitra vármegye szélén: 401 kath., 3 evang. lak. F. u. gr. Forgács. Ut. p. Nyitra."[12]

"Néver, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség, 586 róm. kath. vallású lakossal. A községben több nemesi kúria van. A gróf Tolvay-féle kúria 1700-ban épült, később a Bacskádyak tulajdonába került, kiktől Matyasovszky Lipót kúriai biró vette meg és most özvegye bírja. A Pereszlényi-féle kúria 1838-ban épült és most Conlegner Károly tulajdona. A Jeszenszky-féle kastély Puszta-Határon 1820 körül épült és előbb Szirányi József, majd báró Lindeloff Henrik tulajdonába került, a ki átalakíttatta és megnagyobbíttatta. A XVIII. század második felében találkozunk a község Nevericze tót nevével. Néver, régi magyar neve Nemhisz, a tót névnek fordítása. Az Árpád-korban "populi retiferorum regalium" a királyi hálóhordozó népek tulajdona volt. Későbbi időben a verebélyi és szent-györgyi egyesült érseki nemesi székek fennhatósága alá tartozott. Jelenleg is nemesi compossessoratus bírja és lakja. Kath. temploma 1760 körül épült. Ide tartoznak Pusztahatár, Finta és Gacsó puszták is. Postája Nagyherestény, távirója és vasúti állomása Zsitvaújfalu."[13]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. A falu történetével Ethey Gyula is foglalkozott. Néverről ismertek korai képeslapok.[14]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 535 lakosából 424 szlovák, 83 magyar és 6 német anyanyelvű, illetve 22 csecsemő volt; ebből 523 római katolikus, 11 zsidó és 1 evangélikus vallású.

1890-ben 600 lakosából 489 szlovák, 87 magyar, 23 német és 1 más anyanyelvű. Ekkor 577 római katolikus, 20 zsidó és 3 evangélikus lakta.

1900-ban 586 lakosából 499 szlovák, 59 magyar és 28 német anyanyelvű, ebből 561 római katolikus, 15 zsidó, 8 evangélikus és 2 református volt.

1910-ben 585 lakosából 351 szlovák, 210 magyar, 15 német és 9 egyéb anyanyelvű.

1919-ben 691 lakosából 583 csehszlovák, 73 magyar, 21 német és 14 egyéb nemzetiségű volt.[15]

1921-ben 588 lakosából 527 csehszlovák és 41 magyar volt.

1930-ban 740 lakosából 708 csehszlovák és 6 magyar volt.

1991-ben 659 lakosából 646 szlovák és 7 magyar volt.

2001-ben 662 lakosából 644 szlovák és 7 magyar volt.

2011-ben 670 lakosából 607 szlovák, 8 magyar, 3 cseh, 2 orosz, 1 német és 48 ismeretlen nemzetiségű.[16]

Híres személyek[szerkesztés]

  • Itt hunyt el 1892-ben Conlegner Károly tanár, a műegyetem rektora, közgazdász, gazdasági író, királyi tanácsos.
  • Itt született Foriss Antal (?-1798) Esztergom-főegyházmegyei plébános.
  • Itt született 1781. október 20-án Spányik Glicér (1781-1850) piarista történetíró.
  • Itt hunyt el 1880-ban Kubinyi Zsigmond ügyvéd, Nyitra vármegye tiszti főügyésze, alispánja, budapesti királyi táblabíró.
  • Itt hunyt el 1899-ben Mattyasovszky Lipót királyi curiai bíró, Bars vármegye alispánja[17]

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar Zoltán - Varga Norbert 2018: Ortutay Gyula zoborvidéki folklórgyűjtése. Budapest.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest, 63, 68, 74, 77, 83, 87, 92, 96, 101, 107, 110, 116, 120, 125, 131, 139, 142, 147, 153, 156, 163, 169, 172.
  • Milan Hanuliak 1996: Neskorostredoveké nálezy z Neveríc. AVANS 1994, 76-77.
  • Ruttkay, M. - Varsik, V. 1990: Prieskum v okolí Neveríc. AVANS 1988, 149-151.
  • Ethey Gyula 1941-1942: A verebélyi érseki nemesi szék XII-XIII. Magyar Családtörténeti Szemle.
  • Ethey Gyula 1936: A Zoborvidék multjából. Nyitra, 74-75.
  • Ethey Gyula 1933: Régi kastélyaink. In: Nemzeti Kultura I/1, 48.
  • MOL, Boronkay család iratai[21]
  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Hlinka, J. - Kraskovská, Ľ. - Novák, J. 1968: Nálezy mincí na Slovensku II - Nálezy stredovekých a novovekých mincí na Slovensku. Bratislava, No. 316.
  3. Kniezsa István 1939: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Századok 1939, 173.
  4. Fejér, Georgius 1830: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis VI/1. Budae, 356.
  5. Bártfai Szabó László 1910: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom, 32.
  6. Mályusz Elemér 1951: Zsigmondkori oklevéltár I (1387-1399), 521 No. 4723.
  7. DL-DF 58837.
  8. DL-DF 58869.
  9. Ethey gyűjtemény, 10. doboz, No. 85.
  10. PLE, Kollonich Protocollum, 98-100, 196-199, 227-232, 308-311, 315-316.
  11. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  12. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  13. 1903 Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Bars vármegye.
  14. hungaricana.hu
  15. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 107.
  16. [1]
  17. OSzK Gyászjelentés gyűjtemény
  18. Szénássy Árpád 2005: Felvidéki Árpád-kori templomok lexikona I. - A Nyitrai kerület. Révkomárom, 56.
  19. Ethey Gyula 1933: Régi kastélyaink. Nemzeti Kultúra I, 48.
  20. Petrovay György 1880: A köpösdi gróf Tolvay-család. Századok 1880, 828.
  21. Turul 1928, 82

Külső hivatkozások[szerkesztés]